Jégen volt, tán igaz sem volt – a Volkswagen 1 literes autója

    4
    2
    Tavaly év elején mutatkozott be a Volkswagen XL1, mely a nevében olvasható számnak megfelelő, literekben kifejezett 100 kilométerenkénti fogyasztást vizionálta – alacsony tömeggel és légellenállással, kéthengeres TDI és villanymotorból, valamint 7 fokozatú automata váltóból álló hibrid hajtáslánccal. [BANNER type="1"]
    Nem újdonság az sem, hogy a modell gyártásba kerül, ám az igen, hogy a korábban egészen sportos karakterűnek mondott fogyasztásbajnok kapszula menetdinamikai értékeit érezhetően korlátozni fogják a gyáriak. Mire az XL1 szériagyártásba kerül, bizonyára kétarcú modell lesz belőle, ha épp azt kívánja a helyzet, akkor az eredeti ígéretek szerint 11,9 másodperc alatt ér majd 100 km/órára, és akár 160 km/óráig gyorsul, ha pedig az 1 literes fogyasztás a cél, akkor 80 km/órára is 32 másodperc alatt jut majdan csak el, s a végsebessége is annyi lesz. Na ja, úgy már elképzelhető az 1 literes vegyes fogyasztás a pehelysúlyú, karbonszálas műanyag karosszériájával mindössze 795 kilogrammos csöppséggel – mondhatják sokan, s reméljük, hogy lesznek is követői az XL1-nek: olyan, szaladgálásra alkalmas miniautók, melyekkel tényleg nevetséges fogyasztás érhető el.
    Előző cikkTourneo Custom néven jön az új Ford kisbusz
    Következő cikkBődületes GT-R-ek Amerikából
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    4 HOZZÁSZÓLÁS