Még több sofőrsegédet szeretne az EP

    1
    2

    Bár a guminyomás-szenzor (TPMS) és a menetstabilizáló elektronika (ESP) 2014 őszén került az új autók számára kötelező tételek listájára, az elmúlt években nem sok minden változott. Pedig az EU útjain tavaly is 26 ezer ember veszítette életét, ami hatalmas szám. Ráadásul a balesetek 90 százaléka emberi hibából ered. Ez alapján érthető, hogy keddi plenáris ülésén arról döntött az Európai parlament, hogy a sofőrsegédek közül elsőként a ma már széles körben és nem is vészes áron elérhető gyalogos- és kerékpárfelismerős vészfékrendszert tennék kötelezővé. [BANNER type="1"]
    Ez ma már számos kompakt modellben is alaptartozék, nem csupán a luxusautók kiváltsága. Ugyanakkor az is tény, hogy az új rendszerek természetesen plusz költséget jelentenek, így az emberek többsége számára mégiscsak elérhetetlenek. Állásfoglalásában az EP éppen ezért csak azoknak az automatikus rendszereknek a beépítését tenné kötelezővé, amelyek már megfizethető áron elérhetőek a piacon a gyártók számára, és garantáltan életeket mentenek.
    Dieter-Lebrecht Koch néppárti jelentéstevő kiemelte: „a volán mögött, gyalog vagy kerékpáron, de mindannyian követünk el hibákat, ilyen esetekben az automatikus segítőrendszerek csendes másodpilótaként segítenek elkerülni a baleseteket. „Mindenki számára elérhetővé kell tennünk az ilyen autókat. Éppen a széles körű alkalmazásuk biztosíthatja, hogy ezeknek a modelleknek az ára ne szökjön egekbe, csak egy kicsivel legyenek drágábbak – tette hozzá a német képviselő.
    Az 593 szavazattal, 39 ellenében elfogadott jelentésben az EP-képviselők emellett arra kérték az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehetne Európa-szerte bevezetni a zéró toleranciát a közúti közlekedésben, hogy egyetlen csepp alkoholt se lehessen fogyasztani vezetés előtt.
    Előző cikkMichelisz után eggyel – Honda Civic Type R teszt
    Következő cikkVisszatérhet a Bugatti Atlantic
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás

    1. „Ráadásul a balesetek 90 százaléka emberi hibából ered”

      gyalogosokra fókuszálva, egyértelmű jelzés, hogy mennek töknek máknak azok is, mint az állatok. nem ártana azt a rohadt kresz-t már iskolában elkezdeni tanítani. illetve, nyilván rengeteg sofőr is van abban a 90%-ban, akiknek nem igazán értem, h hogy a pcsába van jogosítványa??????? miért engedik az útra?
      a másik pedig az utak,felfestés és kitáblázás minősége. A rengeteg balesethez, rengeteg trógerség társul. A hülyék ne kapjanak jogsit, kresz oktatást pedig mindenki kapjon, az utakat pedig normálisan karban kellene tartani.

      A leggyakrabban előforduló balesetek formáit sokkal jobban BÜNTETNI, illetve sokkal jobban reklámozni, hogy figyeljenek rá az emberek.