Olasz segítséggel kapar magyar sarat a Jeep

    2
    2
    Hiába hívnak itthon is minden valamire való terepjárót „dzsipnek”, az eredeti Jeep komoly sikereket – legalábbis egyelőre – nem tudott elérni itthon. A márkát tavaly átvevő Fiat-csoport azonban bízik abban, hogy ez nem a termékek hibája volt, hiszen azok ezután is az amerikai verziók, továbbra is a legendás névvel.
    Vérfrissítés azonban bőven van, gyakorlatilag a Jeep egész palettája megújult az idei évre. Wranglerből például kijött a típus és a márka alapításának hetvenedik évfordulóját ünneplő, egyedi díszítéseket adó (a többi modellhez is elérhető) Anniversary verzió, a Grand Cherokee és a Compass pedig komolyabb felújítást kapott. Azon, hogy a Wrangler csak részleteiben újult meg, nem kell meglepődni, e típus lényege pont az, hogy az 1941-es ősre emlékeztet; és persze a kiemelkedő tereptulajdonságok. Az alapesetben hátul hajtó Wranglerhez kapcsolható, felezőváltós összkerékhajtás mindenképp jár, opcióként pedig zárható első-hátsó differenciálmű is kérhető hozzá (a Rubicon felszereléssel), hogy utóbbiakra sok szükség nincs, arról a Piliscsév Motocross Centrumban tartott bemutató kellően meggyőző volt. Az „alap” hajtásláncú Wrangler még a 100 százalékos, azaz 45 fokos emelkedőn, laza talajon is gond nélkül kúszott felfele. Mindezt úgy, hogy közben ötfokozatú automata váltója mindig okosan kapcsolgatott, lejtmenetvezérléssel tökéletesen szabályozta motorfékkel a sebességet. A terepjárás tehát nyugodtan kipipálható, de a Wrangler még egyéb jellemzőket is kínál, 200 lóerős, automata váltó esetén 460 Newtonméter nyomatékú 2,8 literes, 2000 bar befecskendezési csúcsnyomású turbódízele egészen sportos menetdinamikát ad, 100 km/órára 10,7 s alatt gyorsít és 172 km/órás végsebességet ad a dobozformának, miközben 8,1 l/100 km vegyes fogyasztási értéke igencsak kedvező. Vételára 9,765-10,885 millió forint közötti – nincs konkurens, aki az ilyen terepképességek, a luxusautós ellátmány és a 10 millió forint alatti alapár trióját egyszerre kínálná. [BANNER type="1"]

    A már nyugdíjas korú – reklámja szerint mégis fitt – Wrangler mellett az 1993-ban az első prémium-szabadidőautóként debütált Grand Cherokee is legendás modell. A negyedik generáció tavaly mutatkozott be, opcióként légrugózással. Felezőváltós, állandó összkerékhajtásához elektronikus vezérlésű, részelegesen önzáró hátsó differenciálmű is rendelhető. Utóbbival az alapáron sem szerény, egyebek mellett lejtmenet-vezérlővel támogatott terepképességek egészen komolyak – már amennyiben bárkinek eszébe jutna egy alapáron is 13,99, légrugóval legalább 18,5 millió forintos szabadidőautóval terepre menni. Ha van ilyen, erőhiányban biztosan nem fog szenvedni, ugyanis a mindenképp 5 fokozatú automata váltóval adott Grand Cherokee 190 lóerős, 440 Nm csúcsnyomatékú vagy 240 lóerős, 550 Newtonméteres 3,0 literes V6-os, közös nyomócsöves (1800 bar csúcsnyomású) befecskendezéses turbódízel, illetve 3,6 literes (286 LE) V6-os, valamint 5,7 literes, V8-as (352 LE) benzinmotorokkal kapható. Utóbbival ára már 22 millió forint feletti, ellátmánya fényűző, sok egyéb mellett bőrüléseinek szellőztetését is tartalmazza.
    Nem mehetünk el szó nélkül a városi Compass mellett sem, hiszen a tavaly frissített sorozat hétosztatú hűtőmaszkjával hatásosan emlékeztet a nagytesó Grand Cherokee-ra. A Compass hazai motorkínálata egyetlen turbódízelre összpontosul, a 163 lóerős 2,2 literes CRD ráadásul csakis manuális váltóval kapható, ára nem rossz, 8,245-8,995 millió forint közötti, és utóbbi már a bőrkárpitozású évfordulós modellre vonatkozik.
    A Fiat-kezekbe került Jeep tehát teljes mértékben viszi tovább a márka kvalitásait, ugyanakkor az olaszok kedvező áraiból is honosít. Jó párosítás, és ezt jelzi, hogy idén már eddig is ötször annyi Jeepet adtak el itthon, mint tavaly egész évben. Komoly számokra persze nem kell gondolni, 5 helyett 25 autó talált gazdára, a tendencia azonban biztató, s nem véletlenül, a prémiumos, mégis komoly képességű szabadidőautót keresőknek valóban érdemes kalkulálniuk a Jeeppel.
    Előző cikkTényleg van jó autó 300 ezer forintért! Mondeo használtteszt
    Következő cikkA mi Swiftünk hibridként debütál Tokióban!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    2 HOZZÁSZÓLÁS

    1. A wrangler-t sajnálom, klasszikus idomokat sikerült divatosra butítani, ahogy az a nagyobb rokonain már régóta tendencia. Terepre meg tényleg nem fog senki 10-20 milliós autókkal rohangálni (van sokkal jobb is régebbről) ezek már csak a gazdag hobbydzsippek. Sőt, igazából a J€€P a legjobb név rá:)

    2. Közel 3 méter tengelytávval „nem ismer kihívót terepen”….ez azért kicsit vicces így….olyan reklám szagú. Aki meg jó terepjárót akar az ne a mai ipari hulladékok között válogasson, hanem menjen vissza olyan 10-20 vagy 30 évet. Nézzen egy 4runnert vagy Land Cruisert, abból is a BJ vagy az FJ szériát.