A főnök autója – csúcs Mondeo teszt

    7
    4


    Épp a múlt héten, a Mondeo egyik új konkurense, azaz a Hyundai i40 kapcsán írtam, amióta megjelent a kölni középkategóriás aktuális, tavaly frissített változata, azóta itthon letaszíthatatlan a középkategória eladási trónjáról. A Ford tervezői ráadásul érezhetően beleadtak apait, anyait a ráncfelvarrás során, hogy ez így is maradjon. Megjelent például a divatos és természetesen nem kevésbé hasznos LED-es nappali fény, a kétkuplungos robotváltó, a korábbi, 2,5 literes, öthengeres turbómotor helyét négyhengeres, szintén feltöltős, de közvetlen befecskendezéssel is izmosított 2,0 literes vette át. Noha a vásárlók zöme továbbra is a TDCi turbódízeleket választja, az igazi érdekesség ez az egység, és nyilván ezért, tesztautóból is ilyet kaptunk.
    Az SCTi EcoBoost névre hallgató, 203 és 240 lóerővel is elérhető benzinesből – ahogyan az a tesztautóknál rendszerint lenni szokott – az erősebbiket kaptuk. Ez bizony pont 20 lóerővel fejeli meg a frissítés előtti 2,5 literes teljesítményét, az előző Mondeo, 3,0 literes, V6-os csúcsmodelljénél pedig 36 pacival tud többet, továbbá természetesen fogyasztásával is alulmúlja az előbb említetteket. A dízelekhez szokottak csak legyintenek a 340 Newtonméteres nyomatékára és pökhendin jegyzik meg, ennyit a jóval takarékosabb 2,0 literes dízel is kacagva tud. Igen ám, de itt a nyomatékcsúcs igen széles, 1900-3500 1/min fordulatszám-tartományban elérhető, s gyakorlatilag alapjáraton is combos forgatóerő áll már rendelkezésre. Az EcoBoost teljesítmény- és nyomatékleadása teljesen egyenletes, higgadt vezetésnél a 2,0 literes, turbós motorhoz alapáron járó Powershift váltó már alacsony, 2000/perc környék fordulaton felkapcsol, s gond nélkül vált 1500/perc alatti régióba is. Az előválasztó kart jobbra húzva aktiválható sport-módban persze tovább forgat, s viszonylag széles tartományban, gyorsan engedelmeskedik a kézi vezérlésnek is, melynek különlegessége, hogy sportosan, vagy másként fogalmazva bmw-sen, a kart előre tolva vált vissza, hátra fele pedig felfele az automata. Minderre persze alig van szükség, a váltó vezérlése gyors és okos, motorfékezéshez is ügyesen váltogat vissza a rendszer. Na persze nem csak lejtőre érve, a gázpedált mélyre taposva is csaknem azonnal gangol visszafele a Powershift, s az igazi élmény ez! A 7,5 másodperces, álló helyzetből 100 km/órára gyorsítás nem vicc, s 80-ról 130 km/órára is hasonló idő alatt, azaz sportkocsisan mozdul a 4,8 méter hosszú, csaknem 1,5 tonnás családi autó.

    Ez itt a különlegesség, látszik ugyanis kívülről is, főként az extraként felszerelt, 19 colos (iszonyatosan alacsony oldalfalú, 235/40-es abroncsokat viselő) alufelniknek köszönhetően, hogy nem mindennapi Mondeóval van dolgunk, de azért azt senki sem gondolná, hogy ennyire sportos arcot mutat vezetés közben az óriási ötajtós. Nem is a menetdinamika az, ami letaglózó, hanem a kormánymű közvetlensége, gyors reakciója, a futómű elképesztő stabilitása. Ráadásul utóbbihoz és a peres abroncsokhoz mérten a csillapítás is nagyon jó, ilyen felnikkel, ilyen stabilitással, és hagyományos, acél rugókkal igazán bámulatos a Mondeo rugózási kényelme. Magyarán nem csak vaduláshoz, kényelmes utazáshoz is kiváló partner a csúcsmotoros, középkategóriás Ford. Autópályán feltűnően csendesen gurul, 130 km/óránál nem egész 2900/perc a motor percenkénti főtengelyfordulata, miközben a zajcsillapítás valóban elsőrangú (itt 67 dB(A) zajszintet mértünk, összehasonlításul a Mercedes-Benz CLS-ben 66-ot – autópályán tehát igazán nagyautós arcot mutat a városban is csendes, de ott a CLS-től például jobban elmaradó Mondeo).

    A komfortos utazásban meghatározó az utastér berendezése is, az árban csaknem a csúcsszintet, komfortban pedig azt képviselő Titanium Luxury kényelmes, bőr bevonatú, hűthető-fűthető első üléseiből több órás utazások után sem igen kívánkozik ki az ember. A méretes székek tartása hibátlan, s a kezelőszervek is ideális közelségbe helyezhetők, a jó fogású kormány igen széles tartományban tologatható. Az első utasok kivétel nélkül megdöbbenve konstatálják, hogy óriási lábterük előtt milyen mély kesztyűtartó rejtőzik, pakolni egyébként a könyöklő rekeszébe és az ajtózsebekbe is bőven lehet. Ötajtós középkategóriásnál sajnos nem egyértelmű, hogy kényelmesen lehet ülni a hátsó sorban is, a Mondeóban viszont igen. Tánctérnyi a lábhely és 180 centiméteres magassággal is jó a fejtér, a csaknem sík padló és az ülésszélesség miatt rövidebb távra akár három utasnak is elviselhető a második sor, s oda három gyerekülés beszíjazása sem kunszt.

    Miként a Mondeo alapverziója, a 6 510 000 forinttól kapható Ambiente is korrektül felszerelt (egyebek mellett 7 légzsák, visszagurulásgátlós ESP, légkondicionáló, elektromos első ablakok, távirányítós központi zár, fedélzeti számítógép, kormányról vezérelhető CD-rádió, az e motorral és ötajtós karosszériával 9 935 000 forintért kínált Titanium Luxury már kifejezetten fényűző ellátmányt ad. Ebbe, a kényelem-orientált csúcsverzióba sok egyéb mellett eső- és lámpaszenzor, elektrokróm belső tükör, színes műszerfali kijelző, Xenon fényszóró, bőr kárpitozás, hűthető-fűthető, elektromosan mozgatható első ülés, nagyon profi első-hátsó tolatóradar, kulcs nélküli nyitó- és indítórendszer egyaránt kerül. A hosszas opciós listáról a tesztautóban kipróbálhattuk a kiváló gyári navigációt és a parkolást segédvonalakkal is segítő tolatókamerát, az adaptív, kiválóan működő automata reflektoros első fényszórót, a hasznos holttérfigyelőt és a lanyhatagan jelző sávtartó elektronikát is. A sorozat egyik legfőbb érdekessége, a távolságtartós tempomat a 19 colos felnikkel nem párosítható, ezért a sportos tesztautóba sajnos nem került bele. Pedig a Mondeo lényegét talán pont ez utóbbi emelné ki leginkább: prémiumos tudást, menetdinamikát és komfortot tartogat az alapvetően tömegmodellnek számító és tucatáron kínált, tágas Ford. A vételár így magasnak aligha nevezhető, s a benzinkutaknál fizetendő „díj sem tragikus, a gyári, 7,7 l/100 km vegyes érték csodás (lenne), a teszten mért, 10,7-es átlag pedig a teljesítményhez mérten még mindig elfogadható.
    Előző cikkÚjjáéled a mindent vivő De Tomaso
    Következő cikkEgymillióért dízel családi kombi, klímával
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    7 HOZZÁSZÓLÁS

    1. A régi mondeo st220 226 lóerős volt 240-226=36 nem tudom hogy jön ki! Ráadásul ha a súlyadatokat is figyelembe vesszük nem csodálkozunk azon, hogy az ST220 7.4 mp alatt volt százon, a régi ST220 nem turbó motoros, valószínűleg ezért fogyaszt többet. Szerintem az SCTI-el nem érdemes leállni versenyezni a régi ST220-al, mert az illető pórul járhat! Egyébként a többi stimmel!

    2. kedves Joya!
      Nyilván többen vesznek focus-t mint c4-est mivel mégis csak egy német autóról van szó.
      És ha a szívedre teszed a kezed + még az eszedre is hallgatsz te is inkább ford-ot vennél mint citroen-t.
      Vissza térve a Mondeo-ra, a saját kategóriájában csak a Passat illetve az Insignia(Vectra) jöhet szóba mint méltó ellenfél. És ha már kiad az ember kb 10millió-t (csak) egy középkategóriás autóért akkor persze, hogy nem egy laguna-t vagy egy c5-öst fog venni.
      Ja magyar utak? Azt nem tudom miben befolyásolja a motor élettartalmát, ezt biztos Kölnben meg tudják magyarázni de ,hogy a magyar utakra a Fordnak van a legjobb futóműve az is biztos.
      Egy szónak is 100 a vége: MADE IN GERMANY!!!

    3. [i]illetve a Citroen Ford közös gyermekére a Focusra igaz.Gépészetileg egyformák a c4-el.[/i]

      Tessék? Valamiről lemaradtunk?
      Mi köze a Focusnak a Citroenhez? szerintem neked fals információid vannak, a Focusnak az S40-hez és a Mazdákhoz több köze van, ha már a márkák közös platformjait vizsgáljuk.
      Az igaz, hogy a Ford vásárol a PSA-tól dízel aggregátokat, de ennyi és nem több.

      A Mondeo egyáltalán nem drága, ezért a műszaki tartalomért ennyit kérnek a többiek is, és ezt a technikai szintet nem is nagyon lehet odaadni olcsóbban.

      Ellenben érdekelne, hogy mire alapozod azt az állításod, hogy a Mondeok olyan sokat megállnának. De ha lehet ne arra, hogy a barátod nagybátyjának a 10 éves Mondeoja is letérdelt…

      Ha olyan hatalmas a tapasztalatod, akkor nyilván azt is tudod, hogy az OMW nem kénezi már egy ideje az üzemanyagot, a MOL viszont csak tavalytól állt át teljes egészében.
      Az üzemanyagok minőségét, összetételét szabványok írják elő. Elvileg a magyar gázolaj sem rosszabb mint az osztrák, maximum akkor, ha „rontják” a kereskedők.
      Nekem nincs akkora tapasztalatom mint neked, én csak Szlovéniában, Horvátországban, Olaszországban, Ausztriában és Németországban tankoltam eddig, többnyire benzint, de semmi különöset nem vettem észre. Szlovénoknál 2 hete 1,27€ volt a 100-as oktánszámú benzin. Na azt észrevette az Astra is. De ezen kívül semmi! 🙂
      -Nem megy jobban, -Nem indul jobban, -Nem eszik kevesebbet.

    4. A Mondeo nagyon drága és sajnos nem megbizható.Ez inkább a gázolajosra igaz,illetve a Citroen Ford közös gyermekére a Focusra igaz.Gépészetileg egyformák a c4-el.Érdekes , hogy a Focust menyivel többen vásárolják mint a Citroen C4 -et.Talán a neve??Vagy valami vélt presztizs??Sok öltönyöst látok feszengeni Focusban.Nagyra becsült ex Fordos kolléga ilyenkor mindig nevet és ugyis megáll kezdetü ezrszer hallot mondatába kezd.Pesze a Ford sokat hivatkozik a magyar utak és üzemanyagok minőségére.Igazuk van kétségtelen.Ennyire rossz gázolajat nem találni sehol se.Csak Omv prémium diesel.Nincs közöm az Ömv hez,csak hatalmas a tapasztalatom /europa szerte/.És csak jó tanács aki vigyázni szeretne a dieselmocira.