Erős, de csak sikerült a Toyotát is a dízelbotrányba keverni

    8
    2

    Már megint a Ewingok! Jack Ewing amerikai újságíró könyve, a Volkswagen dízelemissziós botrányáról szóló „Faster, Higher, Farther” nem kevesebbet állít, mint hogy áttételesen és teljesen ártatlanul, de a Toyota tehet az évszázad – eddigi – legnagyobb autóipari botrányáról. Ewing – aki se nem az öreg Jock, se nem a trükkös Jockey – szerint a Toyota hibridjeivel való versenyre kelés szándéka vezérelte eredetileg a Volkswagent, amely végül minden idők legnagyobb cégen belüli veszteségét volt kénytelen elkönyvelni az ügy kapcsán, a céggel kapcsolatos negatív közvélekedésről és presztízsveszteségről nem is beszélve.
    A Volkswagen dízelügye iparági jelentőségű, ugyanis alapjaiban ingatta meg a vásárlók dízelmotorokba vetett hitét és bizalmát, de persze hozzá kell tenni, talán nem is baj, hogy a vásárlók végre ráébredtek: a személyautók esetén csak a kifejezetten sokat autózók számára lehet alternatíva a dízel, városi üzemhez semmiképpen. Az ügy kapcsán a legeldugottabb szálakat is felgöngyölítő, „Faster, Higher, Farther” (Gyorsabban, magasabbra, távolabbra – ironikusan ez az olimpiai mozgalom jelmondata is) című kötet szerzőjével, Jack Ewing amerikai oknyomozó újságíróval a Corporate Crime Reporter készített interjút még a nyár elején, közvetlenül a könyv megjelenése után.
    „Az első pillanattól fogva követtem a sztorit” – mesélte el Ewing az újságíróknak. „Két hete voltam rajta az ügyön, amikor felhívott a Norton [a könyv későbbi kiadója] szerkesztője, John Glusman, és megkérdezte, írnék-e könyvet a kipattant botrányról?” Akkor még persze nem lehetett sejteni, milyen globális következményekkel és visszhanggal jár majd a dízelbotrány. Egy hollywoodi szupersztár, az egyik legnépszerűbb színész azonban már ekkor ráharapott a témára: „Egyik reggel kaptam egy e-mailt Leonardo DiCapriótól, aki szerette volna megvásárolni a történet megfilmesítésének jogait. Pedig ekkor még sehol nem álltam a könyvvel – ami lássuk be, ijesztő volt, hiszen DiCaprio hívásával hirtelen az egekbe szöktek az elvárások.” [BANNER type="1"] Az egyelőre csak angol nyelven elérhető könyv egészen 2007-ig vezeti vissza a 2015-ben kirobbant eseményeket. Ewing nem csak sokáig ment vissza, igen részletekbe menően írta le a sztorit: „A Volkswagen új modellt akart bevezetni Amerikában. Kitalálták, hogy majd egy tiszta üzemű dízelmotorral fognak versenyezni a Toyota ekkoriban már hipernépszerű hibridjeivel szemben. Csakhogy a kiszemelt motor nem teljesítette a szigorú észak-amerikai előírásokat. Ekkor döntöttek úgy a Volkswagennél, hogy beépítenek egy „csaló szoftvert”, amely érzékeli a laboratóriumi mérés jellegzetes körülményeit, és olyan beállításokra váltja a motorvezérlést, amellyel teljesíthetők az emissziós normák, ám amelyek huzamosabb időn át használva tönkretennék a kipufogógáz-tisztító rendszer érzékeny elemeit.”
    „Mindez tehát 2007-ben történt” – idézi a szerzőt a Corporate Crime Reporter. „Az ezt követő években csak az Egyesült Államokban félmillió, világszerte mintegy 11 millió autóba építették be ezt a kétliteres dízelmotort és a hozzá tartozó szoftvert.”
    Ewing a botrány kirobbanását a következők szerint írta le: „2015-ben két esemény indította útjára a lavinát. A tiszta közlekedés nemzetközi bizottságának (ICCT) egyik tagja, Axel Friedrich az USA-ba utazott, hogy tanulmányozza az autógyártók dízel utókezelő eljárásait. Európában is meg akarták szigorítani a kibocsátási normákat, és érdekelte a szakembereket, hogyan sikerült Amerikában ilyen tiszta dízeleket forgalomba helyezni és kifejleszteni. Ekkor még szó sem volt csalásról, Friedrich-et színtiszta szakmai érdeklődés hajtotta. Ezzel egy időben azonban a West Virginia University kutatói megszereztek egy ösztöndíjat, ami lehetővé tette számukra a dízelüzemű autók károsanyag-kibocsátásának vizsgálatát. Ők vették először észre, hogy valami nem stimmel, de bíztak a Volkswagen hírnevében, ezért azt hitték, biztosan a mérőműszereikkel vannak gondok. Ennek ellenére a hatóságok felfigyeltek a kutatásokra, és elkezdtek vizsgálódni.”
    Akit mélyebben is érdekel a történet, legjobb, ha elolvassa a könyvet, ami egyelőre csak angol nyelven érhető el. Jack Ewing kétségkívül keményen nekiment a Volkswagennek, leírása szerint mind az akkori termékfejlesztési igazgató, azaz a mai cégelnök Matthias Müller, mind pedig az akkori elnök, Martin Winterkorn részt vett olyan prezentáción, amelyen szóba került az Észak-Amerikában használt Volkswagen dízelmotorok valós károsanyag-kibocsátásának eltitkolása, valamint elhangzott a „csaló gép és csaló szoftver” kifejezés is, azaz tudatában kellett legyen a csalással.
    Előző cikkErősített motorokkal, sportos megjelenéssel ünnepel a Volvo
    Következő cikkA jövő szállítója: a Mercedes-Benz Sprinter
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    8 HOZZÁSZÓLÁS

      • Ott én csak arról tudok, hogy átlagnapi használat mellett, ha padlógázzal mész, akkor nyilván az alapjárati/mérési érték 10-20x-osát mérik, de a program pl. nem váltogat módok közül, ha érzékeli, hogy esetleg mérik a kocsit, avagy sem.

        Szerintem, az nem lett volna akkora para (és büntető jellegű), ha teszemazt szimplán 40x-es a fos traktorok értéke, de pl. nem váltogat a program mérés és nem mérés között.

    1. Valamikor 10 évvel ezelőtt ugyanaz az agymosott tudást nélkülöző mánia lengte körül a PD TDI-ket, mint most a japófan tinik részéről. És kb ugyanannyira ki tudtak akasztani az az Vös golfot etalonoztása (illetve az ellentmondása a saját tapasztalatommal) mint most pl a sokszor belinkelt xarkupac yaris.

      Aki közelről is látott autót, annak feltűnhetett, hogy akkoriban a VW csoport nem annyira a technikai fölényre játszott, hanem a baráti újságírói környezetre, hogy az Autobild majd ugyanúgy Golf klassét emleget a zajos kultúrálatlan PD TDInél.

      Na ez a környezet hiányzott az USÁ-ban, ők meg voltak olyan hülyék hogy ott elkezdtek csalni, idegenben, ahol nem nekik lejt a pálya.

      NEm a „Toyota” volt az oka a csalásra, hanem az amerikai szabályok, illetve a VW lustasága, hogy az amerikai piacra fejlesszen, mint pl a Toyota, vagy a Honda vagy az amerikai márkák.

      • Milyen japófan tinikről beszélsz már megint zold? Muszáj mindenhova beleböfögnöd a japán utálatodat??? Milyen tinik? Te aztán marhára tudod kik rajonganak a japánokért. Ismered mindegyiket.
        Örülnél, ha japóktól tanulhatnál az autók motorjairól. A japánokat meg nem a tinik imádják, hanem az ép eszűek.
        Iszonyat naiv és maradi vagy és a nagyképűséged nem ismer határokat. Pofátlan, unintelligens módon belesz*rsz másokba, akik nem úgy gondolkodnak, mint te. Amúgy a parasztság és a bunkóság egyáltalán nem korfüggő ezt én, mint 37 éves is tudom. Sőt, még iskolához sincs kötve, mert ismerek diplomás idiótákat is 0 intelligenciával. Sőt.

      • De most komolyan, miért van az, hogy nem lehet elolvasni egy cikket úgy, hogy egy 80 IQ-s okossággal bele ne rondítanál? Értelmes emberek hozzászólnak, aztán te jössz és ki nem hagyott japánutálattal, nagyképűséggel, arroganciával beleböfögsz valamit a fórumba. Tuti biztos valami vezető beosztásban lévő ficsúr vagy valahol, ahol nem tudod teljesen kiélni a pöffeszkedő stílusod és itt vezeted le a feszültségedet. Muszáj ezt csinálni?