Tényleg lehet-e spórolni egy szalonautóval?

    0
    2

    Mivel az elmúlt években mind kevesebb új autót adtak el, nagyon kevés fiatal használt autó van eladósorban. Ellenben, illetve pont ezért is, a kereskedőknél bőven vannak beragadt új autók. (A kínálat java megtalálható a www.szalonauto.hu oldalon.) Ezeket még az új autók esetében csaknem általános árkedvezményeknél is olcsóbban kínálják.
    Tisztába kell azonban tenni, hogy mi is az a kereskedői- vagy szalonautó, több félét is illethetnek ugyanis ezen jelzővel. Lehetnek még teljesen használatlan, nullkilométeresek, akár még gyári csomagolásban, központi hazai vagy kereskedői telephelyen őrzöttek és lehetnek szintén futásmentes, de a bemutatótermekbe rendszám nélkül beállított, „ülőpróbához” rendszeresített példányok. Ezek mellett szalonautóként, vagy tesztautóként szokás hirdetni a már forgalomba helyezett, a vevők által kipróbálható, de gyakorta a szalon dolgozói által is használt példányokat.
    Természetesen utóbbiakhoz adhatják a legjelentősebb kedvezményeket, hiszen ezek már nem csak koruk, hanem csekély használtságuk miatt sem vadonatúj példányok. Rendszerint legfeljebb fél évig tartják meg ezeket a kereskedők, ugyanis ennyi idő áll rendelkezésükre a továbbértékesítésre, utána már cégautó adót kellene fizessenek utánuk. A gyakorlat persze az, hogy minden eladó: mindig van árcédula a szalonban kiállított és a vezethető autókon is, ha valakinek megtetszik, akár néhány száz kilométerrel is elviheti, igaz ez esetben nemigen számíthat komoly extra kedvezményre. A már rendszámozott autónál persze bizalmi kérdés a futásteljesítmény, gyakorlatilag megállapíthatatlan, hogy egy autó 1000 vagy 10 000 kilométert futott-e. De éppen ezért áruk is jelentősen kedvezőbb, mint a „csupán” túltároltaké.

    A már használatba vett autók mellett a kereskedések rendre kínálnak saját készletről is nullkilométeres autókat, árengedménnyel. Ennek oka, hogy a gyors kiszolgálás érdekében a kereskedések a vásárlók által megrendelt autók mellett saját szimatuk alapján is berendelnek eladhatónak vélt kivitelű, színű, felszereltségű autókat. Ám nem mindig jön be a számítás, és rossz esetben hónapokig, vagy akár egy évnél tovább is az udvaron porosodik a kocsi. Ez persze senkinek sem jó, így az ilyen beszorult, egy idő után túltároltnak nevezett autóktól akár jelentős árcsökkentés mellett is igyekeznek szabadulni a kereskedések. Sok szemfüles vásárló kifejezetten ilyen autóra vadászik, amiben akár egy talpraesett értékesítő is segíthet, aki az adott márkakereskedésiből vagy központi készletéről előkeríti a vásárló elképzelései szerinti autót.
    Akár túltárolt, akár bemutató-autó vásárlása mellett döntünk, a kedvező vételár fejében azért néhány hátrányt, rizikót is számításba kell vennünk! Egyrészt a kedvező vételárral elért megtakarítás egy részét az újraértékesítéskor elveszítjük, mivel az autó értékét nem csak a forgalomba helyezés dátuma vagy a futásteljesítmény, hanem a gyártási év is befolyásolja. Ám minél idősebb az autó, az újkori árkedvezményt annál kevésbé kell továbbadni, korának előrehaladtával ugyanis egyre kevésbé gyártási éve, hanem futása és állapota fogja értékét meghatározni.
    Másrészt az anyagi tényezőkön túl, maga az autó, illetve annak alkatrészei is figyelmet igényelnek. Szinte biztosan megsínylette a hosszú ácsorgást az akkumulátor, ennek elgyengülésére akár már az első télen is számíthatunk, de egészen biztosan nem fogja kibírni az ideális esetben sok éves élettartamot.

    Az autók apróbb sérüléseinek elkerüléséért (eső, papfény, maró madárürülék) rendszerint úgynevezett gyári konzerválást alkalmaznak a gyártók. Ha ez a vastag viaszréteg, vagy esetenként fólia az autón marad és az adott példány sokáig napon parkol, akkor a viasz ráéghet a fényezésre, ami csak polírozással távolítható el.
    A kereskedők nem csak ezért, hanem az esetleges szállítási sérülések felismeréséért is, inkább már az autók megérkezésekor eltávolítják a gyári védőcsomagolást, ezért aztán innentől kezdve rájuk van bízva az autó megóvása. Ez nem csak a sérülések elkerüléséből áll, hanem előírt gyári feladatlistát kell követniük: egyebek mellett az akkumulátor töltöttségét vagy a guminyomást is figyelniük kell.
    Az autó karbantartásával kapcsolatban is van tennivalója a vásárlóknak: nem az autó vásárlásától, hanem gyártásától kell ketyegtessék annak óráját. A gyár által előírt csereperiódusokat (folyadékok, szűrők, vezérműszíj) nem az üzembe helyezéstől, hanem a gyártástól érdemes datálni. Azaz, ha a gyártó kétéves olajcsere periódust ír elő, akkor például egy 23 hónaposan beüzemelt autó első szervizét érdemes már pár hónap, illetve pár ezer kilométer után megejteni, és hasonlóképp a fékolaj, a hűtőfolyadék élettartamát is inkább a feltöltéstől kell számítani.
    Figyelmet igényelnek a túltárolt autók különböző szíjai, különösen a vezérműszíj. Sok szakember tapasztalata szerint ugyanis a hosszú állás jóval ártalmasabb, mint a használat, ezért aztán a hosszú ideig tárolt kocsik vezérműszíjának cseréjét javasoljuk az előírás szerintihez képest fele idő vagy kilométer leteltekor elvégeztetni, da az igazán pesszimisták az egy éven túl tárolt autók esetében ezt akár az első szervizkor is elvégeztethetik.
    Ám mindezeket a hátrányokat számításba véve is elmondhatjuk, biztosan nem csinál butaságot az, aki új kocsi helyett egy bemutatóautót, vagy egy túltárolt példányt vásárol meg.
    Előző cikkMégsem SLS néven jön a négyajtós De Tomaso
    Következő cikk1115 lóerős Koenigsegg a sípályához
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.