kedd, február 3, 2026
spot_img
KezdőlapIsmeretlen tettes zúzta le a Lexust

Ismeretlen tettes zúzta le a Lexust

Nem tudni, ki tette, de parkolás közben, csúnyán megsérült a tesztelésre kapott Lexus. Némi otthoni kozmetikázással azonban szinte eltűnt a sérülés.




Tesztautó átvételekor legtöbbször felhívják figyelmünket a járgányok korábbi sérüléseire, a Lexus CT esetében ilyen nem volt ugyan, de körbefutottuk a kocsit, egyértelmű volt, hogy sértetlen – volt még akkor. Ugyanis a teszthét felénél az autót használó kollégám egy ártatlan kérdéssel fordult hozzám, mint a kocsi átvevőjéhez: tudok e a hátsó lökhárító baloldali sérüléséről? Válaszom egyértelmű nem volt, s ahogyan végigpörgettem az elhozást, tisztán emlékeztem, hogy a kellemes délutáni napfényben egyértelműen észrevettem volna a sérülést, tehát biztosan nem volt rajta. Ez tehát nálunk történt – mese nincs, még akkor is, ha senki sem parkolt vele ügyetlenül – legfeljebb olyan helyen, ahol másik autós könnyedén megkaristolhatta.





Ez történhetett, s a koszos autón még csak egy fekete horzsolásnak tűnő karc mosás után még ordítóbban, több aprócska karcolás mellett éktelenkedett a metálbordó kocsin. Jeleztem is a toyotásoknak – sorry, ez van, valaki meghúzta a CT-t, vállaljuk. Pesze rögtön megjegyeztem, a zöme azért polírozhatónak tűnik, s mivel nem szeretek a levegőbe beszélni, a tavaszi karceltávolítós cikkünkből ismert, nagyjából 10 éve vett polírozószettemmel neki is láttam a javításnak szombat délelőtt. Tartott mintegy 10 percig, háromszori nekifutás után az eredmény lélegzetelállítóan jól sikerült, a csúnya seb két picike festékhiánnyá zsugorodott, ami mivel épp a lökhárító kerékjárati-ív felőli szélénél található, ha nem épp az incidens helyét vizslatjuk, fel sem tűnik.


Hétfőn így aztán már lelkiismeret furdalás helyett inkább büszkeséggel adhattam vissza az autót – a parkolás közben történt sérülésről ugyanis a tettét fel nem vállaló elkövetőn kívül senki sem tehet, a kocsi eredeti fényének visszaadása pedig tényleg jó érzés, s így az importőr előtt sem kellett pironkodni.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek