Hibamentes Opelek visszahívása

    2
    4

    Az autósok általában nem szívesen járnak szervizbe, a gyárakkal pedig a legritkábban, zömében csak komoly hibák esetén, és legtöbbször nem túlzottan jó hangulatban kerülnek kapcsolatba. Az 1911-es, bármikor hatalmas feltűnést keltő Opel Torpedo tulajdonosa, Keller László azonban csaknem egy éve önszántából és teljesen jókedvűen kopogtatott az Opel hazai vezetőségénél: mi lenne, ha az autó századik születésnapjának ünneplésekor, azaz 2011-ben a Torpedo saját lábon zarándokolna legszorosabban értelmezett szülőhazájába, azaz az Opel központjába, Rüsselsheim városába?
    Megmozdulásához nem kellett sokáig fűznie az idén szintén jubileumát ünneplő Opel Magyarország vezérkarát, rögtön benne voltak a buliban, s az azóta folyamatosan tervezett túrához kisvártatva csatlakozott Kisapáti József, aki a hazai veterános élet egyik legrégebbi restaurátoraként és gyűjtőjeként ismert, s nem mellesleg maga is rendelkezik egy 99 éves Opel Puppchen-nel.
    A két idős Opel együtt indul útnak június 20-án, azaz jövő hétfőn, hogy öt nap alatt, több, mint ezer kilométer megtételével elérje az Opel főhadiszállását, azaz Rüsselsheim városát. Az ezer kilométeres úton semmilyen technikai segítség nem áll majd a két öreg Opel rendelkezésére, ha valami műszaki probléma adódik, azt helyben, Kisapáti vezényletével kell megoldani.
    A Torpedo és a Puppchen az első napon Sopronig jut el, majd Ausztrián keresztül folytatja útját a német célállomásig. Természetesen mindenütt kisebb országutakon, az autópályákat és a nagyvárosokat elkerülve haladnak a tekintélyes korú autók. Ha minden a tervek szerint alakul, a veteránok pénteken délután érkeznek meg Rüsselsheim központjába, a régi Opel épülethez, a cégalapító Adam Opel szobrához. A hétvégén, június 25-26-án a Torpedo és a Puppchen a rüsselsheimi veteránautó találkozó díszvendége lesz. Másnap, azaz június 27-én, pontosan egy héttel a budapesti indulás után lesz az a nap, amikor a Torpedo és a Puppchen, valamint tulajdonosaik, Keller László és Kisapáti József a gyár területére lépnek, és az Opel saját veteránautós kollekciójának társaságában töltenek egy napot.
    Érdekességek az útnak induló idős Opelekről és gazdáikról:
    Keller László és a Torpedo
    Keller László egy kiterjedt németországi kapcsolatokkal is rendelkező építészeti vállalkozás vezetője, illetve tulajdonosa, a Torpedót Németországból vásárolta.
    Az autó előéletéről keveset lehet tudni. Németországi tulajdonosa – aki nagy veteránautó-gyűjtő volt – elhunyt, hagyatékát fia gondozta, aki a veterán Opellel nem tudott mit kezdeni, ezért döntött az eladás mellett. Végül hosszas alku árán, 12 évvel ezelőtt Keller Lászlóhoz került az idős Opel. A vásárlásakor is működőképes Torpedo motorblokkja repedt, tetővászna szakadt volt, valamint az üléseinek bőr borítása kívánt alapos felújítást, és végül az autó új fényezést is kapott. A Torpedo műszaki felújítását, illetve azóta a folyamatos karbantartását Kisapáti József végezte. A 100 éves Opel Torpedo eredeti formájában tündököl és kifogástalanul működik.

    Kisapáti József és a Puppchen
    Kisapáti József a legrégebbi és a leghíresebb magyar veterán autósok egyike, Európa-szerte ismerik, temérdek újságban, TV-műsorban szerepelt gyönyörű autóival. Különböző típusú veteránokat újít fel, s már a vasfüggöny leomlása előtt is szerepelt velük külföldön.
    Az Opel Puppchen – amely az első világháborúban tiszti autóként „szolgált” – egy magyarországi fészerből, pocsék állapotban került elő. Kisapáti első igazi veteránautója, amelynek restaurálásával 1988-ban készült el. A Puppchen első hivatalos útja egy osztrák női veterán rali versenyre vezetett, az autó azonban nem készült el időben. Kisapáti még a verseny előtti éjjelen is a gyújtást szerelte, hogy reggel üzemképesen indulhasson az autó. Felesége, Gyöngyi az osztrák határ előtt vette át a frissen elkészült autó volánját, s az autót életében először vezetve, megnyerte a versenyt.

    A két öreg Opel rendszeresen jár külföldön és belföldön is hosszabb-rövidebb túrákra, hegyi futamokra, például Szlovákiába, a Tátrába. Szinte megszólalásig hasonlítanak, külső szemlélő elsőre nehezen veszi észre a két autó közötti különbséget. A százéves Torpedo kétüléses, motorja 1600 köbcentis és 16 lóerős, tengelytávja egy kicsivel hosszabb, mint a Puppchené, amely viszont négyszemélyes és 1400 köbcentis, 14 lóerős motor hajtja. Az autók, bár oda illenének, nem múzeumi darabok, tulajdonosaik intenzíven használják őket. Átlagosan 3000 kilométert tesznek meg évente, amely duplája az egyébként kifejezetten használatban lévő veteránok átlagos futásának. Az autók hatása az országutakon és a városi utcákon elképesztő, az emberek szinte nem hisznek a szemüknek, amikor a Torpedo és a Puppchen felbukkan valahol; mindenfelé megkülönböztetett figyelem és jó szándék, mosolygós arcok és lelkes integetés kíséri őket.
    Előző cikkCsodafegyver a Suzuki Swiftből
    Következő cikkTragédia készül a Maybachnál
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    2 HOZZÁSZÓLÁS