Frankfurt 2011: Nem rakéta az Opel RAK e

    Írta:
    Katona Mátyás
    -
    0
    2

    Így néz ki az Opel víziója a jövő városi autójára, melyet a fiatalok már 16 éves kortól vezethetnék. Vonzó koncepció!

    Hátul mindössze 60 cm a nyomtáv, a két utas egymás mögött foglalhat helyet. A fordulókör mindössze 5,5 m átmérőjű

    Az Opel Frankfurti újdonságai között részint már ismert modelleket, az Astra GTC-t, a Zafira Tourert és a Fiat Doblóból átemblémázott új Combót láthattuk, de azért volt újdonság is, ez pedig nem más, mint a RAK e, teljesen elektromos, két üléses, mindössze 3 méter hosszú négykerekű, de motorkerékpárszerű városi szaladgáló. Ebbe 14 lóerő állandó, de rövid időre akár 49 lóerőre képes villanymotort építettek, mellyel az egymás mögötti két üléses városi gép 13 másodperc alatt képes 100 km/órára gyorsulni, végsebessége pedig 120 km/óra lehet.

    Előre semmi sem gátolja a kilátást, igazi űrkapszula a RAK e utascellája


    Az Opel koncepciója alapján a városi szaladgáló a tizenévesek számára is finanszírozható összegbe kerülne (konkrét ár egyelőre nincs), s akár már 16 éves kortól vezethető lenne, hiszen végsebessége programozással 45 km/órára korlátozható. A mindössze 380 kg önsúlyú RAK e városi használatát könnyíti 5,5 méteres fordulóköre és csekély üzemköltsége is, 3 óra alatt telíthető akkumulátoraival a 100 kilométerre vetített futásköltség mindössze 1 eurónyi (jelen állás szerint mintegy 285 Ft). Ráadásul mai szokás szerint az Opel is megjegyzi: 5 négyzetméternyi, azaz egy garázstetőnyi napelemmel otthon is tankolható lenne.
    A RAK e sorozatgyártásáról egyelőre nincs semmiféle információ, ám az már az Ampera kapcsán is kétségtelen, hogy az Opel lerakta voksát az elektromos autózás mellett. Így reméljük, hogy valóság lesz a RAK e is, mely egyébként nevével az 1928-ban, a cégalapító Adam Opel unokája, Fritz von Opel által megépített, alkotóját 228 km/órával repített, valóban rakétaszerű RAK 2 előtt tiszteleg.
    Előző cikkFrankfurt 2011: kompresszorral vadított Lotusok
    Következő cikkFrankfurt 2011: 305 km/óra villannyal
    Katona Mátyás
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.