Nem érzi, hol a vége? Parkolóradar és tolatókamera utólag

    6
    2
    Miután kifutottak a strapabíró, de a gyalogosokra veszélyes fém ütközők, az autógyártók kezdetben büszkén hangoztatták, hogy lökhárítóik 5-8 km/órás koccanásokat nyom nélkül viselnek el. Aztán divattá vált a műanyag lökhárítók fényezése, ezáltal eredeti funkciójuktól való megfosztása. Ma az ütközések erejét elnyelni hivatott teherhordó elemeket is fényezett műanyagidomok borítják, amelyek bár látványosak, igencsak sérülékenyek. Ezzel párhuzamosan az autók egyre bunkerszerűbbek lettek, végpontjaik mind kevésbé érezhetők. Ma már egy meredek hátú miniautóhoz is jól jön a parkolássegéd, ami persze napjainkban már olyan olcsónak számít, hogy ára egyrészt a legkisebb parkolási sérülést elkerülve is megtérül, továbbá luxusnak sem számít az általa adott kényelem.

    Parkoláskor nem kell nyújtózkodni, találgatni, hogy hol is van az autó vége, a radarok hűen tudósítanak. Ritka eset, de belőlük nem csak jelentősen olcsóbbak az utólagosak, mint a gyáriak, tapasztalataink szerint talán még jobbak is. Ugyanis míg a gyáriaknál sokszor túl sok hely marad az utolsó figyelmeztetés után még az autó előtt/mögött, az utólagosaknál mindez kevésbé jellemző. A kínálat persze nagyon széles, akár már 10 ezer forint alatt is kaphatók utólagos radarok, s ezek is nyugodtan megvásárolhatók, alapfunkciójukat rendszerint hibátlanul ellátják, csak épp extrákat nem adnak. Az internetről is elérhető Conrad Szaküzletben például a legolcsóbb tolatóradar 7 990 forintért kapható. Ez semmi extrát nem ad, négy, hátra szerelendő szenzor, egy vezérlőelektronika és egy utastérbe helyezhető hangszóró jár hozzá. Az akár saját kezűleg elvégezhető, de a nem kifejezetten szerelés-fanatikusok számára inkább szakműhelyre bízandó beépítéshez már ezen alapkészüléknél is jár fúrófej, aki pedig vizuális visszajelzést is szeretne hozzá, az további 2000 forinttal többért kaphatja meg az LED-kijelzős tolatóradart.
    Az elérhető verziók listája azonban szinte még csak itt kezdődik, egyrészt 14 990 forintért kínálkozik már folyadékkristályos kijelzős is, 16 990 forintért pedig olyan, szintén színes kijelzős rendszer, amelynél a központi elektronika rádióhullámon küldi jeleit, így a kijelzőnek mindössze tápkábelt kell adni, nem szükséges az egész utastéren végighúzni a jeladó-vezetéket. Mindez főként hosszú autóknál, például furgonoknál jöhet jól, a méretesebb személyautókhoz pedig javallott utóbbi 8 szenzoros, elöl-hátul jelző verziója.
    [BANNER type="1"]

    Míg a lökhárítónként 2-4 szenzoros, magukból jelet kibocsátó és annak visszatérését észlelő radarok már meglehetősen közismertek, van újdonság, amiről még igen kevesen hallottak, ez pedig a szalagantennás. Egy, a műanyag mögött végighúzandó és az autó fém elemeitől kötelezően legalább 3 centiméternyire elhelyezendő fémszalag a hagyományos radarosoknál precízebb, teljesen holttérmentes jelzést ígér, valamint állítólag ezzel sokkal finomabban is érezhető az autó fara, mint az akár 4 szenzorosokkal. A szalagantennás parkolássegédek közül a kijelző nélküli verzió 28 990, míg azzal ellátott 36 990 forint a Conradnál. Radarból utóbbiakon túl még egy profibb rendszer választható, a 49 990 forintos Waeco már gondolkodónak számít. Észleli az autóra felszerelt kiálló tárgyakat, például vonóhorgot, kerékpártartót és azokat az autó részének tekintve, már akkor jelez, ha egy tereptárgy csupán a kiálló részekhez túl közel kerülne.

    A parkolássegítőknek azonban csak az egyik válfaja a radar, s új autókból már jó ideje ismerjük a kamerát is. Aki tartósan használt már utóbbival felszerelt autót, az később sem szeretne lemondani róla. Ezzel ugyanis az alacsony akadályok is észrevehetők, parkolás előtt nem szükséges olyan alaposan megnézni a parkolóhelyet, mint nélküle, így tényleg sokat könnyít a vezető dolgán. Fontos megjegyezni, hogy bár tényleg centiméter pontossággal látatja az autó mögött teret, jelezni nem fog, arra csak a radar képes, a két rendszer persze kombinálható is. Míg radarból az utólagosaknál rendre drágább gyáriak nemigen tudnak pluszt felmutatni, a kameráknál azért érezhető a borsos árú gyáriak előnye. Ilyen például, hogy monitorjuk sokkal inkább a műszerfal szerves része lehet, mint egy később beépítetté, továbbá az utólagos biztosan nem fogja tudni mutatni a kormányfordítás szerinti kanyarívet. Mindezek ellenére – főként nagyobb autókhoz – bátran ajánlható az utólagos kamera is, sok esetben jelentős többletet ad egy sima radarhoz képest, egy nagyobb furgonnál például sokat ér, ha tolatás közben látható is a far mögötti terület.

    Nem nagy meglepetés, a kamerák ára szinte ott kezdődik, ahol a radaroké véget ér. A legolcsóbb, ráadásul már vezeték nélküli adatátvitellel dolgozó, 3,5 colos, színes, akár DVD-lejátszóra is köthető LCD-s kijelzős 44 990 forintért érhető el. Aki ugyanezt nagyobb, 7 colos kijelzővel szeretné, az 56 990 forintért kaphatja meg, míg ugyanaz további 3 ezer forintért további 2 kamera kezelésének opciójával kapható. Utóbbi kamerák egyaránt 90 fokban látnak hátra, aki ennél komolyabb kamerát áhít, az egy 124 900 forintos rendszerben már 120 fokos látószögű, ráadásul infra világítással és fűtéssel ellátott verziót választhat, utóbbi párátlanítása miatt bizony a gyáriaknál is jobb lehet. Érdekes ugyanis, hogy míg az autógyártók a tolatókamerával felszerelt, jellemzően xenon fényszórós autókba kivétel nélkül teszik az azokhoz egyébként kötelező lámpamosót, a tolatókamerák tisztán tartására még senki sem gondolt.
    Kínálat tehát bőven van, aki kicsit is bizonytalanul érzi autójának orrát-farát, annak különösen ajánlott a radar-, illetve kameravásárlás. Utóbbiakkal nem csak kevésbé kockázatos, sokkal kényelmesebb is lesz a parkolás.
    Előző cikkSzerethető kakukktojás: Hyundai Elantra teszt
    Következő cikkDrágulhat a benzin, olcsóbb lehet a gázolaj
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    6 HOZZÁSZÓLÁS

    1. naszvadimarci
      addig örülj amíg te koccolsz és a vonóhorgod véd mert a mai gagyi műanyaglökhárítós kocsik a lágy szellőre is behorpadnak. régen almínium lökösök voltak gumírozva és a lökhárítók teleszkóposakvoltak hogy csillapítsák az ütközést kb annyit jelent hogyha 10 zel neki mész valakinek semmi baj nem lesz ijenek voltak a régi kocka volvók. visszahozhatnák ezt a divatba mert kevesebb fejfájás lennemint most van

    2. Én régóta vezetek egy kombit. Még az első időkben egyszer lekoccoltam egy kis korlátot. Azóta semmi, de sokszor bennem van a para, hogy kinek a lökhárítóját töröm össze a vonóhorgommal… Tervezek egy radart felszerelni, a legolcsóbbat.