Itt a várva várt über-Corsa, 210 lóerővel

    0
    2

    Legutoljára az Corsa idei frissítésekor vezethettük a kis OPC-t. Remek volt, élvezetesen húzott, szép hanggal hörgött és jellegéhez mérten egészen kellemesen rugózott. Sportautó létére hétköznapokban is használhatónak tűnt. Most azonban a másik véglet felé vitték a Corsa sportvariánsát az Opel fejlesztői, megalkották a mindössze 500 példányban készülő OPC Nürburgring Edition-t.
    Sok finomság került ebbe, például versenypályás használathoz hangolt, Bilstein lengéscsillapítós futómű, Brembo fékrendszer, Recaro kagylóülés és jelentős motortuning. Az OPC-ből ismert, ott 192 lóerőt és a turbó átmeneti túltöltésével legfeljebb 266 Newtonmétert leadó 1,6 literes benzinmotor itt 210 lóerőre és 280 Newtonméterre képes, így a hagyományos OPC-nél 0,4 másodperccel rövidebb idő alatt, 6,8 s alatt gyorsít 100 km/órára és 5 km/órával magasabb, 230 km/órás végsebességet ad.
    [kepallobal=443563]Versenypályára hangolt ESP jár az oda szánt Corsához[/kepallobal]A versenypályás használathoz a motor többlet erejénél vélhetően még többet ér az első tengely mechanikus, lamellás sperrdiffije, mellyel az egyik kerék tapadásvesztésekor (csúszós felületen vagy gyors kanyarban elemelkedve) sem szökik arra a nyomaték, hanem a normál utcai autók többségével ellentétben a másik, jó eséllyel tapadó kerékhez megy a hajtás – mindez egy baleset elkerüléséhez vagy egy előzéshez is jól jöhet.
    Noha a Nürburgring Edition nem csak a Corsa egy alaposan felpaprikázott verzióját, hanem korlátozott gyártása miatt vélhetően jó befektetésnek is ígérkező specialitását is jelenti, ára nem eltúlzott, 27 650 euró, azaz 7,4 millió forint. Az előbbi összegből a Nurburgring Edition felára kereken 4000 euró, vagyis 1,06 millió forint. Miként önmagában a Corsa OPC, a most bemutatott limitált széria is értékarányosnak mondható.
    Előző cikkKiszámoltuk, mely modellnél, mikor éri meg az E85
    Következő cikkToyota álomsportkocsi álnéven
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.