Vége a Volvo V50-nek, ismét jön a V40

    0
    2
    Volvo V40 utoljára 1995-ben, még a Mitsubishi Carismával közös platformon, az S40 kombijaként mutatkozott be, hiszen a 2005-ben debütált, már a Ford Focus második nemzedékével közös padlólemezre épülő második generációs S40 puttonyosa a V50 nevet kapta. Utóbbi azonban most kifut, s helyét a Genfi Autószalonon márciusban debütáló V40 veszi majd át. E modell nem titkoltan a prémiumszegmens ötajtósaitól kíván majd vevőket szipkázni, azaz az új Audi A3 és a szintén friss BMW 1 vevőiért és persze egyben a korábbi volvós kuncsaftokért száll majd harcba. Idővel vélhetően szedán is érkezik majd a 40-es sorozatból, s a jellegzetesen volvós, de kellően üde és egyedi ötajtós minden bizonnyal (akár XC50 néven) jön majd szabadidő-autósított változatban is. [BANNER type="1"] Az új kombi motorpalettáján jó eséllyel csakis turbósak szerepelnek majd, az 1,6-os benzines 150-180 lóerővel kerülhet a motortérbe, dízelből 1,6-os 115 lóerős négy- és 2,0 literes, 163 lóerős öthengeres várható. A négyhengeres benzinmotorok mellett akár a Ford Focusban debütált (és már általunk is vezetett) háromhengeres 1,0 literes (100-125 lóerős) is megjelenhet majd – bár a műszaki adatok egyelőre még nem ismertek.
    Előző cikkSzivárog a VW Golf hetedik kiadása, képeken az új Audi A3
    Következő cikkElső képeken az új Hyundai i30 kombi
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.