1969-ben a világ első kupé-kabriójának számított a BMW Spicup. Napellenzős lámpát Bertone a 70-es években is szívesen rajzolt
Nyugat-Európa a hatvanas évek végére már gyakorlatilag kiheverte a második világháborút, ott már kezdtek arról szólni az autó-kiállítások, amire ma is hivatottak, a gyártók egymást túllicitálva mutatták be egyedi koncepcióikat. Az 1969-es Genfi Autószalonon például a BMW a Spider és a Coupé keresztezésével épített Spicup, kemény-tetős kabriót mutatta be, melyet ma persze inkább targa-tetősnek mondanánk.
Egyedi, finom részletek jellemezték az 1969-es Genfi Autószalonra mindössze egyetlen példányban megépített, de elkallódása ellenére is megmaradt Spicupot
Kívül mély-, belül részint élénk-zöld árnyalatokat kapott a BMW-tanulmány
Mivel a hatvanas években a bajorok igen jó kapcsolatot ápoltak az olasz Bertone-stúdióval, e tanulmányuk megépítésével is őket bízták meg. Az alapokat az E3 kódú négyajtós adta, nevezetesen a 2800-as széria, a motor tehát soros hathengeres, 2,8 literes benzines volt, 168 lóerővel. Noha a Spicup nem lett szériamodell, tetőmegoldása a Bertone-féle Fiat X1/9-en, napellenzős fényszórója az Alfa Romeo Montrealon és a Lamborghini Jaramán is visszaköszönt.
A Spicup tehát mindössze egyetlen, de teljesen működőképes példányként épült meg. 1969-ben még a Frankfurti Autószalonon is kiállították, ám arról kevés az információ, hogy onnan kihez, hová került. Egyes források szerint a hetvenes évek közepén a düsseldorfi, egzotikus autókkal kereskedő Becker autóházban árulták, de az biztos, hogy néhány évvel később egy holland kereskedőhöz került, aki teljesen hadra fogta, rendszámot tett rá és nap, mint nap használta, mintegy 100 ezer kilométert tett bele, miközben például kívül-belül átfestette. A korabeli elmesélések szerint imádta a nyitható, bár vízmentesen zárónak aligha nevezhető tetőt és a jó menetteljesítményeket. Később fiatal srácokhoz került, szerencsére komoly balesetet nem szenvedtek az egyedi autóval, ám 2008-ban így is romos állapotban került elő egy pajtából a Spicup.
Talán 1969-ben sem volt olyan makulátlan a Spicup, mint 2009-es újjávarázsolása után
Eredeti szülőhazájában, Olaszországban restaurálták, első lépésként az utólagos festéseket távolították el a karosszériáról és a bőrkárpitról, számos elemet újra kellett gyártani hozzá, de eredeti bemutatkozását 40 évvel követve, a 2009-es Villa d’Este concours d’élégance autó-szépségversenyen újjávarázsolva debütálhatott másodjára a Spicup. Tavaly nyárig a BMW gyári múzeumában is látható volt, fellelője azonban most árverésre küldte, s ott a teljesen egyedi BMW-ért 460 ezer eurót ajánlottak, a 138 millió forintért eladott régiség tehát biztosan nem volt rossz befektetés.
„1969-ben a világ első kupé-kabriójának számított a BMW Spicup.”
Amikor valaki hasonló tényeket ír a cikkébe, fontos tudatában lennie annak, hogy igaz, amiről ír. Ha a tízéves autóbuzi Pistike elolvassa ezt a cikket, erre biztosan emlékezni fog, és a holnapi ebédszünetben erről fog mesélni a pajtiknak. Ha pedig valaki vitába szállna vele, erre a cikkre fog hivatkozni, hogy ez bizony így van.
Pedig kurvául nem így van.
Ebből az esetből a gyermek azt fogja már élete hajnalán megtanulni, hogy nem szabad mindenféle internetes irományoknak hinni, mert azoknak általában a fele sem igaz.
Javaslom az írónak a Ford Fairlane kalandjai c. klasszikust Nagy Feró szinkronjával. De elárulom, abban sem a világ legelső kupé-kabriója szerepel.