Vizet pisilő koreai limuzin

    2
    2
    Noha az elektromos autók a felhasználás helyszínén valóban tiszták, az akkumulátorukba töltendő villamos energiát mégis zömében környezetszennyező erőművekből nyerik. A fejlesztők számára tehát egyértelmű, hogy miként a hibridek, úgy a konnektorból tölthető elektromos autók is csak fontos lépések a jövő autója felé, mely egyelőre legnagyobb eséllyel az ún. üzemanyagcellás hajtásláncú lehet. Utóbbiakban a levegő oxigénjének, és az üzemanyagtartályában tárolt hidrogénnek elegyítése során keletkező elektromos áram a hajtóerő. Noha a nagy nyomáson tárolandó hidrogénből ma még nem érhető el a jobb fajta dízelektől ismert, 1000 kilométer körül hatótáv, az elektromos, akkumulátoros autókhoz mérten mégis tisztes távolságok, azaz 300-400 kilométeres utak megtételére képesek.
    A Hyundai által a Szöuli Autószalonra elkészített Blue2 koncepció konkrét hatótávja még nem ismert, de a tartályába férő, 10 kilogrammnyi hidrogénnel állítólag „bőven elegendő. Nem tudunk többet mondani a menetteljesítményekről sem, ám mivel az orrba épített villanymotor 122 lóerős, valóban nem lehetnek rosszak azok sem.
    Noha a Blue2 karosszériája alapvetően klasszikus, azaz négyajtós lépcsőshátú, részletei a konszerntárs Kia szöuli újdonságához, a Kia Naimo-éhoz hasonlóan jövőbe mutatók: LED-es fényszórók, alacsony gördülési ellenállású abroncsok kerültek rá. Legfőbb érdekessége pedig a hűtőmaszkjába és hátsó lökhárítójába telepített kijelzője, melyeken a gyári fotók alapján a modellnév jelenik meg, de nyilván bármi egyebet is szerepeltethetnek. A panorámatetővel fedett utastérbe a Kiától már ismert TOLED (transparent organic light-emitting device) műszeregység került, azaz a műszerek egy üzemen kívül átlátszó plexin jelennek meg. Egyéb információk egyelőre a beltérről sincsenek.
    A Hyundai Blue2 teljesen egyértelműen csak koncepció, ebben a formában aligha valósulhat meg, ám formájából és koncepciójából nyilvánvalóan merítenek majd a márka jövőbeni modelljei.
    Előző cikkViper alapra épülhet a legbrutálisabb Alfa Romeo
    Következő cikkMagyar problémára olasz segítség
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    2 HOZZÁSZÓLÁS