Vagányságból jeles! Opel Corsa teszt

Külföldön már volt szerencsém a tavalyi műszaki frissítése után idén arcával is megújult Corsához, de itthon utoljára még megjelenésekor, 2006 végén hajtottam az Opel kisautójának negyedik, azaz D generációját. Rajongtam futóművéért, vezethetőségéért, aztán az évek során temérdek friss versenyező hozott hasonló tudást. A tavaly áthangolt rendszer viszont most ismét mosolyfakasztó, élvezetes terelgetni az ötajtóst, stabilan, pontosan követi a kijelölt ívet, kormánya közvetlen, szervója mondjuk nem túl intenzív – ezt főként hölgyek nehezményezhetik. A „kisautó-sablon”, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű képességeit jelzi, hogy még a Color Edition, 17 colos, igen alacsony oldalfalú, 215/45 R17-es abroncsokat hordó, vagány módon fekete színű alufelnijeivel is egészen jó a csillapítás. E szempontból tehát nem elmarasztalandó döntés a megjelenésben sem rossz és a kisautót az aszfaltra tapasztó méretet választani, de azért rendeléskor érdemes azon is eltöprengeni, hogy cserekor az új garnitúra ára hat számjegyű lesz…
A futómű dicsérete persze tavalyi téma és igazából a motor sem változott ez évre, mégsem mehetünk el mellette szó nélkül. A Color Edition-kínálat legerősebb egysége az 1,4-es, 100 lóerős benzines. Aki zömében városban autózik, az imádhatja, rövid áttételezésű váltójával ugyanis egészen jó menetdinamikát hoz, még 100 km/órára is kellemesen, 11,9 másodperc alatt gyorsít, azonban csupán öt fokozatú váltója miatt zaja az utóbbi tempó felett megnő. A 130 km/órás autópályás utazótempó már 4000/perc főtengelyfordulatot jelent, s e sebességnél már nagyon hangos és jelentős rezonanciát közvetítő az erőmű. Rossz belegondolni, hogy milyen hangerő lehetséges a gyárilag írt 180 km/órás végsebességnél – ahol a fordulatszám egyébként 5850/perc. Ha menet közben nem kívánjuk a motor üvöltését hallani, mintegy 110 km/óra tartható. Ott sincs némaság, a peres abroncsok gördülése jól kivehető, de zajuk még épp nem nyomasztó. Hiába izmos tehát az 1,4-es motor, aki városon kívül sokat autózik, annak nem ez az ideális választás. A zajokra kevéssé érzékenyeknél javíthatja az 1,4-es esélyeit, hogy ez magas fordulatszáma ellenére, még 130 km/óra környékén sem volt torkos, s a rövid váltó-áttételezésnek pozitívuma, hogy 130-ról visszakapcsolás nélkül is jól húz a Corsa. Aszkéta üzemet persze ne várjunk, noha a teszthét alatt viszonylag kímélő-üzemmódot kapott a próbapéldány, a gyári 5,5 helyett 7,5 l/100 km vegyes fogyasztás adódott – a menetdinamikához és a fele részben városi, légkondis használathoz mérten még ez sem rossz, de azért nem egy EcoFlex értéke.
Ha a hajtásláncot, főként az elindulásoknál hallható és érezhető klattyanások miatt is érheti ugyan kritika, a Corsa új arca mindenképp karakteresnek számít – a formatervezők kifejezetten ügyesen oldották meg a költségtakarékos, a lemezeket érintetlenül hagyó frissítést. Az elsőként Németországban bevezetett, s ott hamar az eladások ötödét kitevő Color Edition szint pedig csak növeli a vonzott tekintetek számát. Az Opel jól érzett rá arra, hogy a panorámatető menő dolognak számít, ám az autósok zöme alig nyitja ki az árnyékolót – számukra jó lehetőség a szemlélőket kivétel nélkül becsapó, lakkozott fekete felületével sötétített üvegnek tűnő lemeztető. Az ezen opciót megadó, továbbá egyebek mellett sötétített hátsó ablakokat, fekete középső tetőoszlopokat, ködfényszórókat, színes műszerfali betéteket, alufelniket és még néhány egyéb extrát is soroló Color Edition felára az alap Corsához mérten 250, ám a szintén szerényebb, de közelebbi ellátmányú Enjoy-hoz viszonyítva csak 91 ezer forint. Aki tehát szívesen vágna fel a sportos, egyedi külsővel, annak jó választás a Color Edition, ha pedig valaki valódi panorámatetőt szeretne, 207 ezer forintért azt is kérhet.
A már-már felvágós, és a tesztautó, kontrasztos, sárga-fekete színösszeállításával kissé talán bazári megjelenés mögött az utastér még a sárga szellőző-szegélyekkel is józan és az 1 milliméterrel 4 méter alatti hosszhoz mérten értékesen tágas is. És itt nincs átverés, nem spóroltak az ülések méretével a lábtér érdekében a németek. A székek hosszú távon is kényelmesek, 180 cm magas felnőttek is kényelmesen ülhetnek egymás mögött, s a helykínálat széltében és magasságában is jó. Vállasabb felnőttek sem cuppannak össze elöl, hátul pedig , ha kompromisszumosan ugyan, de három utas is elfér, hosszú távon persze felnőtt méretekkel kettő utazik kényelmesen. Talán az egyetlen turpisság a helykínálattal, hogy a hátsó ülés viszonylag mélyre került, ezért előre nem a legjobb a kilátás – ám ez legyen a legnagyobb gond egy négy felnőtt számára kellemesen tágas kisautóban. [kepallojobb=438194]Talán a gépháztető szigetelése enyhítené az autópályán zavaró mértékű motorzajt[/kepallojobb]
Noha 285 literes méretével és 16 ezer forintért mért, liftezhető padlójával a csomagtér nem rossz, bővíthetősége ma már kiveri a biztosítékot. A hátsó ülőlap fix, a támla pedig osztás nélkül hajtható előre. Az ellátmánnyal való fukarkodás egyébként sajnos nem szerény mértékű az Opelnél. Alapáron például csak első légzsákok járnak, az oldallufik 83, ESP-vel 100, vagy fejlégzsákokkal együtt 283 ezer forintért kérhetők. Az 1,4-es motorral (ajtószámtól függetlenül) 3 489 000 forintba kerülő Color Edition esetében pedig a légkondi és az audiorendszer is feláras. Így a tesztautó ára is átlépte a 4 millió forintot.
Olcsónak tehát jóindulattal sem nevezhető a Corsa, opciós kínálata azonban már-már prémiumos jellegű, mégis kedvező árú elemeket tartalmaz, például 68 ezer forint a kategóriában egyedülálló kormánykerékfűtés, melyhez az első ülések fűtőszálai is járnak, 165 ezer forint az érintőképernyős, 7 hangszórós, USB-csatlakozós, jó hangzású audio-, navigáció- és kihangosító-rendszer, 145 ezer forint az Astrában már próbált FlexFix bringaszállító, 61 ezer a tolatóradar. A Color Edition esetében ugyan nem elérhető, de 93 ezer forintért kanyarkövető fényszórót, 41 ezerért esőszenzort is tartogat a hosszú extralista. Ez alapján pedig elmondható, létezik olyan konfiguráció, mellyel vetélytársainál nyerőbb lehet a Corsa, minden bizonnyal van olyan vevő, akinek az élénksárga, kissé zajos, de városban virgonc 1,4-es is „kéne”. [BANNER type="1"]