10 autó, ami kimaxolta a cukiságfaktort

    0
    2

    Jövő héten nyílik a Genfi Autószalon, ami idén is megannyi újdonságot, meghatározó szériamodelleket, meg persze érdekes tanulmányautókat is tartogat. Most viszont visszapillantunk, nem csupán az idei évtized 10 cukiságát mutatjuk, meg kell említeni azt is, hogy régen mintha több szeretet lett volna az autóipari formatervezők szívében. Persze egyáltalán nem biztos, hogy a gyermeki kreativitás hiányzik a dizájnerekből, talán csak az autógyártók nem mernek játékosnak, komolytalannak, esetlennek mutatkozni tanulmányautóikkal sem. Ha csupán az elmúlt 20 évre pillantunk vissza, a Fiat Ecobasic (1999), a Toyota P.O.D. (2001) vagy a Peugeot BB1 (2009) hátterében munkálkodó szellemiség lángja kialudni látszik. Korai volna azért még feladni a reményt, hiszen időről időre manapság is születnek olyan szerethetően esetlen, maflaképű, kortalan tanulmányautók, amelyekből az embernek kedve támadna plüssfigurát gyártani. Biztosan van annak oka, hogy ebben elsősorban a japán gyártók járnak élen, de ahogy látni fogjuk, Európa sem reménytelen.[BANNER type="1"]
    Alább kizárólag eredeti tanulmányok szerepelnek, nem pedig létező modellek átalakításai. Egyes műfajokból (a doboz-autócskákból, a háromkerekű űrkompokból) tucatszámra hozhattunk volna példát, ehelyett igyekeztünk minél sokszínűbbé tenni a válogatást. A „mindig többet akarok!” filozófiája helyett lényegre törő, minimalista autót képzeltek el a tervezők – de nem puritánt! Ajtó nincs, ahogy oldalablakok sem, sőt, a szélvédő is eltüntethető. Tető helyett egy kosár fülére emlékeztető hosszanti borda húzódik az utasok feje fölött; ha szükséges, ebből fúvódik fel (!) a kabrió vászontető.

    A hatvanas évekbe repít vissza békét sugárzó vonalaival a Compagno tanulmány. Nem véletlenül, hiszen azoknak tervezték, akik eredetileg akkoriban ismerkedtek az autóvezetéssel. Az aktív nyugdíjasok prioritásait szem előtt tartva a tanulmány legfontosabb erénye, hogy első ülései hallatlanul kényelmesek – hátra meg amúgy is legfeljebb a kisunokák ülnek majd be.

    Hárombetűs vezeték- és keresztnév, három ajtó, három ülés, háromszögletű sziluett, és olyan oldalablakok, mintha sebtapaszt ragasztottak volna a tervezők az oldalfalra. A kormánykerék tojásdad, a tervezett célcsoportot a modern, merész és magabiztos lila-ezüst színkombináció alapján nem nehéz beazonosítani.

    Ha létezik emberi arcvonásokkal felvértezett autó, az a Nissan Townpod. A rajzfilmbe illő jármű mókás megjelenése ugyanakkor komoly ergonómiai elképzeléseket rejt: az utasok és a csomagok előtt szekrényajtóként nyílnak meg az ajtópárok, a csomagtér fölötti tetőelem szétnyitható, ha esetleg állólámpát vagy szobapálmát szállítanánk, a hátsó ülés pedig teljesen eltüntethető.

    Nemo kapitány szárazföldi járműveként pont helyt állna a Suzuki három és fél méteres teknősbékája. Egyike azon kevés tanulmányoknak, amelyek nem villanymotort kaptak, cserébe a karosszériát a szokásosnál nagyobb, egybefüggő darabokból gyártották; ez kisebb tömeg mellett fokozott merevséget eredményez. A padlószőnyeg helyén patchwork takaró díszeleg.

    Ha beteg ötletekről van szó, a Toyota nem megy a szomszédba, nem véletlen, hogy összeállításunkban több korábbi Toyota tanulmánymodell is szerepel, de ami mindent a visz az a Camatte. A név japánul annyit tesz, gondoskodni, az ötlet pedig rendkívül egyszerű volt: a gyerekekkel egy nagyra nőtt játékautón keresztül megszerettetni a vezetés kultúráját. A karosszériapaneleket a szülőkkel közösen, családi programként szerelhetik fel a helyükre a srácok, akik felnőtt felügyelet alatt akár maguk is vezethetik a járművet.
    Túl sokat ígérünk a fogyasztóknak, a valóság viszont nem tudja támogatni az elvárásaikat. Ez a kettősség irreális elvárásokat és abból fakadó, elkerülhetetlen frusztrációt szül. Ebből a felismerésből született meg az európai tervezésű ME.WE, amelynek fenntartható, természetes anyagokból készült karosszériája igény szerint alakítható kabrióvá vagy kisteherautóvá.
    Miért mindig csak a személyautóknak jusson ki az ötletekből? A városi furgontanulmány teljesen eltüntethető tetőt és hátfalat, felfelé nyitható oldalablakokat, rámpaként szolgáló raktérajtót, valamint teljesen átalakítható belső berendezést kínál, a kiszerelhető első utasüléstől a rakomány rögzítésére szolgáló rúdrendszerig.
    Mintha egy ügyes kisiskolás rajzolta volna meg a Concept-i idomait. A folyami kavicsot idéző forma békét és nyugalmat sugall, és hogy valóban így legyen, arról az autonóm közlekedést lehetővé tevő, fejlett mesterséges intelligencia gondoskodik. Utóbbi kivetítés formájában még testet is ölt a minden porcikájából sejtelmes fényeket kibocsátó autó utasterében.

    Azon sem csodálkoznánk, ha a Volkswagen önjáró közösségi közlekedésre tervezett járgánya barátságos csaholással köszöntené utasait, és visszahozná az eldobott faágat. Egyetlen kezelőszerve egy hangvezérlő felület, a közlekedést, a parkolást önállóan végzi. Kicsit olyan, mint egy miniatűr metrókocsi, amivel azt erősíti: nem egy család tulajdonaként, hanem igény szerint használatba vehető járműként segíti a közlekedést.
    Előző cikkSportautónak majdnem, GT-nek kiváló – Opel Insignia GSi
    Következő cikkBemutatták a Jaguar Tesla-verő elektromos típusát!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.