Pesten a városligetből a Duna-partra űzik a parkolókat. Nem lesz ingyen!

    3
    4

    Információink szerint már november 1-én életbe lép Budapest Főváros Közgyűlésének azon rendelete, mely az autók számára megszünteti a Hősök tere melletti 56-osok terének egy részén a parkolás lehetőségét. Ott ugyanis csakis a turistabuszok parkolhatnak majd. A díjazás kicsit félrevezető, ugyanis az óránkénti díjat technikai okokból az onnan kitiltott személyautókra szabták, mértéke 480 forint lesz óránként, s a buszok (ahogyan mindenhol máshol is), utóbbi háromszorosát fizetik, mely ez esetben drasztikus, 1440 forintos óránkénti díjat jelent. Reggel 8-tól este 8 (20) óráig ezt fizetik majd a buszok, akik számára ezen időszakban maximálisan egy óra várakozás engedélyezett, este 8-tól reggel 8-ig azonban egy órai díjért várakozhatnak – azaz ezen a területen a Vár, a Margitsziget, illetve a Citadella alatti területéhez hasonlóan éjszaka is fizetni kell majd a parkolásért.
    Sokak számára fájó lehet, hogy a ráadásul tömegközlekedéssel jól megközelíthető Városliget mellett ezáltal csökken a személyautók számára kialakított parkolóhelyek száma, az autójukat letenni hajlandóakat ezúttal a Duna-partra irányítja a módosuló parkolási rendelet. Az újpesti rakparton ugyanis harmadával (óránkénti 240-ről 160 forintra) csökken a parkolási díj mértéke. Mivel 3 órányi díj kifizetésével egész nap lehet várakozni, a kimondottan nem létező „napijegy 480 forintba, nem egész két villamosjegy árába kerül majd.
    A díjcsökkentésre nem titkoltan azért került sor, mert a korábban mindig 100 százalék felett telített, azaz túlterhelt területen a díj bevezetése óta csak elvétve parkolnak. A várakozási díjak egyébként nem csupán Pesten apadnak, egy helyen Budán, nevezetesen a Szilágyi Erzsébet fasor Pázsit utca és Házmán utca közötti részén is csökken. Utóbbi helyen az idén januártól bevezetett óránkénti 320 forintos díjat szintén harmadával, 240 forintra módosítja a parkolási rend változtatása.
    Előző cikk138 millióért kelt el az egyedi BMW
    Következő cikkDrágulnak az üzemanyagok, történelmi csúcson a gázolaj
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS

    1. A fizető parkolás az egyik legnagyobb disznóság, amit ki lehetett találni. Pénzt kérnek a semmiért! Ugyanis a pénzemért nem kapok semmit, még azt sem, hogy vigyáznak a kocsimra, amíg ott áll a parkolóban. A forgalmat sem gyorsítja, nem parkol több autó egy parkolóhelyen adott időben, így egyértelmű, hogy ez csak egyfajta pénzlenyúlás.

    2. Ez az, fiúk! Amíg még egy fillér is van a zsebünkben, csak vegyétek ki! Igaz, hogy semmi ellenszolgáltatás nincs, csak legyen egyre kibirhatatlanabb, és ha nem tetszik, akkor „el lehet menni”! Hát még mindig nincs elég a nokiás dobozban? Addig húzogatjátok az alvó oroszlán bajszát…

    3. Hááát igen, kompenzálni kell az egyes kerületek kiadásait valahogy, amit ugye az elszámoló Biztos úr nem vizsgál/6 ki, csak bizonyos másokét! De nem kívánok ötletet adni a további adónemekre sem, de nem lepődnék meg = pl. ha a sörök adója nem, de a sportolók által is fogyasztott gyümölcs ízesítésű söröké már IGEN, emelkedik, minden indokoltság nélkül (: ! =, akkor ha még dízeleknek levegő adót kellene fizetniük … !