Fokozatmentesre automatára szavazott a Honda

    0
    4

    Nem nagy újdonság a Honda Jazz Hybrid, hiszen egyrészt már maga a modell is tavaly ősszel debütált, hajtáslánca pedig teljes egészében az Insightból ismert. Magyarán 1,34 literes, 88 lóerős benzinmotorjához 14 lóerős villanymotor kapcsolódik. A kettő együtt fokozatmentes automata váltón keresztül hajt, így a Jazz 12,6 másodperc alatt képes 100 km/órára gyorsulni, és 177 km/órás végsebességre képes, kombinált fogyasztása 4,5 l/100 km, szén-dioxid emissziója 104 gramm/kilométer. A kétmotoros Jazzbe a már ismert, nikkel-fémhidrid (Ni-MH) akkumulátorok kerültek, a 300-1320 literes, a többi Jazzből ismerten variálható csomagtér csorbítása nélkül.
    A most megjelent Hybrid érkezésével az összes többi Jazz is a részint elektromos hajtásúval megjelent új lökhárítókat kapta meg, de hűtőmaszkjaikban azért továbbra is elkülönülnek a Hybridek. A Jazz leheletnyi frissítésének természetesen része a színpaletta bővülése, a beltéri kárpitok változása, és a futómű áthangolása is. Jó hír, hogy a frissített kormánymű határozottabb középállást ígér, az apró változások között van egy lényeges is. Az 1,4 literes motor korábbi, 6 fokozatú robotizált váltója lekerült a palettáról, és helyére az első generációs Jazzéhez hasonló elvű, de korszerűbb (és a hibridétől is különböző) 5 menetprogramot is kínáló fokozatmentes automata váltó érkezett. Ez nem csak kényelmesebb, de vegyes üzemben 100 kilométerenként 0,2 literrel takarékosabb is, mint a néhai robotizált. A CVT-váltós, 100 lóerős 1,4-es 5,4 l/100 km vegyes fogyasztása ráadásul a mostani kéziváltósnál is egy tized literrel kedvezőbb, és a kuplungmentes Jazz mindössze ugyanennyivel torkosabb, ha az 1,2 literes, 90 lóerős alapgéphez viszonyítjuk.

    A friss Jazz várhatóan tavasz végére ér a hazai kereskedésekbe, ára a mostani, azaz 3,4 millió forint környékén várható, a kifutó verziók pedig 250 000 forint kedvezménnyel kaphatók. Mivel a Jazz újítása minimális, a „régi” példányok vásárlásáról sem beszélünk le senkit!
    Előző cikkJavítható-e a sérült hűtő?
    Következő cikkTessék olcsó alapmodellt venni! – Kia Sportage teszt
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.