Polákvadászat: vakon vettük meg az utolsót

    1
    3

    Múlt héten két Polskit néztünk meg és egyet vettünk, most pedig egyet láttunk és csaknem kettőt vettünk, igaz, egyiket még csak foglalóztuk. A hirdetések részletes tanulmányozása és az eladók kifaggatása után már egyértelműen kialakult bennünk a kép: vidéken, kiemelten az ország dél-nyugati területén nem csak olcsóbb, jobb példányokat is találhatunk, mint a fővárosban, illetve annak közelében, így ezúttal innen néztünk autókat.

    A múlt heti szűrés alapján az ár helyett sokkal inkább az állapotot szem előtt tartva két azonos árú, azaz 79 ezer forintért hirdetett példányt kívántunk megtekinteni. A fotón jó állapotúnak látszó Polákok 1990-es évjáratukkal, és csak kevéssel több, mint 70 ezer kilométeres futásukkal is egyeztek, továbbá egymástól mindössze 25 kilométerre, igaz, tőlünk mintegy 250 kilométernyire, Somogy megyében, Nagyatádon, illetve Kadarkút községben voltak. A nagyatádi áprilisban kapott friss műszakit, a kadarkútira pedig a foglaló kifizetése utánra ígérték a vizsga elkészítését. Addig azonban mozdítani sem lehet, ugyanis átmenetileg kivonták a forgalomból. Ha tehát meg akarjuk venni, az első megtekintés után saját lábán el sem tudnánk hozni. Kár érte, hiszen amúgy a legtöbb hirdetett közül a legszebb példány és eladója is roppant mód szimpatikus és készséges volt, ugyanúgy beszámolt apró sárvédő-rozsdásodásról, mint a nagyatádi díler. Utóbbi olyan szinten megcáfolta az autókereskedőről általánosságban élő képet, hogy felajánlotta, hétvégi budapesti útjára a Polskival indul és megmutatja nekünk az autót. Nem voltunk restek megkérdezni, hogy esetleg nem ugorna-e be az éppen Fonyódon hétvégéző Kiss Ferihez, mégiscsak ő a legnagyobb használtautó-guru közülünk, bólintson ő a vételre. Szó nélkül megtette, majd még mosolyogva felhozta Pestre, a Zöld Pardon elé a Polákot, nekünk ugyanis így volt a legkényelmesebb.

    Már a bonyolult randevú-sorozat szervezésekor megkérdeztük a készséges nagyatádi kereskedőtől: „Nem ismeri véletlenül a kadarkúti eladót?” Mint kiderült nem csak ismeri, évekig együtt is dolgozott vele, így megnyugtatott minket, ugyanúgy hihetünk neki is, mint saját magának. Gondoltuk, ha rendben lesz a Nagyatádról érkező gép, akkor eladójával küldünk pénzt vizsgára Kadarkútra és már le is zárhatjuk a Polskik beszerzési projektjét. Akárkinek meséltük tervünket, csak mosolyogtak rajta, persze, egyik kereskedővel küldünk pénzt látatlanban a másiknak… Balekok!
    Még nem vagyunk az egész történet végén, mindenesetre Fonyódra tényleg begördült a nagyatádi Polski, életben is készséges eladójával, az autó pedig pont úgy nézett ki, mint amilyennek leírta. Csak pici rozsda, 21 éves életkora ellenére is gyárihoz közeli állapot, némi futómű-lógás, de teljes üzembiztosság, kókányolás-mentesség és 2 év műszaki. Kell ennél több? Feri bólintott a vételre, mehet a pénz Kadarkútra is, mivel az ottani kereskedő telefonban ugyanolyan korrektnek tűnt, mint a nagyatádi és utóbbi autója pontosan hozta az ígért képet, benne is megbízunk. Csináltassák csak meg a műszakit, ha megvan, megyünk az autóért, amit egyébként vizsga nélkül 60 ezerért odaadtak volna. Persze minek keserítenénk életünket útvonal-engedéllyel vagy trélerrel való elhozással és saját vizsgáztatással. Jobb a békesség, oldják meg helyben, mi bízunk bennük.

    A keresés végeredményeként beigazolódott, a fővárostól távolodva nem csak olcsóbb, jobb autókat is lehet kapni. Feri szerint a 80 ezer forintért vett nagyatádi Polski jobb, mint a 120 ezres, Dunakesziről származó. Némi keresgélést és a legjobb példányért utazást is vállalva tehát Kispókból már bőven 100 ezer forint alatt is lehet kapni korrekt, friss műszakis példányokat. Akárhogy is nézzük, ennél olcsóbb autó nem létezik. A megvett és a telefonon lekérdezett példányok történeteit összesítve megállapítható, viszonylag nagy számban vannak még idős tulajtól származó, kis futásteljesítménnyel megmaradt Polskik. Egyedi jelenség, nem csak a „nyugati”, a volt KGST autók körében is. A modellnek most válik előnyére, hogy méretével, presztízsével sosem volt elég vonzó ahhoz, hogy akár melós kocsinak, akár az unoka első autójának befogják, így minimális fenntartási költségeivel sok olyan példány maradhatott fenn, amit tulajdonképpen alig használtak. A jelek szerint mindhárom általunk vásárolt Polski ilyen, hiszen évi átlagos futásteljesítményük 3500 kilométer alatti. És ezzel nem egyediek,lehet még ilyeneket találni, akár a használtautó.hu jelenlegi hirdetései között is, persze nem Budapesten. Érdemes tehát a hirdetéseket böngészni, a tulajokat, eladókat faggatni és az ígéretes példányokért útra kelni. Ha hozzánk hasonló eladókkal találkoznak, nem csak jó áron adott, korrekt autókkal, hanem kellemes élményekkel is gazdagodhatnak. Tapasztalataink szerint némi puhatolózás után kicsi a lyukra futás esélye. Ha az autó megtekintését egyéb intézni valóval vagy akár hétvégi kirándulással kötjük össze, rögtön költségmentesnek is tekinthető az autó megtekintéséért utazás. Ezzel a filozófiával egyébként akár külföldről is lehet jó használtautókat fogni, persze onnan nem Polskikat!
    Előző cikkNincs többé ZIL, konyec
    Következő cikkElözönlötték a buszok a repteret
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.