Valóban nagy sorozat – speciális Merci GL

    0
    4

    Grand Edition, azaz magyarra fordítva „nagy széria a Mercedes-Benz GL legfrissebb különkiadásának elnevezése. Az egyedi hűtőmaszkot, speciális, 275/50-es abroncsokat viselő 20 hüvelykes, gyári elnevezése szerint Himalája-szürke alufelniket hordó Grand Edition fekete hátterű xenon fényszóróival, és hajszálnyit áttervezett első lökhárítójával sem a megszokott.
    A GL 7 üléses utastere a Grand Edition esetén kéttónusú kárpitokat kap, fekete-fehér és fekete-barna árnyalattal, akár a különösen puha, nappa bőrrel is elérhető. A varrásokhoz kontrasztos, de a bőrök színével egyező (azaz a fekete alapon fehér vagy barna) cérnákat alkalmaztak, a Grand Edition jellegzetesség továbbá a kesztyűtartó nyílását és a kartámaszokat hangsúlyozó LED-csík, luxusautósan bőrbe bújtatott a műszerfal felső része is, a légkondicionáló pedig négyzónás. [kepallobal=440754]Nem érheti kritika a Grand Edition bőrfoteljeit[/kepallobal]
    Az új Grand Edition széria a GL összes motorjához, azaz mindkét 3,0 literes V6-os (GL 350 CDI BlueTec, 211 LE és GL 350 CDI, 265 LE) turbódízeléhez, valamint 4,7 (GL 450, 340 LE) és 5,5 literes (GL 500, 388 LE) V8-as benzineséhez is elérhető. Miként a GL-nél megszokhattuk, mindegyik verzió 7 fokozatú automataváltót, állandó, de önzáró központi és hátsó differenciálművet, terepjáráshoz való rövidítő áttételt is adó összkerékhajtást, adaptív lengéscsillapítókat és szabályozható hasmagasságot adó légrugózást kap. Mivel utóbbival akár 30,7 centiméteres hasmagasság is elérhető, a GL valóban komoly terepjáró – már amennyire egy 5,1×1,92x,184 méteres, 3,08 méter tengelytávú monstrum az lehet. Persze joggal tehető fel a kérdés, ki vinne egy alapáron is bő 21 millió forintos luxusjárművet terepre, miután megrendeli hozzá a különösen elegáns, németországi ára alapján mintegy 5000 euróért (1, 35 millió forintért) kérhető Grand Edition csomagot.
    Előző cikkMelyik a legjobb kerékpártartó?
    Következő cikkMindennapi Lambónkat add meg nekünk!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.