Hibrid és gázos, de nem dögös a friss Honda Civic

    0
    4

    Elsőként Egyesült Államoknak szánt verzióival és nem is minden műszaki adatával mutatkozott be a Honda Civic kilencedik generációja, mely formájában szinte csak „ráncfelvarrásnyira” különbözik a most kifutó nyolcadik nemzedéktől. A hűtőmaszkok nem csak a korábbi modellhez mérten, hanem a friss modellsor különböző verziói között is eltérőek, a hibrid maszkját LED-csík díszíti. A tengerentúli modellpaletta az 1,8 literes, 140 lóerős benzinest hozza alapgépként, ehhez 6 fokozatú manuális vagy 5 sebességes automata váltó is kérhető, az új csúcsmodell, a 200 lóerős, 2,4 literes benzines azonban a sportosság jegyében csakis kézi váltóval érhető el. A friss hibrid verzió a korábbi 1,3 literes helyett 1,5 literes benzinest társít villanymotorral – vélhetően a CR-Z 114 lóerős blokkja kerül a Civicbe is. A hibrid Civic villanymotorjáról egyelőre nincsenek hírek, de nem lenne meglepő, ha a CR-Z 14 lóerősét építenék be. A hajtáslánc utóbbi esetben sem lesz azonos, hiszen míg a CR-Z manuális váltós, a Civic hibridben marad a fokozatmentes automata. Az új kettős hajtású verzió a korábbinál nem csak erőteljesebbnek, 10 százalékkal takarékosabbnak is ígérkezik, kombinált fogyasztása 4,2-4,3 l/100 km körül várható. A paletta legfőbb újdonsága mégsem ez, hanem az 1,8-as alapgép sűrített földgáz (CNG) hajtásúvá alakított verziója. A Civic minden verziója közül ezzel hozhatja majd legalacsonyabb kilométerköltségét. Reméljük ilyen verzió hozzánk is érkezik majd, hiszen nyártól már nem csak egy-egy vidéki kútnál, hanem Budapesten is elérhető lesz ez, a legtakarékosabb autózást jelentő üzemanyag. Az Egyesült Államoknak szánt lépcsőshátú verziók után március elején, az év legjelentősebb autós seregszemléjének számító Genfi Autószalonon minden bizonnyal megismerhetjük az Európának szánt meredekhátúakat is.
    Előző cikkIgazi takarítógép a Nissantól, itt a Micra DIG-S
    Következő cikkDivat a pótfényszóró: nappali menetfény bármilyen autóra
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.