hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapHová kapjunk, ha megdöglött az akku?

Hová kapjunk, ha megdöglött az akku?

A téli hidegindítási problémákért legtöbbször az akkumulátor a felelős. A gyenge akku akár ingyen is életre kelthető.


Mínusz fokokban drasztikusan csökken az akkumulátor teljesítőképessége, ezért egy-egy hideg téli éjszaka után az év zömében harcra kész akkuk is elgyengülhetnek. Még rosszabb a helyzet, ha hosszú ideig nem kapnak töltést. Egy hónapnyi ácsorgás a nyáron még tökéletesnek tűnő akkumulátoroknak is sok a mínusz fokokban. Nem is lepődtem meg, amikor tegnap reggel Krepsz Zoli hívott, nincs-e egy bikakábelem, mert nem indul a hetek óta ácsorgó autója. Dehogy nincs, mindig ott van az autómban, hiszen tudom, hogy gyenge az akkum, épp ezért igyekszem úgy ütemezni az életet, hogy legalább hetente egyszer menjek azzal, vagyis kapjon némi töltést. Viszont én épp egy tesztautóban ültem, a saját kocsim pedig a szerkesztőségnél parkolt, végül itt találkoztunk. Gondoltam oda is adom az aktuális tesztautót Zolinak, én pedig megyek a Sparkkal. A hideg viszont annak is túl kemény volt, a létező legkisebb, 35 Ah-s akkumulátor a központi zárat még simán nyitotta, pityegtette a riasztót, de az indításhoz már gyenge volt. Előkerült gyorsan a bikakábel, összekötöttem az akkut a már pöfögő tesztautóéval (sorrend itt) és néhány perc múlva már az én motorom is járt.



Ha nincs kéznél bikakábel, ellenben van néhány segítőkész cimboránk, próbálkozhatunk a betolással. Csakis benzines motornál, manuális váltóval és az esetben, ha biztosan csak az akkuval van gond. A már guruló autó váltóját a kuplung benyomásával egyidejűleg kettesbe kell tolni, majd a pedálról leugorva jó eséllyel beröffen a motor. Az automata váltósok sehogy, a dízelek csak kötéllel és másik autóval, akár több száz métert második fokozatban húzva indíthatók be – legtöbbször fölösleges gyötrődni ezzel a módszerrel, inkább az akkuba kell életet lehelni.


Nem érdemes próbálkozni az akku nyekegtetésével, amennyiben csak kevés áram van benne. Ha egyből nem pörget rendesen, nem fogja beindítani a motort, ellenben teljesen merül. Javulás érhető el azonban az akkusaruk megtisztításával, azaz az érintkezés javításával, de az igazi csoda, hogy a lehűlt, elgyengült akkumulátor csupán felmelegítésével is életre kelthető. Ha van idő, félnapnyi szobahőmérsékleten melengetés is tökéletes, amennyiben gyorsabban útra kellene kelni, akkor bevált trükk az akku kádba vagy lavórba helyezése és köré meleg víz öntése. Ez esetben ügyelni kell, hogy a víz ne lepje el, ne szivárogjon bele, ne érje víz az elektródákat, de a meleg akkus indítás akár félórányi játszadozás után elérhető.



Amikor már a motor elindult, akkor ügyeljünk arra, hogy lehetőleg hosszú ideig járassuk, ha lehet, kerüljük leállítását. Ha van akkutöltőnk, érdemes telitölteni az akkut, hogy a közeljövőben ne legyen vele gond. Ismétlődő indítási probléma esetén vagy a kényelmetlenségeket kevéssé kedvelőknek akár azonnal érdemes lehet egy akkumulátor specialista felkeresése, aki minden bizonnyal kideríti a probléma okát, ha még gyógyítható, akkor regenerálja a betegeskedő akksit, és ha kell, segít új akkumulátort választani. Az akku éjszakára melegbe vitelével egyébként még a már sokak szerint kidobandó akkuval is át lehet vészelni a telet – régi trükk, Taki bácsi is alkalmazta a Szomszédokban.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

2 HOZZÁSZÓLÁS

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek