Fogós kérdések a vonóhorgok kapcsán

    0
    2
    Egy autójára vonóhorgot szereltető ismerősünknek nemrég érdekes infót mondtak a műhelyben: eszébe ne jusson fix vonóhorgot szereltetni autójára, mert hamarosan csak a levehetők lesznek szabályosak, utána majd ő is cseréltetheti a fixet, ha most olyat rendel, válassza most a drágább levehetőt. Érdekes tanács, de lássuk a valóságalapját. Itthon a 6/1990. KÖHÉM rendelet szól a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről, ebben nincs ilyen kitétel. Megkérdeztük a nagyobb hazai vonóhorog-forgalmazókat és ők is megerősítették információinkat, vagyis azt, hogy ismerősünknek hibás, de nem ritka pletykát mondtak. Nem csak a vonóhorog-kereskedők és szerelők, egy-egy esetben még maguk a műszaki vizsgáztatók is az említetthez hasonló információkkal riogatják az autósokat. Ezeket az intézkedéseket bizonyára sokan szorgalmaznák, főként azok, akiknek egy ráfutásos koccanásnál a kiálló horog komoly kárt okozott autójukban. A kicsiny ütközőfelület jóval nagyobb kárt tehet, mintha a lökhárítók teljes felületükkel találkoznának, vonóhorgos koccanás esetén csaknem készpénznek vehető a hűtőradiátor kilyukadása. Nem csak az autókra, a csomagtérbe pakolók sípcsontjára is veszélyes lehet a vonógömb, éppen ezért ma már a gyári vonóhorgok könnyedén levehetők, a legújabb modelleken (például BMW X3, Volkswagen Touareg) elektromosan hajthatók ki-be.
    Ennek ellenére mindenféle, fix, leszerelhető és levehető vonóhorog is tehető minden autóra, ha az vízszintesen nézve nem takar a rendszámtáblába vagy a hátsó világítótestekbe. Amennyiben az előbb említett esetek valamelyike fennáll, csakis kivehető fejes (azaz szerszám nélkül levehető) vonóhorog tehető, a műszaki vizsgán a fixet elvileg nem fogadhatják el. A közúti forgalomban itthon a rendőr nem büntethet, ha vontatáson kívüli esetben is bent van a vonógömb. Ellenben bizonyos országokban, például Ausztriában, Szlovéniában akkor is büntethetnek, ha a rendszámba vagy lámpába nem takaró, kivehető vonóhorog fel van szerelve a nem vontató autóra. Egyszerűsítené a szabályzást, ha az autógyártók számára előírnák a hátsó rendszámtábla helyét. A vonóhorogé ugyanis fix, a földfelszíntől 35-42 centiméternyire kell legyen a vonógömb közepe, ha a rendszám e fölé kerülne, egyik autón sem takarhatná azt a vonóhorog.
    Előző cikkÁrverésen a Mustang golfautó
    Következő cikkZseniálisan ronda – ráadásul megfizethető a FIAT Multipla
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.