hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapEgyterűnek óriási, furgonnak luxus a Fiat Scudo

Egyterűnek óriási, furgonnak luxus a Fiat Scudo

Gazdag alapellátmányával furgonként és egyterűként is helytállhat a Scudo. Összességében mégis melyik skatulyába illik jobban?





A legnagyobb egyterűektől már csak karnyújtásnyira állnak a furgonok. Utóbbiak rendszerint puritánabb berendezésűek, de jobb helykínálatúak. Ezért a nagy egyterűek vásárlói gyakorta dilemmába is kerülnek: vajon a személyautósabb egyterű vagy az öblösebb furgon a jó választás számukra? A mezőny egyik érdekessége a Fiat Scudo, ugyanis a Fiat palettáján jelenleg ez, a 2008-ban az Év Furgonjának választott doboz tölti be a nagy egyterű pozícióját is. Kíváncsiak voltunk, vajon az egyterűekhez képest buszos, a furgonokhoz viszonyítva azonban nagyon is személyautós 9 üléses miként teljesít családszállítóként. A leginkább egyterűs, csúcsfelszerelésű verziót kaptuk tesztre, melyhez sok egyéb mellett a hosszabbik, bő 5,1 méteres karosszériahossz és a legerősebb, 2,0 literes, 136 lóerős dízelmotor is alapáras.




Kapóra jött, hogy épp a családi síeléshez vethettem be az óriási gépet, mely csavar-azonos megfelelője a Citroen Jumpynak és a Peugeot Expertnek is. Jellegzetesen PSA-kapcsolói miatt a 7-es Peugeot-okban (207, 307, 407) sok időt eltöltöttek a Scudót is franciának nézik és nem is tévednek sokat. Franciásan puha tömésűek az ülések, melyből kilenc is van, három sorban. A helykínálattal sehol sincs gond, a függőleges oldalfalú, magas furgonban mindhárom sorban elfér 3-3-3 felnőtt is – ilyet semelyik egyterű sem tud. És az sem szokásos, hogy a 9 ülés mögött igen tekintélyes, 770 literes csomagtér marad, az ülések kiszerelésével pedig akár 7 köbméter pakolható be. Ezt persze nehéz kihasználni, a hátsó üléssorok 2/1 arányban osztottak, azaz a szóló székek viszonylag könnyen, a duplák már csak hórukk-brigáddal emelhetők ki. A szerelés nem csak az ülések tömege, a visszapattintás körülményessége miatt is férfimunka, de megoldható és így voltaképp jól variálható a beltér. Még gyakrabban okozhat gondot a nehezen, óriási helyigénnyel nyitható csukható, felfele nyíló, gyakorlatilag a teljes hátfalat jelentő csomagtér-ajtó. Sokkal praktikusabb lenne az oldalra nyitható, kétszárnyú verzió, mely egyébként nem is drágán, 68 750 forintért rendelhető is. A busznyi formában egyterűs részlet amúgy a többféle helyre, akár a második üléssor mögé is tehető raktérfedő-roló, a csomagtér nem csak literszámával óriási, még a 9 ülést kihasználva is simán betehető fejenként egy „fedélzeti” bőrönd. Ez-az az ülések alá is tolható, de a rések nem túl magasak, síléc kötéssel például már nem fér át. Ám, ha csak egy ülést kiemelünk, gond nélkül befér a 8 utas síléce és egy hetes teljes holmija. Ez igencsak tiszteletre méltó, ugyanezt a klasszikus egyterűek esetében aligha várhatnánk el.



Nem csak tér, kényeztetés is bőven jut mindenkinek, elöl feltűnően sok a pakolóhely, óriási a fej fölötti két zárt és egy nyitott polc. Kétzónás az automata klíma, gombnyomásra kapcsolható a hátsó tér fűtése, bársony a kárpitozás, többtónusú, zömében világos a műszerfal. Egy-egy negatívum persze előjött a teszthét alatt, az elöl kiszélesedő ajtózsebek például sokszor útban vannak kiszálláskor, könnyű azokba belelépni, ha nincs hely kitárni az ajtókat; rossz belegondolni, mi történhetne, ha csak egyszer „benézné” ezt valaki. Hátul ilyen gond nincs, hiszen ajtózseb sincs és az alapáron kétoldali tolóajtókkal szűk helyen is problémamentes a ki-be szállás. A ránézésre gusztusos ülések túlzottan puhák, menet közben is érezni, hogy nem tartanak kellően és egy 4-5 órás egyhuzamos vezetés után napokig hátfájás gyötört – persze, nem bizonyíthatóan az ülés miatt.


Ezt leszámítva sok komoly kritika aligha érheti a Scudót, azt azonban mindenképp el kell fogadni, hogy nem a legfrissebb konstrukció. Vezetése buszos, a kényelmes csillapításért cserébe átlagon felüli az oldaldőlés, borzalmasan nagy az oldalszél-érzékenység, de tolatni legalább viszonylag könnyű az Executive-szint tolatóradarjával. A 3,1 méteres tengelytáv sajátos kerékíveket ad, ám a 12,6 méteres fordulókörrel kis odafigyeléssel a legtöbb helyen abszolválható a „rendőrkanyar”, azaz a 180 fokos forduló. Megszokást igénylő a PSA-tól származó, 2,0 literes, 136 lóerős turbódízel karakterisztikája. Ma már elszoktunk az alacsony fordulaton ennyire nyomatékszegény dízelektől. Nem mai darab ez a közös csöves. Ez alapjárati rezonanciáján és gázadásra is előtörő hangján is érződik, legfőbb hibája, hogy 1400/perc alatt nagyon halott. Amíg ezt megszoktam, többször, akár minimális emelkedőn is lefulladtam vele. Kellő gázt adva azonban jól húz és a 6 fokozatú, precíznek még a legjobb indulattal sem nevezhető váltót ügyesen kezelve bármikor jó dinamikát ad. Fogyasztása nem világbajnok, a gyári vegyes érték 7,4 l/100 km. A tesztautó átvételekor a fedélzeti számítógép egy 1900 km-es etapra 9,7 literes átlagot írt, nem titkolt célom volt, hogy ezt legalább 2 literrel alul múljam, ezért huzamosan sosem mentem 115 km/órás tempónál gyorsabban, de valójában inkább csak 100-105 km/órás sebességgel haladtam, még autópályán is. A 700 kilométeres teszt átlaga, ugyan telipakolt utastérrel, de nagyon kíméletes hajtással 8,3 liter/100 kilométer lett. Ez voltaképp a várakozásaimat alulmúló, de abszolút értékben, a cipelt teherhez mérten kedvező érték. A kevésbé óvatosak azonban gond nélkül 10 l/100 km feletti átlagot is elérhetnek, az amúgy hibátlanul futható 130 km/órás tempó például már mindenképp az előbbi érték feletti fogyasztással teljesíthető csak – ne feledjük, a légellenállást a jó forma ellenére megnövelő keresztmetszetet, azaz a 2 méter közeli szélességet és magasságot. Aki sokat és rendszerint nem teletömött autóval utazik, annak bizonyára jobb választás egy takarékosabb egyterű, de a hosszabb utakat együtt, sok cuccal megtevő családoknak bizonyára elfogadható a Scudo étvágya.


Tekintélyes az Executive, sok egyéb mellett eső- és sötétedés érzékelőt, ködfényszórót, kiegészítő, hátul külön szabályozható fűtést, kétzónás automata légkondit, tempomatot, Bluetooth kihangosítós, MP3-olvasós, USB-csatlakozós, CD-rádiót, elektromosan állítható és behajtható elektromos tükröket, távirányítós központi zárt, sötétített hátsó üvegeket, kétoldali tolóajtót egyaránt tartalmazó kényelmi ellátmánya. Ám a bruttó 8 944 250 forintos alapár felett még plusz pénz, 100 000 Ft az oldalsó légzsákpár, 162 500 forint a függönylégzsák, 150 000 forint az ESP. Ezzel nem olcsó, de a piacon körülnézve már nem is olyan drága a legjobb ellátmányú Scudo. A mindössze 7 üléses Ford Galaxy 140 lóerős dízele legolcsóbban 10 050 000 forint, szintén az egyterű kategóriából, de német helyett francia emblémával, az előbbinél mintegy 1,5 millióval olcsóbb a Renault Grand Espace. A Scudóhoz hasonszőrű Renault Traffic hasonló teljesítményű és ellátmányú verzióval már szintén a 9 milliót súrolja, egy Mercedes-Benz Vito 9 üléssel, furgonosabb belsővel és alapellátmánnyal is ugyanennyi, a Volkswagen Multivan pedig 10,8 milliónál kezdődik 140 lóerős dízellel. A Scudo így, ha nem is a legolcsóbb 9 üléses, de árával és felszereltségével a piac egyik legjobb ajánlatának tekinthető.



A reklám szerint Michael Schumacher telitalálatnak tartja a Scudót

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Kedves Géza!

    Köszönjük a tapasztalatokat! A tesztautó valóban szinte új volt, 2200 km-rel vettük át. Reméljük tényleg apad majd a fogyasztása. Egyébként egyet értünk, tényleg kiváló családi autó!

    Üdvözlettel,
    Katona Mátyás

  2. Nekünk is egy nagyon hasonló autónk van(Scudo Executive L2H1 2007), pár dolgot ha lehet hozzáfűznék a cikkhez.
    – Furcsállom a fogyasztást, nekem sikerül jobb értéket is produkálnom. Az eddigi rekordom 7.0 de ehhez tényleg tojáshély, és 70 km/h kellett, de 8 körüli értéken tartani nem nagy művészet tapasztalatom szerint. Autópályán 130 tempomattal (mi is most voltunk síelni…) 9 l körüli az étvégya. Mondjuk az is igaz, amikor megvettem az első 2-3 ezer kilóméteren alig tudtam 10 l alá szorítani, a motort tényleg „szokni kell”.
    No meg persze nyáron a 3 zónás légkondi növeli a fogyasztást, télen az állófűtés (mert az is van benne, bár nem programozható sajna), így ősszel és tavasszal lehet jó értékeket látni…
    (FYI.: a tavalyi fogyasztásom:
    )
    – A hátsó ajtós megjegyzéssel maximálisan egyetértek, ha most venném én is inkább oldalra nyílóssal venném a praktikum miatt, dehát az asszonynak meg ez a hátulja tetszett, nekem meg ez akkor nem számított…
    – Az ülések puhasága/keménysége szerintem szubjektív, nekem pont sokkal kényelmesebbek ezek az ülések, mint egy keményebb fajta.
    – A váltó az tényleg nagyon laza, még egy pözsóhoz mérten is.
    – Kanyarokban valóban nem személyautós, és a szélre -méretei miatt- tényleg érzékeny, de másik hasonló méretű autóból átülve nem roszabb azoknál, ellenben az utastér tapasztalatom szerint csendesebb, mint egy Viano-ban, vagy transporterben (ezek vannak még a családban)
    – Ami nekem zavaró viszont, az a kasztni merevségének hiánya. Néha tényleg félelmetes felhajtónkra felhajtani vele úgy, hogy nem egyszerre r oda az első 2 kerék…
    – A sílécek keresztbe azért beférnek az ülés alá… Ha a kötést elforgatod, akkor már nincs gond. 😉
    Nah, röviden ennyi. Az autót egyébként imádjuk, az asszonynak az igazán nagy kedvence, amikor csak teheti, ő vezet 😉

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek