Ez már veszélyes! Peugeot 508 1.6 THP teszt

Időnként újra és újra meglepődünk, micsoda különbségek fedezhetők fel ugyanazon modellsorozatok egy-egy eltérő kivitelei között. Ilyen például a Peugeot 407-est váltó, s jelenleg a 607-est is helyettesítő 508, ami a középkategóriában legnépszerűbbnek ígérkező, 2,0 literes, 140 lóerős HDi turbódízelével járt ugyan már nálunk, de túlzottan senkiben sem hagyott pozitív nyomokat. Kissé nehézkesen mozgott, kelletlenül lódult meg, az úthibákat pedig keményen közvetítette. Igaz, azzal alig 40 kilométert mentem, ám utóbbi élményekkel ültem bele a benzines paletta második és egyben csúcsszintjét képviselő, a motorhoz alapáras, Active ellátmányú 1,6 THP-be – a típusnak mintegy második esélyt adva arra, hogy meggyőzzön: jó autó lett a középkategóriásnak méretes, szándékosan nagyautós jegyeket is tartogató limuzin. Aki benzines 508-ast választ, az vélhetően e motor mellett dönt majd, az öt fokozatú manuális váltós, 120 lóerős alapgép csak a legkimértebb sofőröknek ajánlható az 1,4 tonnás autóhoz. Az 508 formáját nem elemezném hosszan: kétségtelenül egyedi, feltűnő. Ízlés kérdése, hogy kinek mennyire jön be, szerintem kellemes rá pillantani és nem egy kommersz dobozt látni. A hűtőmaszk végre nem cápaszáj-szerű, van benne tartalom, az embléma alatt például ódon Peugeot-felirat. A fényszórókban technika: kanyarkövető Xenon- és LED-es menetfény – 270 ezer forintos opcióként. A külső tükrök LED-es oldalvillogósak és az első átlós kilátást javítandóan nem az ablak első sarkába, hanem az ajtóba szerelt lábra építettek. A kilátás előre nem csak ezért feltűnően jobb, mint a többi irányba, oldalra a vaskos középső, hátra a szintén vállas hátsó tetőoszlop miatt nagyon korlátozott ugyanis.
Az elegáns külső után az utastér sem okoz csalódást. A kéttónusú, de leginkább világos (felármentes, „Beige Aries”) szövetkárpit nagyon kellemes hangulatot áraszt, de a padlószőnyegen már az alig több mint 10 ezer kilométert futott tesztautóban is látszik: könnyen koszolódik. A műanyagok zöme puha, a plasztikok nem csak tapintásukkal, megjelenésükkel is minőségiek. Az összeszerelés alapvetően jó, de azért néhány kritikai észrevétel illetheti a csupán menetrezonancia miatt is időnként megzörrenő elemeket, vagy a középkonzolból elővarázsolható pohártartók egyenetlen illesztési hézagát. Több azonban a dicséret: az alapáras tempomat a sportosság jegyében enyhén lapított aljú kormánykerékről kapcsolható és ugyanonnan vezérelhető a CD-rádió is. Opciós ugyan (az audio-interface-es Bluetooth-kihangosítóval együtt 215 000 forintos tételt jelentő) a sebességmérőt látványosan előbújó plexilapra vetítő head-up display, ám legalább választható, és a műszereknél sokkal könnyebben olvasható. Nem mintha utóbbiakkal bármi gond lenne, sőt, igazi különlegesség, hogy a vízhőfokmérő mellé még olajhőmérő is került, de mégis sokkal kisebb fókuszváltást igényel így a sebesség leolvasása.
Legkevésbé kényelmi szempontból hagy támadási felületet az 508. Az első ülések tömése, formázása és tartása egyaránt korrekt, a hátsóké is jó, de ott a helykínálat az, ami egyenesen fényűző. A 4,79 méteres hosszt néhány éve még gond nélkül nagyautósnak tarthattuk, s noha az igaz, hogy az 508 a 407-hez mérten valóban felmutat bő 10 cm többletet, de ha a mai, méretesebb konkurensekre pillantunk, bizony a Ford Mondeo és az Opel Insignia is hosszabb nála 1-2 cm-rel, a Volkswagen Passat pedig mindössze kettővel rövidebb. Ennek ellenére az 508 kifejezetten nagyautós megjelenése az utastérben, hátul is egyértelműen visszaköszön. A hátsó lábtér (részint az átlagosnál hajszálnyit, de azért nem túlzottan rövidebb ülőlap miatt) egészen luxusautós (még a 7-es BMW-énél is nagyobb, a padlólemez szinte sík, s nem hiányoznak a légbeömlők, valamint a stílusos, oldalsó világítóegységek sem. A középső, a szélsők kényelmét ugyan nem kínáló, de azért egészen vállalható hely háttámlája dupla pohártartós kartámasznak hajtható le, és felármentesen jár a kardánalagút is. A gyomrában teljes értékű pótkereket utaztató (a kulcsról és a műszerfalról egyaránt távnyitható) csomagtér 473 literével nem rekorder, de a szedánok között legalább viszonylag széles nyíláson keresztül pakolható. Az 508-ban most persze leginkább hajtáslánca volt az érdekes. A BMW-vel közös fejlesztésű 1,6 literes THP létezik ugyan erősebb kivitelben is, de itt 156 lóerejével is legjobb arcát hozzá. Alapjáraton halk, szinte rezzenéstelen járású, 240 Newtonméter csúcsnyomatéka már alacsony fordulaton érezhetően jelen van, így nem kunszt elindulni vele, a váltó pedig dízelesen hosszú áttételezésű lehet: hatodikban a 130 km/órás tempó alig több, mint 2500/perc fordulattal futható. A zajszigetelés ilyenkor is meggyőző. Menetdinamikai értékeivel (0-100 km/h: 8,6 s, végsebesség: 222 km/h) szintén meggyőző az 1,6 THP, és noha a gyári, 6,2 l/100 km vegyes fogyasztási értéket tesztátlagunk mintegy 1,5 literrel felülmúlta, így sem nevezhető torkosnak a turbós benzines. Azt eddig is tudtuk, hogy az 508 eleve kétféle futóművel létezik (a csúcs GT első rendszere kettős keresztlengőkaros), ám e teszt után bizton állíthatjuk, az azonos elvű verziók között is jelentős lehet a hangolási különbség. Míg ugyanis a korábbi, dízel tesztautó erősen dobálósan csillapított, ezen benzines az ugyanúgy MacPherson első, multilink hátsó rendszerrel (és egyezően 17 colos alufelnikkel), ha sportosan feszes hangolással is, de egészen jól szűrte az úthibákat, s kormányműve is sokkal élvezetesebb volt.
Így aztán már elmondható, a stílusos megjelenésű, turbós benzinmotorjával élvezetesen vezethető 508 1.6 THP Active bizony jelenthet veszélyt konkurenseire. A 6 970 000 forintos vételár ugyanis a gazdag (sok egyéb mellett kétzónás légkondicionáló, 6 légzsák, ESP, kanyarfényt adó ködfényszórók, eső és lámpaszenzor, elektromos ablak, tükör, központi zár, CD-rádió, 16” alufelni) ellátmánnyal, s ami a legfontosabb, az 508 1.6 THP kellemes és viszonylag takarékos vezethetőségével sokak számára csábító lehet.