Kell-e gondozni a klímát?

    0
    4

    Temérdek helyről, zömében persze szervizek reklámjaiból hallottam már, hogy egy-két évente az autók klímaberendezését is ellenőriztetni kell, vajon megvan-e a szükséges gáztöltet, nincs-e benne gombásodás. Némi lelkiismeret furdalással kopogtattam a klíma- és hűtőspecialista Hüllő Kft-nél, ugyanis 6 éves kocsim klímája sok törődést eddig nem kapott, pollenszűrőjét persze cseréltem és ahogy azt a minden hájjal megkent szakik ajánlják, néha télen is megjárattam. [kepallobal=443340]Sok szerviz ajánlja a klíma töltetének cseréjét, de amíg a légkondi jól hűt, addig még a nyomásellenőrzésnek sincs értelme[/kepallobal]
    A munka első lépése természetesen a szemrevételezés, ha nincs ordító hiba, jöhet a motor beindítása, kikapcsolt légkondicionálóval, majd a klíma bekapcsolása. Ilyenkor rendszerint hallható amint a klímakompresszor kuplungja „rácsattan” az ékszíj által hajtott forgótárcsára. Ezután a sokszor hallható Dart Vader hang annak tudható be, hogy a kompresszor a rendszerben alapesetben 2 barral „lötyögő” hűtőközeget sűríteni kezdi, akár 22 bar nyomásra. Az ilyenkor már gáz halmazállapotú hűtőtöltet a klímahűtőbe kerülve válik cseppfolyóssá, eközben persze hőt ad le, mely a hűtőlamellákon keresztül a környezetbe megy, majd keresztül jut a szárítószűrőn, mely a nedvesség és a szennyeződések kiszűréséért felelős. Ezután jön az expanziós szelep mely hirtelen nyomáscsökkentéssel hűti a hűtőközeget és küldi azt tovább az utastéri hőcserélő és párologtató felé. A beltéri radiátorba érkező hideg levegő az oda ventilátorral fújt levegőt hűti és mivel a hideg levegő a melegnél kevesebb pára megkötésére képes, a fölösleget elpárologtatja – ezért neve párologtató. Az utastérben persze mindebből elvileg csak a belső ventilátorból fújt hideg levegő érezhető. Ha ez utóbbi tényleg kellően hideg, akkor a rendszer hibátlan – mondja a Hüllő Kft. Fölösleges lenne a gáznyomást ellenőrizni, ugyanis mint az abroncsszelepnél úgy a klímarendszerénél is némi szivárgással jár a nyomáspróba, a töltet pedig nem olcsó. A jól szuperáló rendszert jobb tehát nem piszkálni. Jó tanács, ezért jól hűtő klímával másnak nem is érdemes felkeresnie a műhelyt.

    A hibajelenségek közül egyet otthon is könnyű felismerni, gond van, ha nincs a légkondis autó alatt tócsa (persze bekapcsolt légkondival). Az utastéri egységben ugyanis víz keletkezik és annak elvezetése igen fontos kérdés, amíg az biztosított, addig elvileg nem alakulhat ki gombásodás a rendszerben. Ha azonban nem látható a légkondicionálós autókra jellemző vízfolt a kocsi alatt, akkor biztos, hogy gond van, ilyenkor szakemberhez kell fordulni és nem szabad megvárni, amíg kialakul a baktérium-tenyészet.
    Akinek esetleg már most büdös a légkondija, annak általában nem elegendő az áruházi klímatisztító spray, ez esetben a rendszer teljes, többszöri átöblítése szükséges, amit jobb profikra bízni – továbbá a vízkivezetés eldugulását is el kell hárítani. A nettó 8500 forintos munkadíjért vállalt rendszer-tisztítás során a Hüllő Kft. például csaknem egy egész nap kezeli különböző szerekkel az utastéri légcsatornákat. A munkához kötelezően ajánlják a pollenszűrő cseréjét, hiszen első körben azon szoktak megtelepedni a baktériumok. Aki nagyon érzékeny a porra, az esetleg néhány évente az egészséges rendszert is átmosathatja, de legnagyobb meglepetésemre az én, egész életében a belvárosban parkolt, igaz, földúton sosem használt autóm esetében a szakember szerint alig lenne értelme. [BANNER type="1"]
    Ennek tudatában rögtön zamatosabb is a fújt levegő, az persze nem annyira örömteli, amiket a szaki mesélt a rendszerek hibalehetőségeiről. Ha már nem jönne a hideg levegő a rostélyokból, akkor komoly javítási összegekre számíthatnék. Mivel a légkondicionáló-rendszer igen bonyolult csőhálózattal, temérdek csatlakozóval épül fel, és összetett elektronika vezérli, így sok sebből vérezhet. Ha elillan belőle a töltőgáz, az ma már ritkán orvosolható egy sima gáztöltéssel. Míg ugyanis a régebbi tapasztalatok szerint néhány évente esedékes gáz-rátöltést javasoltak, a mai, vagyis mondjuk inkább úgy, ezredforduló utáni rendszerek már akár 10 évig is problémamentesen üzemelhetnek, azonban amikor gond van, akkor rendszerint komolyabb. Ez viszont már egy következő cikk témája!
    Előző cikkNem erejével spórol a megújult Kia Soul
    Következő cikk30 milliárdos fizetés Hamiltonnak és Buttonnak
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.