Már utcán a Citroen DS3 Racing

    0
    2
    Tavasszal, a Genfi Autószalonon még koncepcióként mutatta be a DS3 Racing változatát a Citroen. Őszre ígérték az 1000 példányos, sorszámozott limitált széria gyártáskezdetét, az első példányok a tervek szerint, nemrég gördültek ki. A Racing gépházteteje alatt a DS3-ból ismert, a BMW-vel közösen fejlesztett, Miniket is hajtó 1,6 literes turbós benzinmotor lapul. A franciák ilyen izmos, 207 lóerős erőszinttel még sosem alkalmazták, ám a Mini John Cooper Works csúcsverzióját még komolyabb, 211 lovas verzióval hajtja. Az izmosításhoz a turbónyomást 2,2 barra tolták fel a fejlesztők, a nyomaték 15 százalékkal 240-ről 275 Newtonméterre nőtt. A motor áthangolásából csakis profitál a DS3, 100 km/órára a 156 lóerős THP 7,3 másodperce helyett a Racing 6,5 s alatt gyorsul és ennek ellenére kombinált fogyasztása is 6,7-ről 6,4 l/100 km-re apadt, végsebessége pedig 214-ről 235 km/órára nőtt.
    Nem csupán motorjával különbözik a többi DS3-tól a Racing, futóművének áthangolásával nyomtávját elöl-hátul 3 cm-rel szélesítették, hasmagasságát 15 mm-rel apasztották és természetesen rugóit, lengéscsillapítóit is felkeményítették a stabilabb futás érdekében. Az elektromos kormányszervo rásegítése tempósan haladva szerényebb, mint a többi DS3-é, de parkoláskor pontosan ugyanannyira könnyű vele manőverezni. A Racing egyedi, 18 colos könnyűfém felnijei mögött négydugattyús féknyergekkel szorongatott, elöl 323 mm átmérőjű Brembo féktárcsák dolgoznak.
    Csakis a sportverzióhoz választható kétszínű (narancs-fekete és szürke-fehér) fényezéséről eleve könnyedén azonosítható a DS3 Racing, de a csúcsgépre utaló egyéb külső jelzések bőven akadnak még. A lökhárítókon, a küszöbökön és a kerékjárati íveken egyaránt karbon utánzatú műanyagbetétek futnak végig, ínyencség a szögletes, középen hajlított króm-kipufogóvég is. A külsővel harmonizáló beltér, akár élénk narancs-betéteket vegyíthet a középkonzol, az ajtókárpitok és a DS3-asan vágott aljú bőrkormány karbonjával. Az ülések természetesen vaskos oldaltartású kagylók. Itthon nem várható túlzott kereslet a limitált szériára, ha valakit mégis érdekelne, 7,5 millió forintos árra, azaz az „alap” 1,6 THP-énál 50 százalékkal magasabb árra számíthat.
    Előző cikkA csinos szőke nem csak parkolni tud
    Következő cikkMonaco. Nico Rosberg. SLK. Részletek a videón
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.