Miért fontos a biztonságos vezetési pozíció?

Nem bonyolult kérdés, de részletekbe menően sajnos ritka esetben része az autóvezető képzésnek a helyes üléspozíció, aki azonban eljut egy, a biztonságos vezetéshez feltétlenül ajánlott vezetéstechnikai tréningre, az első alkalommal ezzel a feladattal, azaz az ülés helyes beállításával szembesül. Még számukra is érdemes átismételni, hogy mik is a pontos lépések!

Támladöntés, elhelyezkedés – ülni az ülésben!
A beállítás előtt az ülésben való elhelyezkedéssel kell kezdeni: úgy kell ülni, hogy a csípő teljesen a háttámlához simuljon, ha ugyanis ott rés van, a sofőr vészfékezésnél csúszkálhat az ülésen, míg szabályos üléspozícióval az öv precízen tartja a testet. Az üléstámlát, kényelmes határok között, de úgy kell beállítani, hogy a felsőtest közel függőleges pozíciót vegyen fel, ugyanis így látható leginkább a forgalom, így lehet a legjobban kormányozni. Ha ez megvan, és szabályozható az ülés magassága, akkor olyan helyzetbe kell emelni, ahol a lehető legjobb a kilátás, de a fej semmiképp se ütközzön a mennyezetbe!
Távolság – legyen, de ne sok!

Nem elég elérni a pedálokat, azokhoz annyira közel kell tolni az ülést, hogy a kuplung és a fék benyomásakor a láb ne legyen teljesen kinyújtva. Az egyenesen feszülő láb ugyanis egy balesetnél szilánkosra törhet és még a medencecsontban is alapos kárt tehet, míg a hajlított térd jó eséllyel egy szimpla rugózással megúszhat sok esetet. Ezért is fontos, hogy teljesen az ülésben üljünk, mert a lap szélére ülő sofőr lába még lehet, hogy nyújtva marad, de az ülésbe feszített testtel már lehet, hogy nyújtva lenne – úgy pedig hibás az ülésállítás.
Kormánytávolság, kormányfogás – tekerni tudni kell!
A legtöbb mai autóban már állítható a kormánytávolság, ha az ülés távolsága és a támla dőlése is be van már lőve, akkor jöhet a kormányé! Miként a térd, a könyök is mindig hajlított pozícióban kell, hogy legyen, úgy lehet ugyanis kellően precíz mozdulatokkal irányítani az autót. Egyszerű ezt belőni, ha a támlába hátra dőlve, a kormánykerék legtávolabbi pontján, azaz az ív felső részén a csukló érinti a karimát, akkor biztos, hogy bárhol is markolja azt a kéz, a könyök sosem lesz kifeszítve. Régi vitatéma az ideális kormányfogás – 10 óra 10 perc vagy háromnegyed három? Nem kell túlmisztifikálni, a legtöbb és leggyorsabb kormányfordulat a pofonegyszerű, vízszintes átló két végpontját fogva tehető, így jobbra, balra fél-fél fordulat írható.
Fejtámasz – a fejtetőig, nem csak a sofőrnek!
Még a sofőrök is gyakorta szabálytalanul használják, az utasok pedig sokszor még akkor sem veszik észre, hogy be kellene állítani, ha a hátsó, háttámlába tolható támasz amúgy a lapockájukat nyomja. Hátul rendszerint csak egy mozdulat a támasz kiemelése és rögtön kényelmesen utazhatnak, ráfutásos balesetnél nem törik ki a nyakuk az utasoknak, mégis sokan nem jönnek rá magukról a nagy „trükkre”. Elöl a legtöbb autóban szabályozható magasságú a fejtámasz. Nem elég, ha a támlát csak érinti a fej, azt olyan magasságba kell emelni, hogy a fejtető és a támla felső síkja nagyjából egy magasságba essen, a gerincsérüléseket ugyanis legjobban így tudják kivédeni a fejtámaszok. A mai autókban nem ritkán alkalmazott, aktív, balesetnél előreugró fejtámaszok túl alacsony magasságban nem, hogy védenek, jó alapos nyakoncsapást adnak a trehány, az ülésállításra nem kellő figyelmet szentelő autósoknak – egyes modelleknél épp ezért nem csak a légzsákokra, hanem az aktív fejtámaszokra vonatkozó figyelmeztető-piktogram is látható az ablakokon, biztonsági öv nélkül vagy nem megfelelő beállítással ugyanis mindkettő visszájára sülhet el, azaz sérülést okozhat.
Ezt az amúgy némi gyakorlattal fél perc alatt könnyedén végigzongorázható mozdulatsort minden egyes sofőrváltáskor vagy autóba ülésnél végig kell csinálni, menet közben már az útra, nem az ülésállításra kell(ene) koncentrálni. Bevallom, én is gyakorta finomítok menet közben és ezzel őrületbe kergetem utasaimat, hiszen mindannyian tudjuk, balesetveszélyes menet közben ülést állítani.