Ütősebbnek reméltük a Ferrari első összkerekesét

    Írta:
    Katona Mátyás
    -
    1
    2

    Már szemből sem kellően Ferraris az FF

    Ha nem tudnánk, hogy Ferrari, oldalról aligha mondanánk rá, hogy gyári példány


    Régóta ígérgeti a 612 Scaglietti utódját a Ferrari s már tavaly kiszivárgott, hogy összkerékhajtású lesz az újdonság. Ma fény derült mindenre: a Genfi Autószalonon, márciusban bemutatkozó FF 4907 milliméteres hosszával, 1953 mm szélességével és 1374 mm magasságával alig nagyobb a 612-nél, ám már-már kombis farával beltere jóval nagyobb. Az FF elnevezés a Ferrari Four rövidítéséből ered, a márkától ez az első autó, ami kompromisszummentes négyülésesnek ígérkezik. Az utasoknak és a poggyászoknak egyaránt sok hely jut, a csomagtér alaphelyzetben is 450 literes, a hátsó üléstámlák ledöntésével pedig 800 literig hizlalható. A hajtás alapja V12-es, 6,3 literes, 651 lóerős, 683 Newtonméteres benzines. A hajtáslánc a Ferrari jövőbe mutatónak mondott, 4RM elnevezésű összkerékhajtása, mely a megszokott összkerékhajtási rendszereknél állítólag 50 százalékkal alacsonyabb tömegű, de egyéb részletei még nem ismertek. Meglehet, hogy a Ferrari már régóta ígért elektromos összkerékhajtásáról van szó, azaz az első kerekeket villanymotorok is hajthatják – ez azonban egyelőre csak találgatás.

    Első fotói alapján nem túlzottan meggyőző az összkerékhajtású Ferrari

    Biztos azonban, hogy az FF 3,7 másodperc alatt gyorsulhat 100 km/órás tempóra, végsebessége 335 km/óra lehet, 15,4 l/100 km vegyes fogyasztása pedig csaknem negyedével szerényebb, mint a 612-é. Utóbbihoz a Californiából ismert Stop-Start-rendszer is jelentősen hozzájárul, a 360 gramm/kilométeres szén-dioxid emisszió a teljesítményekhez mérten kedvező. Az első és a hátsó kerekek között 47/43 tömegarányú FF adaptív lengéscsillapító-rendszerrel, kerámiatárcsás fékrendszerrel és sok egyéb ínyencséggel, várhatóan 300 ezer euró körüli, azaz mintegy 85 millió forintos alapárral várható.
    Előző cikkSzámok bűvöletében – Opel Corsa 111 Jahre teszt
    Következő cikkHol, mennyi az autópályadíj?
    Katona Mátyás
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás

    1. Talán nincs is olyan messze, mint gondoljuk… 🙂 Oldalnézetben nem tűnik rossznak, nekem a hátulja kifejezetten tetszik, de szemből katasztrófa, torz és elnagyolt. Persze, élőben kellene látni ahhoz, hogy mérvadó vélemény fogalmazódjon meg az emberben.