Nevetségesen fogyaszt a Volkswagen új sportmodellje

    6
    2

    Rákapcsolt a Volkswagen, hiszen míg január elején, amikor fény derült arra, hogy hat másik újdonság mellett az up! esélyes az Év Autója-címre, a kollégákkal úgy éreztük, hogy a legkisebb sansza van a kitüntetésre. Aztán azóta kiderült, hogy még az idei első félévben jön ötajtósként is, majd a Euro NCAP Advanced díjat is megkapta városi koccanásgátló rendszeréért, most pedig itt az aduász, amely a GTI-fanatikusok új álma lehet, az up! GT.
    [BANNER type="1"]
    A karosszéria sportosítása, a mélyebbre húzott lökhárítók vagy a 17 colos felnik csak étvágygerjesztők, a „kell nekem érzést az 1,0 literes, háromhengeres turbómotor 110 lóerős teljesítménye kezdi kiváltani, és a 8,6 másodperces 100 km/órára gyorsulás, a 200 km/órás végsebesség, valamint az előbbiekhez mérten nevetségesen alacsony, 4,5 l/100 kilométeres kombinált fogyasztás teljesíti ki. Így a viszonylag könnyű, 960 kilogrammos csöppség jobban gyorsul és nagyságrendileg olyan végsebességet tud, mint a 8,7 s, 201 km/óra értékekkel fémjelzett, 6,7 l/100 km vegyes fogyasztásával harmadnyival torkosabb Renault Twingo RS. Revideáljuk korábbi véleményünket: ha a GT-t vezethetik az Év Autója-zsűritagok, bizony nem lepődnénk meg, ha maximális pontszámot adnának neki, s végül a díjat is megkapná.
    Előző cikkBohócdoktorok kapták az egymilliomodik szlovák Kiát
    Következő cikkNagy felnivel és árkedvezménnyel a frissített Nissan Note
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    6 HOZZÁSZÓLÁS

    1. amiről itt szó van az benzines, turbós :)))
      A „sima” (60 és 75 lóerős) UP! fogyasztása 4.2 liter, de a tavalyi teszten ezt írták róla:

      [b]„A fogyasztásról inkább csendben hallgatok, Róma őrületes forgatagában digitális üzemmódban használtam a pedálokat (padlógáz és padlófék), így sikerült 8-9 literes átlagot varázsolni a műszerfalra.

      A gyár 4.2 litert ad meg, de ez az érték inkább az éjszakai városban hozható, nem a délutáni csúcsban.”[/b]

      Úgyhogy az a 4.5 liter a turbósból csak mese habbal….

    2. Nekem 1,2-es tdi 3 hengeres lupó,m van. Országúton 70- és 90 között valóban 3,0 fogyasztása. 150-es tempóval (-amellyel egyébként csendesen és könnyen megy-) 5,1 a fogyasztása. Nagyon jól gyorsul, stabil, élmény vezetni…. Én elhiszem, hogy az új utódnak 4,5 lesz az átlagfogyasztása! Ja! A minőség valóban borzalmas, a motor kivételével, amelyben közel 400000 km van és tökéletes, sok mindent kellet javíttatni! (Váltót többször, kormányművet, stb.)

    3. engem az műszaki megoldás érdekelne hogy hogy hoztak ki 1.0-ás turbós benzines 110 lovas motorból 4.5 literes átlagfogyit.
      Teljesítmény növelésnek tudtommal 3 lehetséges verziója van.
      Hengerűrtartalom növelése, ami plusz üzemanyag fogyasztással jár
      Fordulatszám növelése, ami plusz üzemanyag fogyasztással jár
      Hengerekben a középnyomás növelése, ami azon túl hogy több üzemenyag-levegő keveréket juttatnak a motorba (turbo, kompresszor), az üzemanyag nagy nyomáson való égése miatt kopogásos égéshez vezet.

      Szóval várjuk a tesztet hogy tényleg ennyit fogyaszt e a magyar utakon, és a magyar talp alatt.

    4. Inkább elektromosban látnám szívesen az ilyen kis autókat. Vannak olyan német gyártók, akik már nagyon készülnek hasonló méretű elektromos változatokkal. Reméljük hamarosan piacra dobják őket és elérhető áruk is lesz.