Fazon Twingo nyitott tetővel – Renault Wind teszt

Már 10 éve, 2001-ben volt, amikor a Peugeot a 206 CC-vel feltámasztotta a kemény-tetős kabrió műfaját. Nem első körben alkalmaztak ilyen karosszériát, hiszen az 1935-ben megjelent 402 Eclipse lemezteteje is nyitható volt. A konkurensek közül a Renault elsőként érzett rá, hogy van lehetőség e műfajban, ám a Mégane Coupe Cabriolet nem a 206, hanem a 307, illetve ma már a 308 CC konkurenseként említhető. A rombusz-emblémás márka legkisebb kabriójára tavalyig kellett várni.
Ügyesen, nem elsősorban a piacvezető Peugeot 207 CC vetélytársaként készítette el mini-kabrióját a Renault, hanem egy kevéssel az oroszlán-emblémás modell alá lőtt. A Wind ugyanis méreteivel a Twingo és a Clio Campus (azaz a Clio II mai verziója) között helyezkedik el. Hiába hosszabb 23 cm-rel a háromajtós Twingónál, 3,83 méteres hosszával még elég kompakt. A kétajtós valójában minden elemével különbözik a Twingótól, orra is nyújtottabb, így nem aránytalan a növelt hossz. Kisautós alapjai ellenére formájával ügyesen adja el magát dögös sportautónak a Wind. Kíváncsiak is voltunk, vajon tényleg az? A lehetőség voltaképp megvan, hiszen a tesztautót a Twingo RS-ből ismert 1,6 literes, 133 lóerős benzines hajtja.
Első pillantásra nem lehet eldönteni, hogy mi is valójában a Wind, amennyire sportos, annyira játékautó-szerű is. Egyrészt méreteiből kifolyólag, másrészt mivel egy-egy megoldása nagyon puritán – főként vételárához mérten. Ilyen a Twingóból átörökített egy ujjas kilincs, a beltér olcsó, kemény műanyag-világa vagy az ülések mérete. Pedig megtévesztés utóbbiaknál is bőven van, a tesztautó esetében 300 000 forintos plusz tételért bőr hatású, mogyoró-színű kárpittal burkolt ülőalkalmatosságok tetszetősek és háttámlájukkal tartásukkal is egészen megnyerőek, ám rövid ülőlapjukkal már hosszabb városi utazásokkor is kimutatják foguk fehérjét. A többi megoldás inkább hóbortos, mint puritán. Nagy kár, hogy a bőr(szerű) ülésekhez még további 60 000 forint lenne a fűtés, anélkül ugyanis nagyon hidegek télen. A csövekbe bújtatott műszerek az utas elöl hatásosan rejtőzködnek, pedig nagyon nem kell titkolni, hogy mennyivel megyünk, a Wind lényege pont az, hogy már kis tempóval is élmény vele autózni. Zárt tetővel is vannak menetzajok bőven, jól hallható a motor, a kerekek gördülése és 100 km/órától a szélzaj is. De a passzentos terű, zárt tetővel szűk ajtónyílású csöppségben mindezek nem zavarók, pont az a jó, hogy érezhető az autó és ebben partner a jól kapcsolható 5 fokozatú váltó, valamint a viszonylag közvetlen kormánymű is. Jó úton eltaláltnak tűnik a futómű: a sportos karakterhez passzolóan feszes a lengéscsillapító-hangolás, minimális a kanyarodási oldaldőlés és még csillapítani is tud valamennyit a rendszer. Az úthibákon mind ügyesen tompít, mégis kivétel nélkül közvetíti még a kisebbeket is és az úthullámok kivasalásáért sem tud tenni: rossz úton veszettül ráz, de előnyére szóljon, hogy még a tesztautó extrém peres, 205/40 R17-es abroncsaival sem üt erősen. Még fontosabb, hogy rossz úton sem csavarodik a karosszéria, nyitott tetővel is merev és ilyenkor a csukott kalappal hallható halk tetőnyiszogás sincs.
Noha a futómű meglehetősen sportos, az 1,6-os 133 lóerős benzines itt nem annyira fickós, mint a Twingo RS-ben. Azért a 9,2 másodperces 100 km/órára gyorsítás tisztességes és megvan a 200 km/órás végsebesség is, de igazán komoly mutatványokra nem képes a Wind. Városban persze nincs sok ellenfele, általában nem vagyok gyorsulási versenyző, de ezzel a kis méregzsákkal minden városi elindulást élveztem, egyetlen kihívó mögött maradtam le, egy BMW 530d-vel már nem lehettem versenyben. Noha autópályán több ellenfél akadhat, ott sem rossz a kis Renault, országúton pedig hajlamos elhitetni, hogy már-már sportkocsi. Pedig nem az, hajtott első kerekei elinduláskor úgy kaparnak ki, mintha semmi tömeg nem lenne rajtuk, aki igazán sportos autót keres, az felejtse el ezt a modellt! Nem csak a menetteljesítményei miatt, hanem azért, mert gyorsan sávot váltani egészen egyszerűen nem lehet a Winddel, osztatlan látóterű jobb oldali tükre elképesztően holtteres s ezen a hátra pillantással sem lehet segíteni, a hátsó ablakot ugyanis szemtakaróként övezik a sárvédő-lemezek felhúzott szélei.
Ellenben aki nem akar száguldozni, higgadtan vezet és „csak” kabriózni szeretne időnként, annak kiváló a Wind. Rekord gyorsan, 12 másodperc alatt pakolja egyetlen elemből álló tetejét csomagterének fedelébe. Nem tévedés, valóban a fedélbe, így tetőhelyzettől függetlenül fix a Twingóénál nagyobb, 270 literes csomagtér. Ezzel az értékkel kabrió vetélytársainál jobb és a hagyományos kisautókkal is éppen felveszi a versenyt.
Így a kabriós műfajt kedvelőknél akár egyedüli autóként is szolgálhat a Wind, hiszen kemény tetejével télen-nyáron használható, kalapja még telepakolt csomagtérrel is bármikor lenyitható. Az 1,6-os motor képességeit kihasználva is elfogadhatóan, városban is 10 liter alatt fogyaszt 100 kilométerenként. Ez persze nem szerény, ahogyan az 1,6-os motoros és sok egyéb mellett 17 colos alufelniket, automata légkondicionálót, eső- és lámpaszenzort, valamint Bluetooth-kihangosítós CD-rádiót adó Exception verzió 5 290 000 forintos alapára sem az. Azonban a konkurenciához mérten ez még mindig kedvező, a picit szerényebb vagy inkább csak józanabb, minden fontos kényelmi és biztonsági (ESP, 4 légzsák) elemet megadó 1.2 TCe (turbós, 100 lóerős) alapverzió pedig 4 790 000 forintos árával a piac legolcsóbb kabriója. (Egyedül a smart fortwo cabrio bázisa olcsóbb nála, ám azonos teljesítménnyel és felszereléssel az is jóval drágább). Akinek tehát tetszik, ne habozzon, kellemesen autózhat majd vele!