Mutasd az emblémád, mert nem tudom mi vagy!

A Fiat felvásárolta a Chryslert, és több fronton egyszerre indult el meghódítani az amerikai piacot. Hogy mi lesz a kaland vége, még csak sejteni sem lehet, mert a pakliban egyaránt benne van a győzelem, de a csúfos bukás lehetősége is – az olaszok persze az előbbiben bíznak -, de az már most tudható, hogy Európában több Chrysler modell is Lancia, illetve Fiat emblémával fog megjelenni. Ilyen lesz a 300C alapú Lancia Thema, a Sebringből lett Flavia, vagy éppen a Dodge Journey, amely társaihoz hasonlóan egy könnyed emblémacserével majd Fiat Freemont néven érkezik.





Az Egyesült Államokban nem újdonság ez a módszer, a tengerentúlon hosszú évtizedek óta bevett dolog, hogy az óriások a holdudvarukba tartozó márkákkal összefogva egyszerre többféle emblémával is árusítottak (árusítanak) egy-egy műszakilag és formailag is azonos modellt – például mi sem természetesebb, hogy a Chevrolet Lumina APV és a Pontiac Trans Sport egypetéjű ikertestvérek.






Másik gyártó modelljének az átvétele elsősorban gazdasági kérdés, hiszen a fejlesztések igen költséges folyamatok, és adott esetben olcsóbb lehet az osztozkodás: az eladó örül, mert csökkentheti az önköltségét, a vevő pedig nem rokkan bele az új típus létrehozásába. Nem ritka, hogy a kooperáció már a kezdetek kezdetén létrejön. Kitűnő példa erre a francia PSA, valamint az olasz Fiat együttműködése, és az úgynevezett Eurovan család megalkotása. A Citroën Evasion, a Peugeot 806, a Fiat Ulysse és a Lancia Zeta modellek után a két vállalatcsoport a második generációnál is egymás kezét fogva haladt tovább az úton, és nem ők az egyetlenek, akik összeálltak. A Fiat a Suzukival is cserélt emblémát (Fiat Sedici – Suzuki SX4), az 1996-ban megjelent Mazda 121 pedig anno Ford Fiestaként gördült le elsőként a szalagról.





Érdekesebb eset, amikor gyárak, márkák egybeolvadása miatt kerültek fura szerzetek a kereskedelembe. Maradva az olasz példánál, a Fiat-birodalomba beolvadó Autobianchi A112-es kisautója 1982-től már Lancia néven is megjelent, majd következett az 1996-ig értékesített Y10, amit otthon Olaszországban ugyan még Autobianchi márkanéven árultak, de Európa már Lancia Y10 felirattal ismerte meg – utóbbi évszám egyben az Autobianchi teljes megszűnését is jelentette.





Itáliából észak felé haladva az Audi 50 esete szorosan összefügg a Volkswagen Polo, és a még nagyobb világsikert arató Golf megszületésével. A ’60-as években komoly terjeszkedésbe (és felvásárlásba) fogó Volkswagen remek kisautóhoz jutott az Audi 50 formájában, és mintegy fél évvel később 1974-es bemutatkozása után már VW karikával és Polo felirattal is kapható volt a kocsi. Eredeti négykarikás termékként 1978-ig szerepelt a kínálatban, nagyságrendileg 180 ezer példány talált gazdára.





A Mercedes-Benz G-osztály eredetileg katonai célokra készült, nem véletlen tehát, hogy a tervezői munka 1972-ben kezdődött, míg a polgári változatok csak 1979-ben jelentek meg. A gyártás helyszíne Graz, nem véletlenül: a roppant igényes hajtásláncot, és magát az elpusztíthatatlan autót nem a svábok agyalták ki, hanem az osztrák Steyr mérnökei, így aztán a csillagos márka kvázi „bevásárolta magát”, lett Steyr-Daimler-Puch, közös üzem, és vele együtt G-osztály.





Németországtól még északabbra a Volvo is tartogat meglepetéseket. A holland Daf név hallatán általában mindenki a 66-os kisautóra, illetve a fokozatmentes Variomatic automataváltóra gondol, csakhogy a ’70-es években a svédek szemet vetettek a gyárra (ebből lett a NedCar, ahol később a Volvo S40 a Mitsubishi Carismával együtt készült), és ennek a korszaknak ékes bizonyítéka az 1975 és 1980 között piacra dobott Volvo 66. Kevesen tudják viszont, hogy a későbbi Volvo 343 is tulajdonképpen Daf fejlesztés, mert a Daf 77-es félig már készen volt, amikor a Volvo képbe került, és aztán a saját arculatához igazította a típust, és nevezte 343-asnak.





Az igazi meglepetést azonban a végére tartogattuk! A ’70-es évek végén a Saab nem állt úgy anyagilag, hogy költséges fejlesztésbe fogjon, ezért partner keresett – segítő jobbot a Fiat nyújtott. A későbbi közismert négyes fogat – Alfa Romeo 164, Fiat Croma, Lancia Thema, Saab 9000 – történetét nagy valószínűséggel minden autókedvelő ismeri, ezek a modellek gyakorlatilag közös alapra épültek, de a Lancia és a Saab külön üzletet is kötött egymással. 1980 és 1982 között a Giorgio Giugiaro által tervezett, és az Év autója 1980 címet is elnyerő Lancia Delta bizony Saab-Lancia felirattal is kapható volt 600-as néven, igaz, csak Svédországban és Norvégiában. Létezett alap GLS, és gazdagabb GLE kivitel, ám a magas ár és a gyenge érdeklődés hamar megpecsételte az 1,5 literes, 85 lóerős motorral és ötfokozatú váltóval szerelt típus sorsát.