Az alsó-középosztály prémiuma Koreából: új Hyundai i30

    3
    2

    Eddig sokan csak somolyogtak azon, hogy a Hyundai-Kia házasságban az előbbi képviseli a prémiumos vonalat. Hiszen hiába kínált már az elmúlt években is korrekt autókat a Hyundai, az európai vetélytársakhoz mérten azért még nehezen lehetett prémiumnak nevezni az amúgy töretlenül fejlődő koreai márkát. Azonban egyre komolyabbakat mutatnak, s ennek egyik leginkább kézzel fogható példája az idén piacra lépett i40-es, de most a Frankfurti Autószalon kevés valódi újdonsága között bemutatkozott második generációs i30 is folytatja a vonalat.

    Már a 2007-ben, szintén Európában, a Genfi Autószalonon debütált első i30 is mérföldkő volt a Hyundai életében, hiszen gyakorlatilag e modellel érte utol kiviteli minőségével és futásjellemzőivel európai, alsó-középkategóriás konkurenseit, azaz a „Golf-osztály” tagjait. A széria sikerét nem csak az eddig eladott 360 ezer példány jelzi, hanem az is, hogy népszerűsége bemutatkozása óta töretlenül nőtt, magyarán mind több és több vevőt győzött meg az árával vetélytársait alulmúló, 5 év kilométer korlátozás nélküli garanciájával pedig messze felülteljesítő modell. Csupán tavaly 115 ezer példányt adtak el belőle, mellyel Európa hatodik legnépszerűbb alsó-középkategóriás modelljének számított – ilyen előkelő helyet koreai modell még sosem ért el. A második generációtól évente átlagosan legalább 120 ezer példányos volument remél a gyártó, ami a modellt közelebbről megvizsgálva nem is túlzott elvárás.

    A Hyundai aktuális „folyékony szobrászat” formanyelve által ihletett, magyarán az i40-eshez nagyon hasonló ötajtós 4,3 méteres hosszával 2, 1,78 m-es szélessége 0,5 cm-t nőtt, míg 1,47 m magassága 1 cm-rel csökkent. A forma kétségtelenül sportosabb és króm kiegészítőivel (kilincsek, ablakok alsó szegélye) elegánsabb is elődjénél, ugyanakkor nem öncélú. A most 378 literes csomagtérhez például úgy csaptak 38 liternyit, hogy az utastér helykínálata is nőtt. Átlagos termettel elől-hátul jól el lehet férni. Ez persze nem meglepő, hiszen ez az első i30-ban is így volt, a padlólemez, azaz a tengelytáv pedig változatlan (az elől MacPherson, hátul multilink futóműveken állítólag hangolásukkal és bekötési pontjaikkal, zaj- és rezgéscsillapításukkal is sokat javítottak a fejlesztők).
    Motorpaletta
    Benzinmotorok Teljesítmény [LE/kW(1/perc)] Nyomaték [Nm(1/perc)]
    1.4 100/73(5500) 137(4200)
    1.6 120/88(6300) 156(4850)
    1.6 GDI 135/99(6300) 164(4850)
    Dízelmotorok Teljesítmény [LE/kW(1/perc)] Nyomaték [Nm(1/perc)]
    1.4 CRDi 90/66(4000) 220(1500-2750)
    1.6 CRDi LP 110/81(4000) 260(1900-2750)
    1.6 CRDi HP 128/94(4000) 260(1900-2750)

    Vadonatúj azonban a beltér, otthon érezheti magát, aki i40-ből ül át, hiszen a műszerfal vonásai szinte egyezőek. (Kitalálható: leginkább az Opelt kívánhatja megszorongatni a Hyundai, hiszen ugyanúgy Rüsselsheimben fejleszt, s szinte azonos logika mentén építi i40, i30 modellsorát, mint az Opel az Insignia, Astra párost.) A krómszegélyű csövekbe ültetett műszerfali órák természetesen kéken vetítettek, a középkonzolon 7 colos, tolatókamerás, navigációs, bluetooth-kapcsolatos érintőképernyő trónolhat, a motor pedig zsebben hordható intelligens kulccsal, gombnyomásra indulhat. Apróság, de immár kétzónás és „szmog-szenzoros” lehet a légkondicionáló, az elektromos ablakok közül pedig mindegyik automata, azaz egy érintésre végigfutó. Az utastéri plasztikok zömében puhák, nem csak a műszerfal, hanem az (első-hátsó) ajtók felső részén is, az ajtózsebek pedig szintén mindenhol palacktartósak.
    Noha az új i30-nak még messze nem ismert minden adata, az már nem titok, hogy palettáján 1,4 és 1,6 literes, benzines és közös nyomócsöves, változó geometriájú turbós dízelmotorok szerepelnek majd. A benzinesek sorában az 1,4-es 100, az 1,6-os, 120, közvetlen befecskendezéssel 135 lóerős. A dízelek közül a belépő 1,4-es 90, a szerényebbik teljesítményű 1,6-os 110, az erősebbik pedig 128 lovas. Nem titok, hogy a paletta csúcsmodellje 10,9 másodperces 100 km/órára gyorsulásával és 197 km/órás végsebességével utóbbi lesz, ez egyébként 100 g/km szén-dioxid emissziójával kategóriája legjobb hatásfokú egysége. A váltók mindegyik verziónál 6 fokozatúak, az 1,6 literesekhez (azonos fokozatszámú, kézzel is kapcsolható bolygóműves) automaták is választhatók lesznek.
    A jövő év elején piacra lépő második generációs i30 mindegyik verziójában alapáras lesz a 3 fokozatban hangolható, elektromos rásegítésű (2,85 volánfordulatával és a 10,6 m-es fordulókörrel közvetlennek ígérkező) kormánymű, valamint az 5 csillagos Euro NCAP minősítést célzó 6 légzsák és ESP is, opcióként vezetőoldali térdlégzsák is szerepelhet. A kényelmi berendezések közül aligha hiányozhat majd a távnyitós központi zár, a légkondi és az elektromos első ablak, az opciók között pedig biztosan szerepel majd a már említett navigáció, tolatókamera, de lesz még panorámatető és kulcs nélküli nyitó- és indítórendszer, kormánykerékfűtés és elektromos rögzítőfék, valamint több árnyalatú bőr kárpitozás is. Az új i30 áráról egyelőre még semmit sem tudni, ám mivel a műszaki alapok lényegében a mostaniból jönnek, elképzelhető, hogy az alapverzió áremelkedése elenyésző lesz és megmaradhat a mostani, 3,99, akciósan 3,549 millió forintos belépőár.
    Előző cikkFrankfurt 2011: 305 km/óra villannyal
    Következő cikkSokba kerülhet a segítségnyújtás?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS