Egy BMW 166 ezer km-rel is BMW? X3 használtteszt

    1
    2
    Kétségtelenül fogalom a BMW, a sportos bajor márkát tízből csaknem kilenc férfi álomautójaként említené, s ezen elismertséget támasztja alá, hogy a legnagyobb autóvásárlói fórumnak számító használtautó.hu oldalain a Volkswagen után e márkára keresnek legtöbben – nem titok pedig, hogy sokan nem engedhetik meg maguknak. Használtan persze jóval többen, mint újonnan, így a jelentős keresési szám részint érthető is. Sokan szívesebben vásárolják „bejáratás után”, mint egyéb márkát újonnan, illetve a mindenképp másodkézből szemezők köréből nem ritkán választanak inkább korosabb, de BMW-t, mint fiatalabb, egyéb márka példányát.
    Hogy ez a közvélekedés mennyire megalapozott, azt egy 2005-ös, első tulajdonosa által eladásra kínált BMW X3 3.0 dízel kapcsán próbáltuk megvizsgálni. Kérdés, hogy mennyire van egyben a már 6 éves, 166 ezer kilométert megtett, de évi 27 ezer kilométeres futásával még mindig „alacsony futásúnak” nevezhető példány, hiszen amúgy a 6 éves, vezetett szervizkönyves, bőrüléses, nyitható panorámatetős gép 4 199 000 forintos árával csábító – az Auto Palace Délpest telepén.

    Eladói a kipofozás helyett az őszinte állapot megtartása mellett döntöttek, így van horzsolás a bal első ajtón és aprócska a kerékjárati íveknél műanyagcsíkkal óvott sárvédőkön is, ellenben a festékvastagságok teljesen egységesek és láthatóan is gyári a fényezés, ami a 6 éves fekete dukkónál – nyilván a gyakori gépi mosás miatt – már enyhén matt, sok hajszálkarcolást magán hordó lakkozást jelent. Az ajtók azonban ma is rangot sugárzóan, halkan puffannak, nem kell őket csapkodni, szinte hajtani is elég, s a zárak teljesen helyükre kattannak. Noha a 4,57 méter hosszú, 1,86 széles és 1,68 m magas karosszéria valójában alig nagyobb, mint egy lépcsőshátú vagy kombi kompakt mérete, a 2,8 méteres tengelytáv nagy, s ez a láthatóan használt, mégsem lehasznált utastérbe ülve is érződik.

    A helykínálat minden irányban elegendő, az X3-ba hátra sem büntetés ülni – leszámítva a középső helyet. Ilyen korú és futású autónál ma már kellemes meglepetés, hogy a bőrkárpit nem töredezett, mindössze egy alapos tisztításra, ápolásra szorulna. Az elöl változtatható laphosszúságú székek nagyon komfortosak, jó oldaltartásúak, télen üdvös, hogy fűtésük három fokozatban, finoman szabályozható. Az ellátmány érezhetően Magyarországra specifikált, navigáció nincs, hiszen 2005-ben még nem létezett kellően részletes gyári térkép hazánkhoz, van viszont (már mattuló búrájú) xenonfény, nyitható panorámatető, 8 légzsák (hátsó oldalsó is), valamint persze tempomat, elektromos ablakok, tükrök, automata klíma és ESP is. Terepezéskor jól jön a lejtmenetvezérlő elektronika, kutyásoknak a könnyedén behúzható, a kalaptartóval egybeépített csomagfogó háló.
    [BANNER type="1"] Funkcióját tekintve minden rendben van az utastérben, a kivétel nélkül egy érintésre végigcsúszó (automata) ablakok ma is csendesen, finoman járnak, mindegyik rekesz fedele jól nyílik-csukódik, de apró, csupán a használatból eredő műanyag-sérülések itt-ott felfedezhetők. Látszik, hogy ezt az autót nem villogni vették, hanem valódi, családi használatra. Hiszen az X3 lényege pont ez, hogy belterével megközelíti az első generációs X5-öst, ugyanakkor szerényebb külső méreteivel városban sokkal elviselhetőbb, és ami még fontos: nagyságrendekkel hivalkodásmentesebb.

    Aki X3-ast vett az zömében jellemzőiért, nem pedig presztízséért vette, s ez reményt ad a használtat vásárlóknak, hogy megkímélt példányt találhassanak – olyasmit, mint ez.
    Nagyszervizt tavaly, 125 ezer kilométernél kapott az X3, de idén nyáron, 10 ezer kilométerrel ezelőtt is cseréltek benne olajt, szűrőket. A végigpecsételt szervizkönyvet az állapot sem hazudtolja meg, a pöccre induló 3,0 literes, soros hathengeres dízel hidegen, (hangjával) alapjáraton is szépen bugyborékol. Útra kelve megdöbbentően alacsony, akár már 1000 1/perc fordulatról húz, ha kicsit is forszírozzuk, 204 lóerős teljesítményével és 410 Newtonméter nyomatékával jól teper. A 100 km/órára megadott 7,9 másodperces gyorsulási érték és a 210 km/órás végsebesség autópályázáshoz is bőven elegendő, a 3,0 literes dízel X3-as 130-ról is vígan gyorsít, utazóautó jellegét erősíti, hogy 130 km/óránál pont 2500 1/perc a fordulatszám. Gyorsításkor nem csak az erő letaglózó, meseszép hangok törnek elő a motortérből – persze csak visszafogottan.

    A Használói Véleményeink között az X3-asról írt tapasztalatok átlagaként mindössze közepesre értékelt strapabírással – a vezetett példány alapján – vitatkoznánk. Ez az autó ugyanis nagyon egyben van, nincs zörgés, jó a kuplung, továbbra is precíz, mindössze az egyes és a még balrább rakott hátramenet között nem kellően határolt a váltó. Vezetni azonban ma is élmény, a hazai utak nem szedték szét az igényes, alapvetően feszes hangolású, mégis jól csillapító, elöl kettős keresztlengőkaros, hátul multilink futóművet, ma is hibátlan az egyenesfutás, rossz úton is némák a felfüggesztések. Döbbenetesen csendes a futás, 50 km/óránál 59, 90-nél 63 dB(A) zajszintet mértünk, amivel a legtöbb mai autónál is halkabb a 6 éves X3. Így elmondható, némi kozmetikázással (amit nem titkoltan szándékosan nem tett meg eddig az eladó, hogy a vevő láthassa: cicoma nélkül sem rossz az X3) nagyon korrekt autót lehet belőle varázsolni – ha nem is egy Dacia Duster, de egy szintén összkerékhajtású Suzuki SX4 4×4 áráért. Fogyasztása (gyári, vegyes érték szerint 8,4 l/100 km) nem lesz érezhetően jelentősebb, országúti jellemzői azonban fényévekkel jobbak az előbbi említettekénél, s az állandó – alapesetben a hátsó tengely javára 60:40 arányú, de a keréktapadásoknak megfelelően változó arányú – nyomatékosztással szintén kevéssel átlagon felüliek. Így aztán a többcélú, hosszú utazáshoz, de városi szaladgáláshoz vagy könnyebb terepre járáshoz autót keresőknek a használt X3 bátran ajánlható. Árában természetesen szerepel a márka presztízse is, de azért azt el kell ismerni, hogy egy BMW 6 évesen, 166 ezer kilométerrel is BMW.
    Előző cikkÜzemanyagcellás, elektromos hajtású és jövőautó a Toyotától
    Következő cikkSzó szerint tarolt az 57-es Ferrari a Mille Miglia-n
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás