Lebukott a legújabb Opel Astra

    1
    2
    Míg itthon a mai nap érdekessége, hogy pontosan 20 évvel ezelőtt, 1992. március 13-án gördült le az első Opel Astra a szentgotthárdi gyár szerelősoráról, s ennek tiszteletére az első, azóta a Közlekedési Múzeumban tárolt példány haza is látogatott (erről részletesen később!), Európa nyugatabbi felén az nagy hír, hogy a még ma is üdének számító, 2009-ben, a Frankfurti Autószalonon bemutatkozott negyedik generációs (a Kadettel kezdődött betűzés szerint J-vel jelölt) Astra már félidős, háromévesen esedékes frissítéséhez érkezett.
    [BANNER type="1"] Ezt bizonyítja, hogy a Carscoop autósmagazin fotósa egy maszkolt példányt kapott rajta egy németországi autószállítón – érdekes módon nem is az ötajtósból, hanem a 2010-es Párizsi Autószalonon debütált, azaz mindössze másfél éves Sports Tourer kombiból.
    A tanulmányautóktól megszokott fekete fóliával álcázott orrú Astra különbségeit remekül kirajzolja, hogy egy, a boltokban kapható verzióval állították szembe a tréleren, így kiválóan látható, hogy hajszálnyit friss vonalú a lökhárító, szélesebb, de laposabb a hűtőmaszk, nagyobb viszont az alsó légbeömlő, valamint új a ködfényszóró és annak fészke.
    Egyelőre nincs információ arról, hogy a frissítés az Astra sorozat teljes kínálatát, így a tavalyi Frankfurti Autószalonon debütált GTC-t is érinteni fogja-e, egy biztos: a gyáriaknak, illetve a szemfüles lesifotósoknak sikerült egy kicsit az Astrára irányítaniuk a figyelmet, s így már vélhetően nem is okoz majd komoly megdöbbenést, ha az ősszel esedékes Párizsi Autószalonra már egy (vagy kettő, netán három) új orrú Astra gördül majd be.
    Előző cikkSzökik a Citroën, a Ford már megint megszívta
    Következő cikkMilyen gázüzemű autót kapni legfeljebb 500 ezer forintért?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás

    1. Na igen itthon az első astrából tömegautó lett fölleg az árának köszönhetően…ez az astra soha nem lesz az, már 3 éves a modell de itthon alig látni belőlük 1-et 1-et !!! és ez nem az autó hibája hanem az itthoni bérek és életszínvonla mércéje !!!!..eltünnek a középkategoríás új autók mint az őket vásáróló középréteg is …!!!