20 év után is pöccre indult az első Astra

    11
    2
    Nem új hír, hogy húszéves születésnapjára szülőföldjére, Szentgotthárdra látogat a legelső hazai gyártású Opel Astra, hogy méltó módon emlékezzen meg az ipartörténeti dátumról, 1992. március 13-áról, arról a pénteki napról, amikor Antall József levezette a gyártósorról.
    Az elmúlt két évtizedet a Közlekedési Múzeumban töltött 1,6-os, 75 lóerős, GL, azaz alapfelszereltségű ötajtós márkaszervizben kapott felkészítést a nagy útra, az idős autókért rajongó és nem mellesleg évtizedes Opel márkakereskedői múlttal rendelkező Gaál József és csapata által kapott némi vérfrissítést.

    Vérfrissítést? Inkább valódi vérátömlesztést, ugyanis miként azt a szerelésben személyesen résztvevő Gaál Józseftől megtudtuk, a kenőanyagok és menetfolyadékok cseréjén túl az egész autót tüzetesen átnézték. Minimális felületi rozsdát csakis üzemanyagtankjában találtak, a zökkenőmentes üzem érdekében cserélték gyertyáit, szűrőit is, s bár az eddig megtett kilométerek száma messze nem indokolta, vezérműszíját (és vízpumpáját) is, a kora alapján már bőven cserélendő gumialkatrész ugyanis szinte szögletesre merevedett. A 100 százalékosan hibamentes üzem érdekében több egyéb gumialkatrészt is újra váltottak, az 1991 ötvenedik hetében gyártott abroncsokat még nem, de az indulás előtt a gyárilag felrakott Michelin MXT tappancsok helyett is újat kap az Astra, a hosszas egy helyben ácsorgásban ugyanis keletkezett bennük egy-egy „lapocska. [BANNER type="1"]
    A biztos indulás érdekében egy új indítóakku is a motortérbe került – a motor startja valóban pöccre ment. Az az indítás, mely állítólag 20 év után, azaz a Közlekedési Múzeumba parkolás óta az első volt. Khm, khm, azért nem hallgathatjuk el: az elmúlt 3 hétben, azaz amióta kikerült a múzeumból az Astra, 2 kilométer valahogyan (nyilván kézi tologatással) belekerült a kilométer-számlálójába. Sebaj, március 12-én, azaz nem egész két hét múlva fog még másik 290, immár saját motorja által, és az Opel azon dolgozói vezényletével, akik 20 évvel ezelőtt a gyártósorról legördüléskor, azaz az első hazai Astra születésének pillanatában is jelen voltak. Ők, azaz a márka évtizedeken át hű munkásai élvezhetik majd ki a Budapest-Szentgotthárd közötti távon a még nem épp a mai emissziós normák szerint hangolt, de már katalizátoros 1,6-os 75 lóereje adta 14 másodperces 100 km/órára gyorsulást és a 170 km/óráig terjedő végsebesség legálisan kihasználható részét. Az éppen csak 1 tonnás autóban vélhetően nem csak a valahai reklámszlogen szerinti igaz barátra, hanem kellemes, (egy kicsit időben is) utaztató partnerre lelnek majd.
    Előző cikkJégre vitték, nem süllyedt el – Hyundai i30 bemutató
    Következő cikkGenf 2012: Bepipult a Mini Countryman
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    11 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Nem igazán értem hogy ebben a cikkben állítanak valótlanságot vagy 2011 ben a vasúttörténeti parkban másik opelre irták ki hogy ez az első magyar astra?
      Mert igenis mozdultak vele-sőt lábon, járó motorral álltak ki vele a csarnokból!
      Pl : „. Az az indítás, mely állítólag 20 év után, azaz a Közlekedési Múzeumba parkolás óta az első volt. ” Na ezt a mondatot nem tudom értelmezni. Bakker, fizettem azért hogy megnézzem az ott kiállított darabokat. Több ezer ember látta rajtam kívül. Átverés volt?
      Ezek szerint amit láttam az nem volt igaz! :-))) Köszönjük Emese! :-)))

    2. És ennek mi értelme lett volna? 🙂 Ugyanúgy kellett volna cserélni a kopó alkatrészeket, csak gyakrabban. 3 évente olajat cserélni úgy, hogy használatban van, ha csak ritkán is, barbárság. A vezérműszíj nem lett volna szögletes, mert ez idő alatt minimum háromszor cserélni kellett volna. 🙂