35 éves a Mercedes-Benz kompakt osztálya

Kis lemaradással emlékezünk csupán meg a Mercedes-Benz kompakt osztályának születéséről. 1982. december 8-án mutatta be az addigi autóinál kisebb, 4,42 méter hosszú W 201-es szériát a Mercedes-Benz. A C-osztály elnevezést a második generációnak számító 1993-as W 202-től alkalmazták – amiből már kombi is készült. Az ezredfordulón jött a W 203-as, ami még akár mutatós használt autó is lehet, míg az eredeti 190 kedvelt youngtimer, illetve már könnyedén oldtimer is.[BANNER type="1"]
Fontos tudni, hogy a 190-es nem feltétlenül 190 E, utóbbi az elektronikus benzinbefecskendezésű (azaz injektoros) benzineseket jelölte, a sima 190-esek karburátorosak, míg a 190 D logikusan dízel. 1982-ben a W 201 a Mercedes negyedik sorozataként érkezett a luxus S, a nagyautó E és a sportos SL széria mellé. Ma egy csöppet több modellel rendelkeznek, de a C sem csupán limuzin lehet, hanem kombi (T-Modell), Coupé és Cabriolet is, hogy a műszakiságára épülő GLC SUV-ról ne is beszéljünk.
Most viszont a 190-es a lényeg, amiről persze már írtunk korábban rövidebb megemlékezést[/url] és használttesztet[/url] is. A Mercedesnél a „Bébi Benz volt az első, ami négyhengeres motorral is készült, azóta persze már az S-be is került ilyen. A stuttgartiak első négyhengerese 2,0 literes, karburátorral eleinte 90, majd később injektorral 122 lóerős volt. A 190-es egyébként egy roppant finom, a méretosztályán messze túlmutató autó volt. Egyebek mellett 5 lengőkaros hátsó futóművel, elöl-hátul kanyarstabilizátorral, idővel akár blokkolásgátlóval, a sofőrnél légzsákkal és a 250 km/órás tempót is megfutó csúcsverzióval.
Na persze nem csak a 190-es esetén a csúcsok csúcsát jelentő Evo II az, ami csak idővel érkezett a kínálatba, hanem az egész 190-es paletta is csak szépen lassan bontakozott ki. A Mercedes szisztematikusan építette fel a palettát. 1983-ban jött az első 190 D, a benzineshez hasonlóan 2,0 literes motorral és 72 lóerővel. Most látom, hogy a Mercedes már akkor elsütötte az elmúlt években az Opeltől hallott „suttogó dízel kifejezést. A dízel csúcsmodell, a már öthengeres 190 D 2.5 Turbo (122 LE) 1987-ben debütált, a hathengeres 190 E 2.6 – szintén 122 lóerővel – már 1986-tól kínálatban volt. Azt mondják, a hathengeres, természetesen hosszában épített, a hátsó kerekeket hajtó motor beépítése komoly kihívást volt a mérnökök számára. Ezt megelőzően a hengerenkénti négyszelepes 190 E 2.3-16 a maga 185 lóerejével ejtett állakat, erején túl tartósságával is, amit dél-olaszországi Nardo versenypályáján egy közel 250 km/órás átlagtempójú, 50 ezer kilométeres nyúzópróbával bizonyított.
A 190 E 2.3-16 a motorsportban is emlékezetes maradt: 1984. május 12-én 20 példány indult belőle a Nürburgringen, az egyikben az akkor még szinte ismeretlen Ayrton Sennával, aki nem meglepő módon győztesként futott be. A 190-esek egyértelmű csúcsverziójának számító 190 E 2.5-16 Evolution II később a DTM versenyautók alapjául is szolgált, de utcai kivitelében is 235 lóerős (a kor színvonalán brutálisan erős) volt. A túraautózásban persze már korábban is remekelt a Mercedes-Benz, 1991-ben konstruktőri bajnokok lettek (ahogyan 1992-ben is), 1992-ben Klaus Ludwig az egyéni címet is vitte a 190 E-vel.
A 190 E 2.3-16 1985-től rendelkezett homologizációval az A és az N-osztályban is, és ez volt az a modell, amivel a privát csapatok már 1986-tól indultak a DTM-ben, 1989-ben már a 190 E 2.5-16 Evolution, majd 1990-től az Evolution II szerepelt, majd jött az AMG-Mercedes 190 E Class 1, azt követően pedig már a C-osztályok.
A versenysportos szereplésnél is fontosabb volt, hogy az akkori Mercedes modellekhez mérten kicsi és könnyű 190-es a márkától megszokott biztonságot hozta, passzív utasvédelemmel, programozott gyűrődőzónákkal, a tetőbe épített hossztartókkal, nagy szilárdságú acélokkal, ami összességében a kategórián túlmutató utasvédelmi jellemzőket adott. A 190-es dizájnja (amiért Bruno Sacco volt felelős), szintén új sztenderdet hozott a Mercedesnél, később a W 124-es E-osztály és a bálna S-osztály is hasonló formavilággal érkezett. Nem mellesleg a szélcsatornában tervezett 190-es 1982-es megjelenésekor a létező legjobb, Cd=0,34 alaktényezővel büszkélkedett.
Az idén 35 éves 190-es története természetesen több mint 35 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Sosem gondolnánk, de épp az amerikai igények, az olajválság Amerikájának igényei szülték: számított a flottára vetített átlagfogyasztás, de egyértelmű volt, hogy piaci igény is lenne egy olyan, leginkább második autónak szánt modellre, ami a Mercedesek kényelmét és biztonsági nívóját tuja hozni. 35 év távlatából mondhatjuk, hogy sikerült, a Bébi Benz közel 1,9 millió, egészen pontosan 1 879 630 példányban készült, kezdetben Sindelfingenben, majd Brémában is, idővel kizárólag ott, mielőtt átadta helyét az első C-osztálynak, a W 202-es szériának. A kompakt Mercedes ötlete egyébként már jóval korábban megfogant, ebben az osztályban készült az első nagyszériás modellnek számító Benz Velo (1894 és 1900 között), majd a 8/11 hp (1901 és 1903) között, de még a 170 (W 15) is (1931 és 1936 között), majd az ötvenes évektől szintén születtek kompakt koncepciók, de a W 201-ig egyikőjük sem jutott el a gyártásig. Azóta, egészen pontosan 20 éve van már A-osztály is, amiből hamarosan érkezik a negyedik generáció. Hogy lesz-e még kisebb Mercedes a jövőben? Kizárni semmit sem szabad.