Ismeretlen spórolós VW 2 millióért: Fox használtteszt

    4
    2

    Hiába nem túlzottan jelentős (most épp 13 forintos, mintegy 4 százalékos) a gázolaj és a 95-ös benzin közötti árkülönbség, minél magasabb a literenkénti ár, annál többet lehet megspórolni a szerény étvágyú dízelekkel. Márpedig ma a vevők zömét talán a vételárnál is jobban érdekli, hogy mennyibe kerül az autó fenntartása. Aki kifejezetten takarékos, nem túlzottan koros, dízel motoros járgányt keres, annak érdekes ajánlat lehet bármely 1,4-es, háromhengeres PD TDI, Volkswagen-konszernes kisautó. Itthon nyilvánvalóan a Polo, valamint a SEAT Ibiza és a Skoda Fabia ugrik be mindenkinek – köztudott, hogy egy padlólemezre épültek, a csakis ötajtósként kínált Fabián túl három és ötajtós karosszériával. De készült ugyanazon az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros, 2,47 méter tengelytávú platformon még egy csöppség: a Polónál 8,8 cm-rel rövidebb, Európába csakis háromajtósként hozott Fox. A Brazíliában gyártott, szigorúan négyüléses járgányt leginkább azon, nyugat-európai piacokon kínálta a VW, ahol szokás a második, netán harmadik, kifejezetten szaladgálós, netán ingázós autók vásárlása. Magyarország – nem túl nagy meglepetésre – nem tartozott közéjük. Használtan, külföldi importból azonban lehet lelni néhányat, így akadtunk a használtautó.hu keresőjét 2 millió forintos ármaximumra, dízelmotorra, és legalább 2009-es évjáratra állítva a Németországból behozott, fehér Fox-ra. Nem hagyhattuk próba nélkül, és be kell valljam, a 2009. februári első forgalombahelyezés, a 36 ezer kilométeres futás és az 1 999 000 forintos vételár annyira lenyűgözött a gyári, 4,9 l/100 km vegyes fogyasztás tudatában, hogy a csöppség rákfenéjét a személyes találkozásig ki sem szúrtam. A napon parkoló autóba ülve viszont rögtön megértettem, miért vár speciális vevőre a takarékbetétnek számító Fox: nincs benne klíma. Igazság szerint meglehetősen alapgép, központi zár, első légzsákpár és kormányszervó, valamint gyári CD-rádió van, más viszont nincs benne, az ablakok tekerősek, a tükrök kézzel állítósak. Kisautóban ez persze aligha lehet, gond, legfeljebb a klímát hiányolhatja az, aki nyáron, napközben is sokat kényszerül autózni – de azért bevallom, lehet nélküle élni, és aki esetleg kánikulában tudja hajnalra időzíteni útjait, vagy nem gond, ha átizzadt trikóval száll ki autójából, az meglehet nélküle.

    Utóbbi hiányt leszámítva pedig temérdek mosolyfakasztó részlettel kelt átverésmentes érzést a Fox. Kisautónál nem gond, hogy minden beltéri műanyag olcsó hatású, kemény, az viszont egészen megdöbbentő, hogy milyen távoli a műszerfal, micsoda váll és fejtér kínálkozik. Az adatok alapján persze nem kell nagyon meglepődni, a Polo IV-ben is el lehet férni, ez pedig 1 cm-rel szélesebb, 8-cal magasabb. Az első ülések pont semmilyenek, tartásuk elegendő, de azért messze nem kényeztető, ám az komoly mértékben dicsérendő, hogy a háromajtós, szigorúan négyüléses karosszériában micsoda helykínálat van a középen pohártartóval szeparált hátsó sorban is. A csomagtér a kategóriában korrekt, alapesetben 260 literes, kissé magas peremen keresztül rakodható, ebben a kissé fapados példányban osztás nélküli üléshajtással, de 1015 literig bővíthető.

    Az utastér állapotán, a hibátlan kárpitozáson és az alig kopott (de azért nem vadonatúj) pedáltaposókon és az újszerű kormányon is nyugtázható: teljesen reális az óra által mutatott 36 ezer kilométeres futás. A használat nyomai azért felfedezhetők, egy-egy kisebb műanyag elem eltört, azaz használták a Foxot, nem csak egy svájci bácsi járt vele vasárnaponként a szanatóriumba.
    Nem kelt csalódást a motor életre keltése sem: pöccre indul az adagolófúvókás, háromhengeres TDI. Újabb döbbenet: az alapjárat nem túl hangos és rezonancia sincs, terhelés alatt azonban jut némi rezgés az utastérbe és a kerregő hang is fel tud erősödni, de egyik sem vészesen. Ahogyan azt a VW-től megszokhattuk: az 5 fokozatú váltó kapcsolási érzete hibátlan, eltalált az áttételezés is, az ötödik akár már kevéssel 50 km/óra felett tolható, az alacsonyról érkező (a csúcsot jelentő 155 Nm 1600-2800/perc között rendelkezésre áll) nyomatékkal simán bírja már 1200/perc környékétől a terhelést a 70 lovas TDI. Autópályán, viszonylag könnyen, 3100/perc főtengelyfordulattal futható a 130 km/órás tempó – a motorzaj akkor sem vészes, ugyanis legalább annyira tombol a szél és a gördülési zaj is – de kisebb távok gond nélkül letudhatók. A 14,7 másodperces 100 km/órára gyorsítás és a 161 km/órás végsebesség untig elegendő. Fogyasztás szempontjából meg kell jegyezni, országúton akár 4,2 l/100 km-re leszorítható az étvágy, ám a gyári vegyes érték is már 4,9 l/100 km, a városi pedig 6,1 – ma már jóval aszkétább konkurensek is léteznek – de használt autótól azért az 5 literes érték is jónak mondható. A külföldről hazaesett példány gyári méretű, sértetlen dísztárcsás felnijeire húzott 165/70 R14 Sava téligumikkal túlzottan nem nyüstöltük a futóművet, de egyértelműen látszott: átlagos felhasználáshoz kellően stabil, jól csillapít, és ami használt járgánynál sarkalatos: nem húz félre, nem lóg. A csak elöl tárcsás, hátul dobos fékrendszer a mai márkatársakéhoz hasonlóan finoman adagolható és hatásos.

    Hiába mutat azonban jó képet a kis VW, klímanélkülisége kompromisszumot igényel, és eladásakor ugyanazzal kell majd szembesülni, mint most: napjainkban az utastérhűtő nélküli autó (annak ellenére, hogy e rendszer akár iszonyatosan veszélyes is lehet) speciális vevőt vár. Értékesítése azonban esélytelennek aligha nevezhető, akinek a kis fogyasztás mindennél fontosabb és épp 2 milliót szánna autóra, annak érdemes megtekintenie az Auto Palace Délpest telephelyén a Foxot.
    Előző cikkA láthatatlan kéz: AMG-tréning ingyen 6. rész
    Következő cikkFenekét mutatja az új Civic
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    4 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Én biztosan nem vennék klíma nélkül autót.Részint,mert nagyon kellemessé teszi az autózást, másrészt eladáskor sokat számít.Ha nem is az árban,inkább az eladás idejét rövidíti le.És mint tudjuk senki sem szeret sokáig árulni egy autót,mert macerás és költséges.Aki adott már el autót az pontosan tudja,hogy miről beszélek.
      Az meg egy igazi magyar spórolós tévhit,hogy a klímát csak két hónapig lehet(vagy kell használni).
      Nekem már több,mint tíz éve csak automata klímás kocsijaim voltak,soha ki nem kapcsolnám a klímát.amikor hideg van akkor magától lekapcsol(+ 6°C alatt),ha ezt meghaladja a kinti hőmérséklet, akkor visszakapcsol és párátlanít,melegben meg hűt.kit érdekel,hogy kicsit többet fogyaszt.az autó értem van és nem fordítva.A kényelem az első,a spórolást meg csak később jön.

    2. Véleményem szerint a legjobb spórolós autó a 1,3 literes Multijet dízelmotorral szerelt Fiat Punto Classic. 3,9-4,2 literből eljár vegyesben, kényelmesebb és szebb is mint a Fox. Hasonló korban (2-3-4 év) 1,5 millió forintért hozzá lehet jutni. Ja, és klíma is van benne 🙂

    3. Brazíliában gyártott, és ott klíma nélkül használni a trópusi éghajlaton, az azért nem semmi. -:)))
      Ma is azt vallom, Magyarországon nem túl nagy jelentősége van a légkondinak az autóban, itt elmegy anélkül is, mivel maximum 2 hónap az az időszak a 12-ből, amikor jóleső érzés bekapcsolni.