Elhunyt Tojoda Tacuro, a Toyota-dinasztia alapítójának unokája

    0
    2

    Tokiói otthonában 88 évesen halt meg a Toyota-dinasztia alapítójának unokája, Tojoda Tacuro, aki nélkül a cég talán soha nem vált volna azzá, ami: a világ legértékesebb és legmeghatározóbb autógyártójává. 1929. június 1-jén született Nagoja városában. Nagyapja, Tojoda Szakicsi (1867-1930) ebben az évben adta el forradalmi újdonságának, az automata szövőszéknek a szabadalmi jogait egy brit nagyvállalatnak, hogy fia (Tacuro édesapja, az ekkor 35 éves Kiicsiro) az így megszerzett tőkéből megvalósíthassa álmát, az automobil-fejlesztést és -gyártást. Az ifjú Tacuro tehát szó szerint egyidős a japán autóiparral.
    Ő és bátyja, Tojoda Soicsiro (sz. 1925) együtt gyarapodtak a későbbi autógyárral, és magától értetődő volt, hogy mindketten kulcsszerepet vállalnak a tavaly 80 éves családi cégben. Míg Soicsiro a gépjárművek gyártásával foglalkozó Toyota Motor Company és az értékesítésre alapított Toyota Motor Sales fúziójából létrehozott új nagyvállalatot, a Toyota Motor Corporationt tette sikeresen és harmonikusan működő szervezetté, Tacuro, aki 1992-ben követte bátyját a TMC elnöki székében, új, nemzetközi alapokra helyezte a csoport működését. [BANNER type="1"]
    Soicsiro nélkül tehát ma nem létezne a Toyota, Tacuro munkássága nélkül pedig ki tudja, mikor vált volna a világ meghatározó autóipari vállalatává, a globális gazdaság egyik leginnovatívabbnak tartott szereplőjévé. Tacuro ugyanis, aki a tokiói egyetemen megszerzett gépészmérnöki diplomáját 1958-ban gazdasági tanulmányokkal egészítette ki New Yorkban (MBA diploma, 1958), meggyőződéssel hitte, hogy az autóiparban a nemzetközi együttműködéseké a jövő, ezért személyesen vezette azokat a tárgyalásokat, amelyek eredményeként 1984-ban megnyílt a NUMMI (New United Motor Manufacturing, Inc.) kaliforniai üzeme, a General Motors és a Toyota vegyesvállalata. A TMC ekkor vetette meg a lábát az Egyesült Államokban, és honosította meg nem csupán saját gyártásában, de a General Motors üzleti kultúrájában és azon keresztül az egész észak-amerikai autóiparban a Toyota gyártási rendszert (TPS), a modern vállalatirányítási rendszerek atyjának tartott Lean rendszer közvetlen előfutárát.
    Innentől kezdve Toyoda Tacuro volt a TMC nemzetközi tevékenységeinek élharcosa, a NUMMI első elnöke, aki sikeresen ötvözte a japán és amerikai vállalati kultúrát, és amelynek eredményeként 2008-ra a Toyota vált az Egyesült Államok legnagyobb autógyártójává. A vállalat észak-amerikai tevékenységei keretében a mai napig több mint 33 millió személygépkocsit és haszonjárművet állított elő.
    Előző cikkŐsszel érkezhet az új Renault Clio
    Következő cikkFúróval tekerték? Range Rover Evoque használtteszt
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.