Miért fontos a biztonságos vezetési pozíció?

    4
    2
    Nem bonyolult kérdés, de részletekbe menően sajnos ritka esetben része az autóvezető képzésnek a helyes üléspozíció, aki azonban eljut egy, a biztonságos vezetéshez feltétlenül ajánlott vezetéstechnikai tréningre, az első alkalommal ezzel a feladattal, azaz az ülés helyes beállításával szembesül. Még számukra is érdemes átismételni, hogy mik is a pontos lépések!

    Támladöntés, elhelyezkedés – ülni az ülésben!
    A beállítás előtt az ülésben való elhelyezkedéssel kell kezdeni: úgy kell ülni, hogy a csípő teljesen a háttámlához simuljon, ha ugyanis ott rés van, a sofőr vészfékezésnél csúszkálhat az ülésen, míg szabályos üléspozícióval az öv precízen tartja a testet. Az üléstámlát, kényelmes határok között, de úgy kell beállítani, hogy a felsőtest közel függőleges pozíciót vegyen fel, ugyanis így látható leginkább a forgalom, így lehet a legjobban kormányozni. Ha ez megvan, és szabályozható az ülés magassága, akkor olyan helyzetbe kell emelni, ahol a lehető legjobb a kilátás, de a fej semmiképp se ütközzön a mennyezetbe!
    Távolság – legyen, de ne sok!

    Nem elég elérni a pedálokat, azokhoz annyira közel kell tolni az ülést, hogy a kuplung és a fék benyomásakor a láb ne legyen teljesen kinyújtva. Az egyenesen feszülő láb ugyanis egy balesetnél szilánkosra törhet és még a medencecsontban is alapos kárt tehet, míg a hajlított térd jó eséllyel egy szimpla rugózással megúszhat sok esetet. Ezért is fontos, hogy teljesen az ülésben üljünk, mert a lap szélére ülő sofőr lába még lehet, hogy nyújtva marad, de az ülésbe feszített testtel már lehet, hogy nyújtva lenne – úgy pedig hibás az ülésállítás.
    Kormánytávolság, kormányfogás – tekerni tudni kell!

    A legtöbb mai autóban már állítható a kormánytávolság, ha az ülés távolsága és a támla dőlése is be van már lőve, akkor jöhet a kormányé! Miként a térd, a könyök is mindig hajlított pozícióban kell, hogy legyen, úgy lehet ugyanis kellően precíz mozdulatokkal irányítani az autót. Egyszerű ezt belőni, ha a támlába hátra dőlve, a kormánykerék legtávolabbi pontján, azaz az ív felső részén a csukló érinti a karimát, akkor biztos, hogy bárhol is markolja azt a kéz, a könyök sosem lesz kifeszítve. Régi vitatéma az ideális kormányfogás – 10 óra 10 perc vagy háromnegyed három? Nem kell túlmisztifikálni, a legtöbb és leggyorsabb kormányfordulat a pofonegyszerű, vízszintes átló két végpontját fogva tehető, így jobbra, balra fél-fél fordulat írható.
    Fejtámasz – a fejtetőig, nem csak a sofőrnek!

    Még a sofőrök is gyakorta szabálytalanul használják, az utasok pedig sokszor még akkor sem veszik észre, hogy be kellene állítani, ha a hátsó, háttámlába tolható támasz amúgy a lapockájukat nyomja. Hátul rendszerint csak egy mozdulat a támasz kiemelése és rögtön kényelmesen utazhatnak, ráfutásos balesetnél nem törik ki a nyakuk az utasoknak, mégis sokan nem jönnek rá magukról a nagy „trükkre”. Elöl a legtöbb autóban szabályozható magasságú a fejtámasz. Nem elég, ha a támlát csak érinti a fej, azt olyan magasságba kell emelni, hogy a fejtető és a támla felső síkja nagyjából egy magasságba essen, a gerincsérüléseket ugyanis legjobban így tudják kivédeni a fejtámaszok. A mai autókban nem ritkán alkalmazott, aktív, balesetnél előreugró fejtámaszok túl alacsony magasságban nem, hogy védenek, jó alapos nyakoncsapást adnak a trehány, az ülésállításra nem kellő figyelmet szentelő autósoknak – egyes modelleknél épp ezért nem csak a légzsákokra, hanem az aktív fejtámaszokra vonatkozó figyelmeztető-piktogram is látható az ablakokon, biztonsági öv nélkül vagy nem megfelelő beállítással ugyanis mindkettő visszájára sülhet el, azaz sérülést okozhat.

    Ezt az amúgy némi gyakorlattal fél perc alatt könnyedén végigzongorázható mozdulatsort minden egyes sofőrváltáskor vagy autóba ülésnél végig kell csinálni, menet közben már az útra, nem az ülésállításra kell(ene) koncentrálni. Bevallom, én is gyakorta finomítok menet közben és ezzel őrületbe kergetem utasaimat, hiszen mindannyian tudjuk, balesetveszélyes menet közben ülést állítani.
    Előző cikkWunderbaum gyárilag, ráadásul duplán!
    Következő cikkHuayra menni Egyesült Államok
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    4 HOZZÁSZÓLÁS

    1. 2003-as Clio-m van Dynamique felszereltséggel. Ennek az ülései (kagyló) teljesen használhatók és nagyon jó az oldaltartás is, de a kormány dőlésszöge nem eltalált. Sokszor előfordul, hogy kicsit feljebb kell ülnöm egy kormánycibálósabb manőversorozatnál, annak ellenére, hogy nem fekszem az ülésben. Egészen egyszerűen kicsit nem stimmel valami. Céges autómban (VW Caddy, 2007-es) kiválóan megoldották az ülés és a kormány összhangját, annak ellenére, hogy fapad. 🙂 Egyébiránt legtöbb esetben két kézzel fogom a kormányt tisztán azért, mert kényelmes. Abban az esetben szoktam csak fél kézzel fogni felül, ha mondjuk lenyomtam 300 km-t és már folyamatosan fészkelődök az ülésben és hol balra, hogy pedig jobbra dőlök kicsit.

    2. Ezenfelül fontos a kényelmes,nem fárasztó testtartás.Ez sajnos nekem a G Astrában nem az igazi.A háttámla sehogyan sem jó,a derekamat töri,a vállaimat meg csak akkor támasztja meg,ha fekvő helyzetbe állítom,úgy meg vezetni képtelenség.Kb a hátam közepéig tart,fölötte hozzá sem ér.Hihetetlen gagyi egy ülés,nem tudom kinek tervezték.Így hiába van nekem aktív fejtámlám,nagyon messze esik a fejtől.De nemcsak nekem kényelmetlen,mások is ezt mondták róla,így a hiba nem bennem van…