hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapTessék mondani, kié most a Jaguar?!

Tessék mondani, kié most a Jaguar?!

Két éve ünnepelte 75. születésnapját a hírhedten nagyon angol Jaguar. A háttérben azonban ma már nem is annyira angol, mint azt sokan hinnék.

Új vezérképviselet, a British Automotive Hungary és nem a nevében is avítt Cél Motors kínálja itthon a Jaguart, és így végre e nemes márkától is létezik tesztautó! Örömteli, hiszen ennek eredményeként beszámolhatunk arról, milyen is a frissített, a Jaguar történelmében (persze a Mondeo-alapú X-Type kivételével) négyhengeres dízelt elsőként kínáló XF. Előtte azonban nem hagyhatunk publikus válasz nélkül egy, a szerkesztőségünk folyosóján a „megyünk a Jaguarért elszólásra érkezett kérdést. Be kell ugyanis töredelmesen valljam, hiába írtam már meg többször, furcsa kimondani, a gyökereivel 1922-ig nyújtózó, sportos prémiummodellként elsőként 1935-ben megjelent Jaguar ma, azaz egészen pontosan már közel 4 éve az indiai Tata Motorsé.




Megfordult tehát a világ, a néhai angol gyarmat egyes cégei akkorára nőttek, hogy 2008 óta a – továbbra is nagyon angol, autóit a szigetországban tervező és építő – Jaguar sorsa és persze profitja már a kezükben van. Alig gondolhatta ezt a céget 1922-ben még Swallow Sidecar Company néven alapító Sir William Lyons. Igaz, akkor még maga az autógyártás is távol állt tőle, eredetileg ugyanis motorkerékpár-oldalkocsikat gyártottak, minőségieket, zömében alumíniumból, látványos dukkóval. Aztán jöttek a különféle kocsiszekrények a még akár fa alvázkeretes autókhoz az SS-től, majd önálló SS autók, s 1935-ben a sportossága miatt már Jaguar előnévvel is ellátott SS 90 és SS 100. A második világháború végétől pedig az SS nevet el is hagyták az angolok – túl sok negatív jelentést kapott ugyanis, s a márka is maradt a prémiumvonalnál.



Innentől kezdve megindult a márka menetelése – melyet ezúttal nem akarunk hosszan taglalni, csak röviden: Le Mans-győzelmek sora, királyi megrendelések, 1954-től amerikai színre lépés és erőteljes piachódítás jellemezte a „Grace, pace and value for money, azaz „elragadó, gyors és értékarányos szlogennel hirdetett Jaguarokat. Míg azonban a hatvanas éveket még valóban a pompa és a fény jellemezte, a hetvenesekben már pénzügyi nehézségek mutatkoztak – hiába, az olajválság nem hagyhatta stabilan a legkisebb motorjaival is legalább hathengeres Jaguart. Igaz, már akkor sem volt önálló vállalat, hiszen 1966-ban az Austinnal együtt a British Motor Company-be került, melynek aztán az Austin és a Rover, valamint a Triumph is része lett, végül 1975-ben, csődeljárás után az egész állami irányítás alá került. A Jaguar és annak prémiummárkája, a Daimler a Thatcher-kormány privatizációs törekvései között 1984-ben került az angol tőzsdére, s onnantól kezdve boldog-boldogtalan teljes értékű Jaguar-tulajdonos is lehetett. A Ford aztán 1989-ben döntött úgy, hogy megveszi magának a márkát, s ajánlatot tett a részvényeseknek, 1990. február 28-án már törölték is a Londoni tőzsdéről a Jaguart, addigra a Fordhoz került.
[BANNER type="1"]



Noha a Fordnak igen komoly szándékai voltak az európai prémiumgyártókkal, s 1999-ben az Aston Martin és a Volvo mellett a Premier Automotive Group csoportba tette a Jaguart is, az soha egy fillér hasznot nem hozott az amerikai cégnek. Így aztán nem meglepő a dearborni vezetők 2007 szeptemberi döntése, azaz a Jaguartól való megválás. Számos nagynevű cég (Goldman Sachs, Morgan Stanley és HSBC) dolgozott az ügyleten, illetve a leginkább megfelelő vevő megtalálásán. Végül 2008. január 1-jén jelentették be, hogy az indiai Tata Motors lesz a megfelelő vásárló. Egy márciusi Reuters-hír szerint amerikai bankok, a Citigroup és a JP Morgan 3 milliárd dollárral finanszírozta a tranzakciót, ami 2008. június 2-án hajtódott végre, a Tata Motors akkor fizette ki az 1,7 milliárd fontos, azaz nagyjából az említett kölcsönnek megfelelő vételárat.



Az XF tehát 2008-ban úgy jelent meg az akkor még a Fordhoz tartozó Jaguartól, hogy mindenki tudta, hamarosan indiai lesz a cég, de a 2009-ben megjelent (ma az angol királyi családot is szállító) XJ is hasonló gyökerűnek tekinthető, hiszen a Tata úgy vette meg a márkát, hogy az továbbra is hozzáfér a Ford tudásbázisához és motorparkjához, de persze bárhonnan máshonnan is vásárolhat elemeket. Így születhetett meg a továbbra is nagyon angol Jaguar frissített XF-je, melyben a Fordokban is használt, bár eredetileg PSA-gyökerű, 2.2 literes turbódízel – a nagyobb Jaguarok első és eddig egyetlen négyhengerese – 8 fokozatú ZF automatával dolgozik. Hogy miként? Arról holnap!

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

1 hozzászólás

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek