hétfő, február 2, 2026
spot_img
Kezdőlap20 év után ismét kaphatók kéthengeres motorral hajtott autók

20 év után ismét kaphatók kéthengeres motorral hajtott autók


A belső égésű motorok hierarchiájában egyértelmű, hogy a nagyobb hengerszám finomabb üzemet, komolyabb teljesítményt jelent. Ám nem juthat mindenkinek kaviár, pláne a válságos időkben nem. Nem a jelenkorra gondolok, hiszen a kéthengeres autómotorok fénykora a II. világháború utáni évtizedek voltak. Az első nagy példányszámú kéthengeresnek az 1948-ban érkezett Citroen 2 CV, ismertebb nevén, Kacsa számított. A franciák célja ugyanaz volt, mint az olaszoknak az 1957-ben debütált Fiat 500-zal vagy a kelet-németeknek az ugyanazon évben bemutatott, egy évvel később gyártani kezdett Trabanttal: olcsó népautót kívántak készíteni. És ez be is jött, hiszen a Kacsából önmagában 3,8 millió példány látott napvilágot és ehhez jön még az azonos alapú Fourgonette 1,25 millió példánya is. Csaknem 3,1 millió készült a Trabantból is, melynek motorja nem csak kéthengeres, kétütemű is volt, ám így is a KGST országok legolcsóbb, ha fogyasztását tekintve nem is a legtakarékosabb modelljének számított. A Keleti Blokk leggazdaságosabbja inkább a Fiat 500-on alapuló, 0,6, később 0,65, legvégül 0,7 literesre fúrt kéthengeressel kínált Polski Fiat 126p volt. A licencet adó olasz verzióból 1,35 millió példány készült, ehhez a Lengyelországban gyártott 3,3 millió példányt hozzáadva a Fiat 126 minden idők legnépszerűbb kéthengerese.



A kéthengeres autók célját a mintegy 3,6 millió példányban gyártott Fiat 500 tervezője, Dante Giacosa foglalta össze a legjobban, mikor ekképp nyilatkozott autójáról: „Lehet, hogy az autóm kicsinek tűnik, de mégiscsak több kényelmet nyújt, mint egy robogó.” Ugyanezzel a céllal, azaz a tömegek autóba ültetéséért születtek a 60-as években Japán kéthengeres miniautói is, a Honda N360, majd utódai, az N400 és az N600 vagy a Mitsubishi Minica és a Subaru 360 is. És miként egész Nyugat-Európa, Nyugat-Németország is épített kéthengeres autókat, a leginkább minimalistának egyértelműen az 1955-1969 között gyártott, eredetileg Hans Glas által fejlesztett, de később a BMW által megvett Goggomobil számított, mely még kortársaihoz mérten is elképesztően kicsi, 0,25-0,4 literes motorokkal készült. Alig volt nagyobb, de mégis sokkal autóformábbnak számított az 1961-1973 között gyártott, 0,6 literes kéthengeressel hajtott NSU Prinz. Míg Európa nyugati felén már a 70-es években kifutottak a kéthengeresek, a Trabant egészen 1989-ig készült eredeti, kéthengeres, kétütemű blokkjával.



Ezek az autók egytől egyig a spórolásról szóltak, kis karosszéria, kis motorral, mindez olcsó gyártást eredményezett és a fenntartási költségek is a lehető legszerényebben alakultak. Arra persze hamar ráéreztek a sebességőrültek, hogy az alacsony tömegű, kicsiny motorok a csöppnyi autókban komoly potenciált jelentenek, ha teljesítményüket felpiszkálják. Az 50-es években még maga Enzo Ferrari és fia, Dino Ferrari, valamint motorfejlesztőjük, Aurelio Lampredi is kacérkodott a kéthengeres motor Formula-1-es alkalmazásával – végül elvetették. De máig legendák a tömegmodellekben elterjedtebb, álló kéthengeres blokkokkal ellentétben szembe fordított hengerekkel dolgozó, boxermotoros Steyr-Puchok, melyekről épp e héten zengett ódákat főszerkesztőnk, Kiss Feri.



[kepallobal=457096]Minden idők legjobb, autóba épített kéthengerese a Fiat turbófeltöltős TwinAir motorja[/kepallobal]
Ma két autó, a minimalista Tata Nano és a finom Fiat 500 kapható kéthengeres motorral. Mindkettő kiegyensúlyozó tengellyel simítja járását, a Tata 0,6 literes blokkja 35 lóerős, a Fiat jóval összetettebb, MulitAir befecskendezésű, 0,9 literes, turbós gépe egyelőre 85 lóerővel kapható. Míg az indiai csöppség kifejezetten a spórolásról és az olcsó autózásról szól, a Fiat élvezetes autózást is ad, azt viszont teljesítményéhez és az általa adott menetdinamikához mérten valóban spórolósan hozza, azonos élmény négyhengeres motorral csak jelentősen nagyobb fogyasztással lenne elérhető. A bíztató jelek szerint jobb, ha megszokjuk, a jövőben kéthengeres motorral is lehet egy autó májer! Arról egyelőre csak találgatások vannak, hogy mikor várható újabb kéthengeres a piacra. Korábban a Volkswagen fejlesztői ígérték kéthengeres motorral jövendőbeli miniautójukat, a tanulmányként Up! néven bemutatott, de várhatóan Lupoként érkező háromajtóst, ám a legújabb hírek szerint először még háromhengeres motorral jön majd a Volkswagen csöppség. A pálya tehát most szabad, kíváncsian várjuk a következő kéthengerest!

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.
RELATED ARTICLES

2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Egy rövid megjegyzés egy képhez.
    A zöld NSU valójában nem Princ, mert az kisebb. Ez a nagyobb,ezres sorozat, speciális változata.
    A tényleges neve NSU TTS.
    A motorja léghűtéses, keresztben elhelyezve, 4 (négy !!) henger, erdetileg 70 lóerős volt. Az autót rallye és pályaverzióban is használták, ez a zöld pályaverseny változat, valószínűleg erősebb lehet.
    Ernőbá

Videók

- Hirdetés -spot_img

Most Popular