Terepen az olcsó hús – Land Rover Freelander használtteszt

    0
    2

    Aki már tapasztalta, hogy sokszor milyen jól jön, és aki csak hallott róla, hogy milyen hasznos tud lenni, s főként aki gyakorta jár havas, saras, kiépítetlen úton, az összkerékhajtású autót keres. A mai szabadidő-autók, amilyen a tesztben szereplő Freelander is, ráadásul már egyáltalán nem nyűgös munkagépszerű autók – amilyen például a Land Rover klasszikusa, az 1948 óta gyártott, ma Defender névre hallgató ősmodell is, hanem leginkább praktikus, jól variálható utasterű, egyterű jellegűek. Ennek megfelelően meg is kérik az árukat, magyar rendszámmal rendelkező, már a hirdetésből kiolvasható buktató nélküli, 10 év és 2,5 millió forint, valamint 100 ezer kilométeres futás alatti példányból csak elvétve akad.
    A helyzet azonban nem reménytelen, lehet találni – egy ráadásul első tulajdonosától, de kereskedésben, 2 290 000 forintért eladásra kínált, nem egész 7 éve, 2005. áprilisában forgalomba helyezett Land Rover Freelandert személyesen is megnéztünk a Duna Autó Zrt. használtautó telepéről.
    Szögezzük le, a Freelander híre nem épp a legjobb, megbízhatóságával az ADAC-listák sereghajtója volt – ezt azonban egy, a piaci megítélést mutató használt példánynál remekül ki lehet használni, a vételár ugyanis látványosan nyomott, ugyanakkor Használói Véleményeink szerint a Freelander nem pocsék autó – megbízhatóság, kényelem, használhatóság és vezethetőség szempontjából jó osztályzatokat kapott.
    A vonzó, első izomvasával és a rászerelt, maszkolt kiegészítő fényszórókkal kellően maszkulin megjelenésű Land Rover ugyanis egyáltalán nem visszataszító jelenség. Nem túlcicomázott karosszériáján említhető sérülés, illetve annak nyoma sem látható, van viszont terepjárósan hátra szerelt pótkerék, illetve nem annyira annak számító, ellenben látványos oldalsó fellépő is.

    A magas, 4,4×1,8×1,7 méteres, 2,56 méter tengelytávú karosszéria ajtói kellően nagy szögben nyílnak – a leghátsó, azaz a csomagtéré is oldalra, így nincs teleszkóp, ami megfáradhatna. A világos szövetkárpitos utastér nem csak szakadás-, hanem kopásmentes állapotából látszik, jó eséllyel nem füllentés a kilométerórában látható mintegy 91 ezer kilométeres érték, a nem egész 7 éve használt autó évi 12-14 ezer kilométeres futása teljesen hihető. Nem csak az ülések, a hozzájuk passzolóan zömében világos műanyagfelületek is színeződéstől mentesek, kopás csak egy helyen jellemző: az ajtók fémes színű, de műanyag kapaszkodó-behúzó rúdjának felületén. A helykínálat nem rossz, s rövid próbánk alapján az ülések kényelmére sem panaszkodhatunk. Pakolóhely viszonylag bőven kínálkozik: elöl kesztyűtartó mindkét oldalon, palacktartós ajtózsebek, hátul a tetőre szerelt hálós csomagtárolók segítik cuccaink elszórását.

    Aki szabadidő-autót vesz, az legtöbbször összkerékhajtásra és dízelmotorra szavaz. A Freelandernél előbbi mindenképp jár, a dízel pedig valóban sokkal inkább ajánlható, mint a kissé gyenge 1,8-as vagy a kissé torkos 2,5 literes benzines. A 2,0 literes Td4 BMW-eredetű, közös nyomócsöves, 2,0 literes méretéhez képest ma már kissé mosolyogtató 112 lóerővel és 260 Newtonméterrel.
    A bajor származás 7 év után is látszik: hidegen, alapjáraton is viszonylag kulturáltan jár, kihegyezetlenségének előnye pedig, hogy már 1750 1/percnél élvezhető csúcsnyomatéka nem lökésszerűen, hanem egyenletesen jön meg. Városban és könnyű terepen is vígan el lehet vele boldogulni. A 100 km/órára gyorsulás 13,2 másodperces szintideje korrekt, a 164 km/órás végsebesség pedig szintén bőven elegendő – lehet. Fogyasztásból jobb is lehetne a Td4, a városi érték még gyári adat szerint is 9,1 l/100 km, valójában 10-zel érdemes kalkulálni. Sok elővárossal 7,5-8 l/100 km értékkel el lehet lenni, ami már nem vészes.

    A terepjáró-képességeket természetesen leginkább az automata, viszkokuplungos összkerékhajtás határozza meg. Alapesetben elöl hajt a Freelander, s a viszkokuplung tény, hogy a mai rendszerek között a legolcsóbb, leglassabban kapcsoló és a huzamos nyüstölést sem kedvelő összkerékhajtásnak számít, arra kiváló, hogy szükség esetén egy havas vagy épp saras emelkedőn is célba vigyen. A rendszer különlegessége, hogy összkerékhajtás esetén egy lassító áttétel is automatikusan kapcsolódik, így amennyiben megfelelő abroncsokat szerelnek a 18 centiméter hasmagasságú, elöl 30,5, hátul 33,9 fokos terepszögű, (az utólagos fellépők nélkül) 22 fokos rámpaszöggel bíró Freelanderre, egészen sokat tudhat. Menetbiztonsági elektronikából blokkolás- és kipörgésgátló, valamint a váltókar mellől kapcsolható lejtmenetvezérlő van jelen. Előre és hátrameneti fokozatban ez utóbbi 7 km/órás tempót engedélyez – extrém lejtőn jól jöhet, amúgy a motorfék is kellően biztonságos. [BANNER type="1"]

    A célközönséget nyilván jobban érdeklik az aszfalton mutatott képességek. Sportkocsit nyilván nem itt kell keresni, de a Freelander viszonylag stabilan áll az úton, normál tempóval autózva nem dülöngél vészesen, futóműve közben nyeli az úthibákat. Kormányát kissé sokat kell tekerni, de sok kritikával – az átlagosnál nem túlnyújtózó igényekkel – nem illethető. Váltókarja nem épp a legpatentosabban kapcsolható fajta, de azért az is megszokható. A 4,4 méter hosszú karosszéria mai szemmel eleve kompakt, a manőverezhetőség szempontjából azonban az elképesztően jó kilátás még többet ér. Függőleges a hátfal és közel úgy állnak az oldalsó üvegek is, még az itt jelen lévő tolatóradar nélkül is érezhető a kocsi minden pontja. A ballonos, 195/80 R15-ös abroncsokkal nincs meghódíthatatlan járdaszegély.
    2005-ös Land Rover Freelander 2.0 Td4 Freer alkatrészárai
    Olajszűrő 1630 Ft – FRAM
    Első féktárcsa 9125 Ft/db – TRW
    Első fékbetét 9350 Ft – Roadahause
    Hátsó lengéscsillapító 19 140 Ft/oldal – Monroe
    Vezérműszíj készlet 62 075 Ft – Gates
    Hátsó kipufogódob 13 750 Ft – Walker
    Kuplungszett 63 315 Ft (tárcsa és szerkezet) + 34 870 Ft (kinyomócsapágy) – LUK

    Forrás: ZS+U Kft

    Ötfokozatú váltója és autópályás tempónál már jelentős szélzaja miatt hosszútávfutónak nem ezt az autót ajánlanánk, 130 km/óránál már 3300 1/perc feletti a fordulatszám. A Freelander igazi terepe a város és az előváros. Gyerek, feleség viszonylag biztonságban érezhető benne (túlzott illúzióink azért ne legyenek, a két légzsákos SUV a Euro NCAP töréstesztjén az ötből csak három csillagot szerzett). Biztosan célba ér hóban, sárban is – hangsúlyozzuk – megfelelő abroncsokkal. Most az eladásra kínált példányon országútra szánt nyári van, aki komolyabban kihasználná a Land Rover első kompakt szabadidő-autójának képességeit, annak feltétlenül ajánljuk, hogy ruházzon be egy jó garnitúrába is az autó mellé. Az amúgy korrekt (elektromos ablak, tükör, ködfényszóró, alufelni, légkondicionáló, vonóhorog, tolatóradar) ellátmányú kompakt SUV-val még úgy is bele fog férni a 2,5 millió forintos limitbe.
    Költségek szempontjából a használt Freelander kapcsán el kell ismerni, hogy a szabadidő-autóktól megszokott módon az átlagosnál valamivel magasabb, de még így sem csillagászati szerviz- és alkatrészárakra (lásd táblázatunkat) kell számítani, ám aki a jelen példány első gazdájához hasonlóan az átlagosnál kevesebbet autózik, az összességében jó boltot csinálhat a konkurenseinél olcsóbb Land Roverrel.
    Előző cikkÍgy parkol a paraszt
    Következő cikkGenf 2012: Volkwagen up! – mindig van feljebb!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.