Akár kétmillából is rémísztgethetsz – belépő a gengsztervilágba

    4
    2

    Kicsit sem a gazdaságosságról szólnak a nagytestű szabadidőautók, még dízelmotorjaikkal is jó, ha 10 l/100 km alá lehet apasztani fogyasztásukat. Áruk prémiumos, mégis sokan kedvelik – egyrészt kényelmük, sokcélú használhatóságuk és nem utolsó sorban presztízsük, tekintélyük miatt. Ha körülnézünk a konditermek vagy a diszkók előtt, egyértelmű, hogy az igazán kemény arcok bizony SUV-val járnak, lehetőleg német márkával. Új modellel 15 millió forint alatt nemigen lehet beköszönni a klubba, de vajon használtan mi a küszöb?
    Négy modellt szemeltünk ki: Audi Q7, BMW X5, Mercedes-Benz ML és Volkswagen Touareg. Ezek azok a modellek, amelyek már biztos tekintélyt adnak, senki sem nézi őket bevásárlókocsinak, sem ritka ínyencségnek, mint például a rangjával mindegyikük felett álló Porsche Cayenne-t. Az árakat természetesen legjelentősebb mértékben az életkor határozza meg, és mivel elsőként a Mercedes ML jelent meg még 1997 végén, az kapható meg legolcsóbban.
    Az első, 1998-as modellévből származó ML Mercedesek belépőára 1,5 millió forint. Mivel az ML eleve főként az Egyesült Államok piacára, és ott is készült, a használtak között sok az onnan behozott példány. A hazaiak inkább 2 millió forint környékén jelennek meg, akár komoly, 200 ezer kilométer feletti futással, a magyar rendszámot hordó dízelek még egy kicsivel drágábbak, legolcsóbban 2,2 milliótól indulnak a gázolajos ML-ek. Az évek és a kilométerek csökkenésével az első generációs ML ára 5,5-6 millió forintig nyújtózik, ugyanebben a tartományban jelennek meg az első, 2005-ös, második generációs példányok. Utóbbiból a legolcsóbb benzinesek sorakoznak csak 6 millió forint alatt. Az elsőnél jelentősen modernebb, 5 helyett például már 7 fokozatú automataváltókkal szerelt, még ma is futó szériából a dízelek 6,8 millió környékén jelennek meg. Noha 3 évnél fiatalabb ML 10 millió forint alatt nem kapható, a csillagos márka még mindig nem a legdrágább e világban. Mivel a harmadik generáció már várhatóan idén megérkezik, a mostani ML hamar arra a sorsra juthat, mint az első generáció, a bennfentesek talán már jövőre sem veszik majd komolyan tulajaikat.

    Aki presztízsben biztosra akar menni, az bizony leginkább BMW X5-öst vesz. Az 1999-ben megjelent széria első példányai 2000-ből valók, a használtautó.hu rendszerében cikkünk írásakor a legolcsóbb X5 2,3 millió forint, 4,4 literes V8-as benzinessel és automata váltóval. A második, 2,7 millió forintos példány is az előbbivel egyező motorizáltságú, a józanabb fogyasztású 3,0 literes legolcsóbbjáért pedig 2,8 millió forint fizetendő. Dízel (ugyan már 2001-ből), 3,65 milliótól kapható, de a korrektebb példányokért inkább fél millióval többet kérnek. Öt évnél fiatalabb, azaz utolsó gyártási évében, 2006-ban készült X5 nincs 5,5 millió forint alatt, sőt, a jobb dízelek inkább 1-2 millióval drágábbak. Az előbbi összegre még egy gurigát rádobva, azaz 8,5 millióért már megkapható a második generációs X5, az újonnan drágább, használtan étvágya miatt olcsóbb, 4,8 literes V8-as benzinessel, hazai forgalomba helyezéssel és a hirdetés szerint szervizkönyvvel. A takarékosabb gázolajosak némileg drágábbak, de 9 millió forint alatt már azokból is van – első tulajtól, 45 ezer kilométerrel azonban konkrétan másfélszer ennyiért is hirdetnek azonosat, annak ellenére, hogy a 15 milliós sávban már akár 2 éves példányok is szép számmal találhatók. A tavaly frissített második generációs X5 egy éves példányai 16-18 millió forint között mozognak – nagyságrendileg az újkori listaáron, de több millió forintnyi, használtan alig érvényesíthető extrával.
    Aki beéri a méreteivel az előbbiekkel nagyságrendileg egyező méretű népautóval, azaz a Volkswagen Touareggel, az kétség kívül a legjobb árakkal számolhat. A 2002-ben bemutatott, első példányaival 2003-ból kapható széria bázis ára 2,99 millió forint. Picivel drágábban, 3,25 millióért már hazai forgalomba helyezésű, szervizkönyves, nem egész 120 ezer kilométert futott példány is választható, ám az említett árak V6-os benzinesre értendők. A legolcsóbb dízel 2004-ből, 3,65 millió forintért szerepel, de a gázolajosok jellemző belépő ára inkább 4 millió forint. Aki 5 évnél fiatalabb Touareget szeretne, az alig számolhat alacsonyabb árral, mint egy második generációs X5 esetében, 7 millió forint kell legalább, igaz a 8-9 millió körüli sávban 4 éves példányok is kaphatók. Az 1 évesek közül az utolsó szériás első generációsak 12,5 millió forintig nyújtóznak, a legolcsóbb második generációs 2 millióval drágább.
    A prémium-SUV mezőny legfrissebb versenyzőjének, azaz a 2005 végén bemutatott, 2006-ban piacra lépett Audi Q7-nek használt példányai szintén ugyanott kezdődnek, mint a második generációs X5-ösök. Noha itt már bő 5 éves autókról beszélhetünk, a legolcsóbb 7,3 millió forint, de légrugóval, 7 üléses utastérrel 9 millióért is van ilyen korú Q7. Mivel eleinte csakis 4,2-es V8-as benzines és 3,0 literes V6-os TDI készült, a kínálat zömét utóbbi adja. 2007-től 4,2-es V8-as, 2008-tól 6,0 literes V12-es gázolajos is szerepel, utóbbi ritkaság, de a V8-asból sincs nagy kínálat, de az legalább lelhető, akár egy jól felszerelt V6-os árában. A három éves Q7-esek 10, az annál fiatalabbak kiviteltől függően 15 millió forintot közelítő vagy akár azt meg is haladó árral kaphatók.
    Jól látható, hogy a modelleket nem túlzottan ismerők megfélemlítésére akár már 2 millió forint alatt kapható rangos SUV, ám egyedül a ma már láthatóan koros, első generációs Mercedes ML. Ha valaki picivel rangosabbat szeretne, például X5-öst vagy Touareget, annak már 3 millió forint körüli befektetéssel kell számolnia. Míg ha azt akarja, hogy a macsókörökben jártasak se köpjék le, hogy régi modellel jár, annak egy 4-5 éves autó megvásárlásához is 6-8 millióra lesz szüksége. Nem szerény összeg és a prémium-modellek között bizony fokozottan igaz, hogy a használt autók bizony jelentős szervizköltségeket nyelhetnek még el. Ezért aztán a nagyobb motoros, légrugós kivitelek gyakorlatilag felár nélkül választhatók, a javítási költségektől mindenki fél, ezek ára jelentősebben esik, de a tekintélyt hozzájuk hasonlóan adó alapváltozatoké a prémium-szegmenstől szokatlanul, csak visszafogott mértékben csökken az életkorral.
    Előző cikkIgényesebb lett az Alfa MiTo
    Következő cikkAblaktörlő sincs a legújabb elektromos Kián
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    4 HOZZÁSZÓLÁS