Ezúttal a középkategóriában húzza elő ütőkártyáját a Hyundai

    0
    2

    Tudomásunk szerint az i40 az első olyan modell, ami elsőként kombi karosszériával mutatkozik be – a nagyközönség előtt márciusban, a Genfi Autószalonon -, klasszikus külsejű párjára pedig minden bizonnyal az ősszel esedékes Frankfurti Autószalonig kell majd várni. Az alapjait adó Sonata persze már bő fél éve létezik, négyajtós karosszériával, de nem az i40-re jellemző, a márka európai, Németországban lévő fejlesztőközpontjában rajzolt formában. Az ottani tervezők nem csak a karosszéria vonalain, a teljes berendezésen is sokat finomítottak és a motorpalettát az európai ízléshez józanították. Miként a karosszéria külső vonalai, úgy a műszerfal is a márka mai, Európában forgalmazott modelljeire jellemző stílusú. Tágasságával a kategória legjobbjának ígérkezik az i40, ez több, mint 550 literes csomagterén egyértelműen tetten is érhető. Motorpalettáján kétféle, az ix35-ből ismerős 1,6 literes, 135 lóerős, közvetlen befecskendezéses (GDI) és egy vadonatúj, szintén GDI, 2,0 literes, 177 lóerős benzines, valamint szintén két turbódízel szerepel. Utóbbiak is az ix35-ből valók, az 1,7 literes 115, a 2,0 l-es pedig 136 lóerős. A váltók mind hatsebességesek, a nagyobb motoroknál kérésre automaták. Az i40 iBlue verziója a kisebbik gázolajosra épül, Start&Stop elektronikával 4,3 l/100 km vegyes fogyasztást, 113 gramm/kilométer szén-dioxid emissziót ígér.

    Az i40 nem csak méreteivel és motorpalettájával, árával és ahhoz mérten gazdag alapellátmányával is kategóriája egyik legjobb vétele kíván lenni. Éppen ezért állítólag három különleges tétel is szerepel majd a listán: kormánykerékfűtés, automata páramentesítő-rendszer, valamint gombnyomásra előrehajtható első utas-oldali és hátsó ülések. Továbbá természetesen a kategóriában ma elvárható tételek, azaz az ESP, a légkondi, a 9 légzsák és az elektromos kütyük sem hiányoznak majd belőle, opciói között pedig hűthető-fűthető ülés, navigáció, panorámatető, tolatókamera és parkolóhely-felmérő elektronika is szerepel majd. A középkategóriás autót keresőknek tehát erősen ajánlható, hogy várják meg az i40 nyár elejére ígért piacra lépését.
    Előző cikkUtolérte a végzet a Range Rovert
    Következő cikkVideón, ahogy a McLaren alázza a Porschét és a Ferrarit
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.