2 Lada viszi a tudományt Afrikába

    2
    4
    A fapados Dakarként aposztrofált Budapest Bamako rali legfapadosabb kategóriája a Spirit, melyben a fokozottan jótékonykodó vagy fokozottan elmeháborodott csapatokat várják – nevezési díj nélkül, csupán költségeik térítésével. Az ipari hulladék besorolású autók mellett Trabik, Ladák, Moszkvicsok, Polskik, 30 évnél öregebb, kétkerék-meghajtású autók, Velorexek, mentők, tűzoltók egyaránt díjmentesen mehetnek – mindössze a szervezőkkel kell egyeztetni e-mailben.
    A mottójának az „Elmentünk 2 Ladával Afrikába, rögtön jövünk!” mondatot választott, az ELTE Természettudományi Karának aktív, illetve már végzett (és azóta a tudományért részint ott maradt) hallgatóiból verbuválódott Rögtön Jövünk csapat helye duplán is biztosított a Spirit kategóriában. Egyrészt ugyanis Ladával, és rögtön kettővel indulnak, másrészt utazásuk célkitűzése, hogy menet közben a tudományt népszerűsítsék. A fizikusok ezt látványos kísérletekkel teszik majd, a geológusok előadásokat tartanak, és persze itthoni munkájukhoz is kutatnak majd a helyszínen.
    Az, hogy „a 2012-es Budapest Bamako legtudományosabb csapata” el tud-e indulni január 13-án, hogy aztán két hét alatt 9334 kilométer megtétele után Bissauba érjen, még – stílszerűen fogalmazva – sokváltozós egyenlet. A két autó közül még például csak az egyik van meg, és a költségekhez is szponzorokat keresnek. Brutális erejű lézerfényük már van, elszántságból és kalandvágyból sincs hiány, de ha csak az üzemanyagköltséget számoljuk a két Ladára, mintegy 800 ezer forintos összeget kapunk, így annak ellenére nem nevezhetjük szerény költségvetésűnek a produkciót, hogy a résztvevők gyakorlatilag maguk építik autóikat, melyek alkatrész-költségeikkel is igen visszafogottak. [BANNER type="1"]

    Az első Ladát, azaz a csapat első számú rakétáját – 75 ezer forintért már beszerezték – az 1993-as, előző tulaja által Petinek keresztelt, 1500-as, kocka, azaz 21043-as kombinak legfőbb pozitív tulajdonsága, hogy törve sosem volt, karosszériaelemein a 18 éves, bemattult fehér dukkó látható. Van viszont alsó szellőző-pontja, magyarán padlólemeze, a bal első küszöbnél már átlyukadt. Motorja gyűrű-törött volt a vásárláskor. Mára nem csak a motor, hanem a váltó és a teljes utastéri berendezés is kikerült már belőle – ez gyorsított felvételen meg is nézhető, a csupaszított karosszéria pedig hamarosan megy a lakatoshoz. Teljes generált kap a motor is, de különleges tuning nem várható, a hajtómű a tervek szerint a gyári 75 lóerőt tudja majd – remélhetőleg 10 liter/100 kilométert nem meghaladó fogyasztással. Némi erősítést a futómű kap majd, az utastérbe pedig már most biztos, hogy a hajrás felkészülésben nem fognak visszakerülni a gyári kárpitok, csak ami a legegyszerűbben betehető, a padló pedig az egyszerűbb takarítás érdekében teljesen egybefüggő burkolatot kap majd. Az autót elnézve a januári indulás bátor vállalás, persze addig még gyakorlatilag két vizsgaidőszaknyi az idő , így az ELTE TTK-n edződött társaság, ha nem is röhögve, de a tanuló-időszakokból ismerős, éjszakába nyúló munkával készül a startra. Mi egyet ígérhetünk, a felkészülés főbb lépéseit és túrájukat is végigkísérjük majd!
    Előző cikkFék nélkül hasít a Ford
    Következő cikkKit büntet a rendőr a biztonsági övért?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    2 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Én is csak sok sikert tudok kívánni a csapatnak. Számomra azok voltak a legemlékezetesebbek, akik a 2008-as Bamakóra Velorex-el mentek. Igaz abban négyütemű 750-es Honda motor dolgozott, a 350-es kétütemű Jawa helyett. Mindenesetre mestermunka volt.

    2. Nem okoskodásképpen,de 300000 ft körül olyat vehettek volna,ami szinte hibátlan.Arra csak egy elektronikus gyújtás kellene,és az egyedüli hibaforrás is megszűnt volna(mert szerintem ameddig gyújtás van egy Ladán,addig üzemel is).Mindegy,így már csak sok sikert tudok kívánni a csapatnak.