35 éves a Mercedes-Benz kompakt osztálya

    4
    2

    Kis lemaradással emlékezünk csupán meg a Mercedes-Benz kompakt osztályának születéséről. 1982. december 8-án mutatta be az addigi autóinál kisebb, 4,42 méter hosszú W 201-es szériát a Mercedes-Benz. A C-osztály elnevezést a második generációnak számító 1993-as W 202-től alkalmazták – amiből már kombi is készült. Az ezredfordulón jött a W 203-as, ami még akár mutatós használt autó is lehet, míg az eredeti 190 kedvelt youngtimer, illetve már könnyedén oldtimer is.[BANNER type="1"]
    Fontos tudni, hogy a 190-es nem feltétlenül 190 E, utóbbi az elektronikus benzinbefecskendezésű (azaz injektoros) benzineseket jelölte, a sima 190-esek karburátorosak, míg a 190 D logikusan dízel. 1982-ben a W 201 a Mercedes negyedik sorozataként érkezett a luxus S, a nagyautó E és a sportos SL széria mellé. Ma egy csöppet több modellel rendelkeznek, de a C sem csupán limuzin lehet, hanem kombi (T-Modell), Coupé és Cabriolet is, hogy a műszakiságára épülő GLC SUV-ról ne is beszéljünk.
    Most viszont a 190-es a lényeg, amiről persze már írtunk korábban rövidebb megemlékezést[/url] és használttesztet[/url] is. A Mercedesnél a „Bébi Benz volt az első, ami négyhengeres motorral is készült, azóta persze már az S-be is került ilyen. A stuttgartiak első négyhengerese 2,0 literes, karburátorral eleinte 90, majd később injektorral 122 lóerős volt. A 190-es egyébként egy roppant finom, a méretosztályán messze túlmutató autó volt. Egyebek mellett 5 lengőkaros hátsó futóművel, elöl-hátul kanyarstabilizátorral, idővel akár blokkolásgátlóval, a sofőrnél légzsákkal és a 250 km/órás tempót is megfutó csúcsverzióval.
    Na persze nem csak a 190-es esetén a csúcsok csúcsát jelentő Evo II az, ami csak idővel érkezett a kínálatba, hanem az egész 190-es paletta is csak szépen lassan bontakozott ki. A Mercedes szisztematikusan építette fel a palettát. 1983-ban jött az első 190 D, a benzineshez hasonlóan 2,0 literes motorral és 72 lóerővel. Most látom, hogy a Mercedes már akkor elsütötte az elmúlt években az Opeltől hallott „suttogó dízel kifejezést. A dízel csúcsmodell, a már öthengeres 190 D 2.5 Turbo (122 LE) 1987-ben debütált, a hathengeres 190 E 2.6 – szintén 122 lóerővel – már 1986-tól kínálatban volt. Azt mondják, a hathengeres, természetesen hosszában épített, a hátsó kerekeket hajtó motor beépítése komoly kihívást volt a mérnökök számára. Ezt megelőzően a hengerenkénti négyszelepes 190 E 2.3-16 a maga 185 lóerejével ejtett állakat, erején túl tartósságával is, amit dél-olaszországi Nardo versenypályáján egy közel 250 km/órás átlagtempójú, 50 ezer kilométeres nyúzópróbával bizonyított.
    A 190 E 2.3-16 a motorsportban is emlékezetes maradt: 1984. május 12-én 20 példány indult belőle a Nürburgringen, az egyikben az akkor még szinte ismeretlen Ayrton Sennával, aki nem meglepő módon győztesként futott be. A 190-esek egyértelmű csúcsverziójának számító 190 E 2.5-16 Evolution II később a DTM versenyautók alapjául is szolgált, de utcai kivitelében is 235 lóerős (a kor színvonalán brutálisan erős) volt. A túraautózásban persze már korábban is remekelt a Mercedes-Benz, 1991-ben konstruktőri bajnokok lettek (ahogyan 1992-ben is), 1992-ben Klaus Ludwig az egyéni címet is vitte a 190 E-vel.
    A 190 E 2.3-16 1985-től rendelkezett homologizációval az A és az N-osztályban is, és ez volt az a modell, amivel a privát csapatok már 1986-tól indultak a DTM-ben, 1989-ben már a 190 E 2.5-16 Evolution, majd 1990-től az Evolution II szerepelt, majd jött az AMG-Mercedes 190 E Class 1, azt követően pedig már a C-osztályok.
    A versenysportos szereplésnél is fontosabb volt, hogy az akkori Mercedes modellekhez mérten kicsi és könnyű 190-es a márkától megszokott biztonságot hozta, passzív utasvédelemmel, programozott gyűrődőzónákkal, a tetőbe épített hossztartókkal, nagy szilárdságú acélokkal, ami összességében a kategórián túlmutató utasvédelmi jellemzőket adott. A 190-es dizájnja (amiért Bruno Sacco volt felelős), szintén új sztenderdet hozott a Mercedesnél, később a W 124-es E-osztály és a bálna S-osztály is hasonló formavilággal érkezett. Nem mellesleg a szélcsatornában tervezett 190-es 1982-es megjelenésekor a létező legjobb, Cd=0,34 alaktényezővel büszkélkedett.
    Az idén 35 éves 190-es története természetesen több mint 35 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Sosem gondolnánk, de épp az amerikai igények, az olajválság Amerikájának igényei szülték: számított a flottára vetített átlagfogyasztás, de egyértelmű volt, hogy piaci igény is lenne egy olyan, leginkább második autónak szánt modellre, ami a Mercedesek kényelmét és biztonsági nívóját tuja hozni. 35 év távlatából mondhatjuk, hogy sikerült, a Bébi Benz közel 1,9 millió, egészen pontosan 1 879 630 példányban készült, kezdetben Sindelfingenben, majd Brémában is, idővel kizárólag ott, mielőtt átadta helyét az első C-osztálynak, a W 202-es szériának. A kompakt Mercedes ötlete egyébként már jóval korábban megfogant, ebben az osztályban készült az első nagyszériás modellnek számító Benz Velo (1894 és 1900 között), majd a 8/11 hp (1901 és 1903) között, de még a 170 (W 15) is (1931 és 1936 között), majd az ötvenes évektől szintén születtek kompakt koncepciók, de a W 201-ig egyikőjük sem jutott el a gyártásig. Azóta, egészen pontosan 20 éve van már A-osztály is, amiből hamarosan érkezik a negyedik generáció. Hogy lesz-e még kisebb Mercedes a jövőben? Kizárni semmit sem szabad.
    Előző cikkGyártósoron fotózták az új Jimnyt
    Következő cikkMár 10 millió forint alatt is van Jaugar SUV, az E-Pace
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    4 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Nálma a 190 az autógyártás történetének egyik kedvenc modellje.

      Sacco pedig a történelem egyik legtehetségesebb formatervezője, nálam talán dobogós is lenne, pedig ott nehéz felvenni az olasz zsenik mellett.

      A techno classicára a Mercedes elhozta a 190-es márkakupa autóját, amit egy akkor még elég ismeretlen Ayrton Senna nyert.
      http://autossagok.blog.hu/2017/04/14/a_techno_classica_2017_nagyagyui

      Bár az évtizedek már összemossák ezeket az autókat, a 190-es valódi gamechanger volt a 80-as évek elején, az első mai értelemben vett pérmiumautó.

      Korábban voltak drága igényes autók (Mercedes) meg olcsó kisautó Opel VW. Esetleg olcsóbb nagy autó.

      A 190 hozta a Mercedes formavilágát és műszaki megoldásait, és talán az első olyan prémiumautó volt ahol olcsó belépőváltozatokkal nyitották meg a kaput a széles tömegek előtt (persze komoly áldozatokkal, 4 sebességes váltó, kurblis tükörállítás), de aki hajlandó volt kifizetni az igényes megoldások felárát.

    2. Kifejezetten nem kedvelem a Mercedeseket, de a 190-es az autók történetének egyik kiemelkedő „alakja”. Ha fejemhez szegeznének egy pisztolyt, hogy csak Mercit választhatok, az 190-es lenne! (Persze lehetőleg újonnan…)