Frankfurt 2011: két új koncepció a Land Rovertől

    0
    4

    Gyakorlatilag műszaki adatokkal mutatkozott be a Frankfurti Autószalonon az 1948-óta alapvetően változatlan formában gyártott Land Rover Defender utódjának ígért DC100, de piacra lépését továbbra is legkorábban 2015-ban ígéri a valaha angol, ma pedig az Indiai Tata konszern szárnyai alá tartozó gyártó. A 4,47 x 1,97 x 1,83 méteres, 2,55 m tengelytávú, háromajtós DC100 fizimiskájával alapvetően a mai, prémiumosabb Land, illetve Range Rovereket idézi, de ha nagyon hunyorított szemmel nézzük, felfedezhető benne az öreg Defender dobozformája is.

    A már a szalon előtt megmutatott DC100 mellett annak nyitott, Sport változata is debütált Frankfurtban. Utóbbi 4135 mm-es hosszával 33,7 cm-rel rövidebb, 1560 mm-es magasságával 27,3 cm-rel alacsonyabb a lemeztetősnél, de alapjaik azonosak. Mindkét terepgép 22 colos alufelniken gördül, s a gyáriak szerint még a viszonylag alacsony oldalfalú, 225/45 R22-es abroncsokkal is képesek terepjárásra. Mindkettőbe intelligens, nyomatékirányítós, azaz önzáró differenciálműves négykerékhajtás kerül, mely az autókba telepített kamerarendszerekkel a központi számítógép által a terepakadályokat felismerve előre állítja magát optimálisra. A rendszer olyan bolondbiztos, hogy még patakon átkelés előtt is nézi a vízmélységet, hogy nehogy elsüllyedjen a tapasztalatlan sofőr. [BANNER type="1"]

    Mind a DC100-ban, mind a DC100 Sportban három ülőhely van elől, a középső persze csak szükséghely és 3 hasonló a DC100 hátsó felében is kihajtható. A Sport platója azonban inkább sporteszközök szállításához optimalizált, illetve van ott hűtött italtároló, hogy a tengerpartra érve legyen mit kortyolgatni. A navigálást érintőképernyő segíti, ahol nem csak a térkép, akár internetes alkalmazások is megjelenhetnek, a zsebkészülékek mai divat szerint vezeték nélkül tölthetők.
    Hajtásmódját tekintve nem azonos a két DC, az alap DC100-ba a tervek szerint 2,0 literes négyhengeres turbódízel, míg a DC100 Sportba hasonló méretű benzines kerülne. A teljesítmények még ismeretlenek, a váltók azonban állítólag 8 fokozatú ZF automaták és mindkét motor kiegészíthető lenne hibrid-rendszerrel is. A 2015-ös piacra lépésig bizonyára újabb információkkal tisztul majd a kép.
    Előző cikkDrágul a benzin és a gázolaj is!
    Következő cikkÁrával is támad a Jaguar
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.