kedd, február 3, 2026
spot_img
KezdőlapAz első Passat, ami már kicsit sem Audi

Az első Passat, ami már kicsit sem Audi

Idén 30 éves korba lép a malacorrúként elhíresült Volkswagen Passat. Nem szépítette meg az idő, ám ettől talán csak még inkább korszakos modell.




Nekem és bizonyára sokunknak az Antall-kormány államtitkári autójaként, Westel 450-es telefonnal maradt meg a malacorrú Passat, amit 1988 márciusában mutattak be. Gúnynevét a lámpák közti hűtőmaszk-mentesség adta furcsa arcberendezés szülte. Hűtőnyílást persze kapott, a lökhárító alatt. A formát amúgy az alaktényező, pontosabban a 0,25 Cd értékű, 1981-ben debütált Auto 2000 koncepció adta. Döbbenet, hogy már akkor az ezredfordulóra készültek. A kerekded forma amúgy tényleg komoly lépés volt a szögletesebb elődhöz mérten, de még fontosabb az, ami a lemezek alatt változott.[BANNER type="1"]



A B3-as Passat volt az első, amit már jobban meg kívántak különböztetni az Audiktól, így nem négykarikás alapokra épült, hanem teljesen Volkswagen fejlesztésnek számított. A márkát 1982 óta vezető ifj. Carl Hahn után az első igazi Hahn modellként is emlegették, ugyanis ez volt az első teljes egészében a regnálása kifejlesztett széria. Alapjait a Golf 2 által is használt A platform minden irányban megnövelt verziója adta. Ez volt az első Passat, ami keresztben beépített motoros volt. Érdekes, hogy a B5-nél ismét hosszmotorra váltottak, majd a B6 óta újfent keresztmotoros a Passat. A B4 nem véletlenül maradt ki az imént, az ugyanis a B3 1993-as jelentős ráncfelvarrását jelentette, ami logikusan alapjaiban a B3-mal egyező volt.



A B3 óta nincs ötajtós Passat, azóta csakis négy- és ötajtós lehet. A tavaly érkezett Arteon mondjuk lényegében egy ötajtós Passat, de már kissé feljebb pozicionálva. Ugyanakkor a B3 esetén említhető még néhány további elsőség: ez volt az első Passat, amit az Egyesült Államokban is kínáltak, ez hozott először befecskendezős, a korábbi karburátorosoknál takarékosabb motorokat. Míg a legtöbb verzió fronthajtású volt, létezett összkerékhajtású (syncro) is. Európában a 8 szelepes 1,6 literes (72 LE) benzines volt az alapverzió, Észak-Amerikában persze a 2,0 literes 134 lóerős. A palettán még 2,8 literes VR6-os (174 lóerős verzió is szerepelt, de egy igen érdekes modell volt a G60-as is, 1,8 literes (160 lóerős) feltöltős motorral és akár összkerékhajtással. Dízeleket csak Európa kapott, az alap az 1,9 literes 68 lóerős szívó volt, míg ugyanabból a motorból készült turbós is, 75 lóerővel. Európa számára volt 1,6 literes, 80 lóerős turbódízel is. A váltók alapból kivétel nélkül 5 fokozatú kézik, egyes motoroknál extraként 4 fokozatú automaták voltak, ami a nyolcvanas évek végén igen jónak számított.




Extrákból a kor szintjén szintén igen jól eleresztett volt a Passat, persze nem alapáron, hanem opcióként. Elektromos ablakok és tükrök mellett akár légrugós, szintszabályzós hátsó futómű és automata (Climatronic) klímaberendezés is kerülhetett bele. Legalábbis Európában. A Passat B3 a németországi Emden mellett a szomszédos Szlovákia fővárosában, Pozsonyban is készült, 1993-ig, amikor is jött a már említetten csak erős ráncfelvarrásnak számító B4, amit 1996-ban, azaz 18 évvel ezelőtt váltott az utolsó hosszmotoros szériának számító B5. Utóbbi az elmúlt évek használtautó-importjának egyik kedvencének bizonyult, és ma már szintén nem fiatal széria. Ellenben Passat, ami sokak számára vágyautó. Hogy lesz-e értékes oldtimer a malacorrú Passatokból? Kétséges, mert youngtimerként sem egy befutott modell. Persze vannak a típusnak fanatikusai, de nem egy tipikus gyűjtői hobbiautó, talán azért sem, mert már kicsit sem Audi. Ennek persze előnye is van: már (vagy talán még) nincs nagyon ára a piacon, 100 ezer forinttól lehet belőle kapni „napi használatban lévő példányt.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

6 HOZZÁSZÓLÁS

  1. „A B4 nem véletlenül maradt ki az imént, az ugyanis a B3 1993-as jelentős ráncfelvarrását jelentette, ami logikusan alapjaiban a B3-mal egyező volt.”

    Sosem értettem, miért kezelik szimplán csak „ráncfelvarrásként” a B4-et. Teljesen más a külseje, mint a malacnak, még nyomokban sem emlékeztet rá:

    https://www.google.hu/search?q=volkswagen+passat+1995&client=opera&hs=WMh&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwia4I7MwffYAhXE_KQKHVWUC08Q_AUICigB&biw=1152&bih=754

  2. Jól emlékszem, szülővárosom polgármesterének is egy ilyen VW Passat volt a szolgálati autója. Azok az emlékek is élénken élnek bennem amikor még egy gépkocsik re-exportjával foglalkozó cégnél dolgoztam és szó szerint ömlöttek be olaszországból a B3-asok amiket aztán rövid időn belül a balkán országaiba vittek.

    Külön érdekesség volt számomra a Passat egyik különleges kivitele, amely az Arriva nevet viselte. Ha emlékeim nem csalnak (márpedig ezekre tisztán emlékszem) könnyűfém felni, plüsskárpitozás különböztette meg a mezítlábas változatoktól. Ja és az Arriva műgyanta matrica, a szedánoknál a C oszlop alján, a kombiknál pedig az övvonalnál a csomagtérajtó szélénél.

    Jesszusom, durva memóriám van. -.-

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek