Automata váltó a 325 lóerős Opel Insigniához

    0
    2
    Manapság a prémiummárkák rendszerint alapáron automata váltóval adják izmosabb limuzinjaikat. Itt még nem tart az Opel, de immár az Insignia legerősebb, 325 lóerős, 2,8 literes, V6-os, turbós verziójához is rendelhető a modellsorból ismert 6 fokozatú automata váltó. Utóbbi itt a sportkormányról is kapcsolható, vezérlését összekötötték az adaptív futóművet is irányító fedélzeti rendszerrel, így a középkonzol Sport-, vagy OPC-gombját megnyomva a váltó is versenyfokozatba kapcsol. A menetdinamikai értékek nemigen változtak, a 100 km/órára gyorsulás 0,3 másodperccel lassabb automatával, 4- és 5-ajtós karosszériával 6,3 s, a kombi Sports Tourerrel 6,6 s. A végsebesség változatlanul 250 km/órára korlátozott. A vegyes fogyasztás lényegében változatlan, 10,7, illetve 11 l/100 km. Az automata váltós OPC-ket a Nürburgring Nordschleife szakaszán 10 000 kilométert tesztelték az Opel fejlesztői, számításaik szerint a hétköznapi igénybevétel tizennyolcszorosát kapták ott az autók, így a hétköznapi használatban állításuk szerint 180 000 kilométeres futásig, még az extrém teljesítményű Insigniákban sem várható semmiféle probléma .
    Előző cikkKötelező útravalók télre
    Következő cikkSchumacher nem fél a haláltól
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.