Kalap nélkül 317 km/órát tud az Audi R8 GT Spyder

    0
    2

    Miként a kupé karosszériás R8 GT, úgy a Spyder is 333 példányban készül csupán. Az R8 V10-esen alapuló csúcskivitelben a Lamborghini-féle 5,2 literes, V10-es blokk 560 lóerőt ad le, azaz pont annyit, mint a Lamborghini Gallardo LP 560-4 modellben. Így az „alap” R8 5.2 V10 FSI Spyderhez mérten (szénszál merevítésű műanyag karosszériaelemek és ülésvázak bevetésével) 85 kilogrammal ráadásul apasztott tömegű GT Spyder 3,8 másodperc alatt képes álló helyzetből százra gyorsulni, végsebessége 317 km/h lehet. Ha a fémtetős GT-hez viszonyítjuk ezen adatokat, a gyorsulási szintidő 0,2 másodperccel hosszabb, a végsebesség 3 km/órával szerényebb, az ugyanis 3,6 s-t és 320 km/órát tud. Amennyiben viszont a normál R8 V10 Spyder (4,1 s, 313 km/óra) a mérce, akkor 0,3 másodperccel rövidebb gyorsulási időről és 4 km/órával nagyobb végsebességről beszélhetünk, s nem vitás, nyitott tetővel nyilván sokkal maradandóbb élményt jelenthet a 300 km/óra feletti száguldás.
    A vászontetejének elektromos nyitását-zárását 50 km/órás tempóig engedő, és azt 19 másodperc alatt végig vivő R8 GT Spyder 333 példánya 207 800 euróért, azaz közel 55 millió forintért Németországban már rendelhető – aki siet, az még nyilván itthonról is befizethet rá.
    Előző cikkHazai pályáról jön a csúcs Skoda Superb
    Következő cikkFöldrengés miatt késik a nyitott Nissan Murano
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.