Egy melós nap a Masterrel

    2
    2

    Egy napra felcsaptam Góliátnak, kértem egy alkalmas tesztautót, ami a komolyabb mértékben két évvel ezelőtt, de néhány utastéri aprósággal tavaly is frissített Renault Master L3H2 változata volt. Mivel a Master négy különböző hosszal kapható, ez csupán a „majdnem leghosszabb – a maga 6,2 méterével. A szintén a csúcsnál eggyel szerényebb tetővel 13 köbméteres rakteret ad. A tesztautó fronthajtású volt, ám a Masterből hátul és elöl-hátul hajtó (4×4) verzió is létezik. Utóbbi nagyon fontos azoknak a vállalkozóknak, akik például olyan építkezésekre is járnak, ahol még nincs útburkolat, a süppedő sárban ugyanis nagyon könnyű megfenekleni az üresen is 2, terhelten 3,5 tonnás furgonnal. [BANNER type="1"]
    Ha viszont elegendő számunkra a 1,5 tonnás terhelhetőség, nem kívánunk túl nehéz dolgokat szállítani és nem kívánunk földúton járni, akkor kiváló a csupán elöl hajtó is. A Master csakis 2,3 literes, szimpla vagy dupla turbós dízellel kapható, 110-130-145-165-170 lóerős teljesítményszintekkel. Utóbbi három már ikerturbós, de az az összes többi feltöltője is változó geometriájú. A tesztautóba a már ikerturbós, 145 lóerős verzió került. 360 Nm nyomatéka már 1250-es fordulattal elérhető. Nincs is gond a menetdinamikával, üresen nagyon élénk a Master, de terhelten is inkább a rakomány óvása tart vissza, mint a teljesítmény. Váltóból a teljesen korrekt hatos kézi helyett robotizáltat is kaphatunk, ami nettó 300 ezer forintos árával ugyanúgy versenyképes, mint maga a Master.
    Nyilván ez sem olcsó, az L3H2 verzió alapára a kétféle felszereltség közül a gazdagabbiknak számító Pack Comfort szinttel a bruttó 9,2 millió forintot súrolja, de ez ebben a kategóriában abszolút jónak számít. Az üzemeltetőknek legalább ennyire fontos, hogy a garancia akár 5 év/200 ezer kilométerre toldható, meg persze választhatunk fix tarifás karbantartási csomagot is a költségek pontos előre kalkulálhatóságához. Ami pedig melósként, azaz felhasználóként fontos, hogy bár a Master munkagép, valójában igencsak kényelmes, otthonos munkahely. Kezdve ott, hogy nem túl vészes pénzért zsebben hordható kulccsal nyithatjuk akár a rakteret is, de legalább ennyire fontos, hogy az ajtózsebek 1,5 literes palackokat is elbírnak, továbbá még egy kis fedeles rekesz is jutott az ajtókra. Az ülések közül nem csak a sofőré kényelmes (akár több órás utazás során is), az utasoldali kétszemélyes is meglepően jó tartású, ott sem büntetés az utazás.
    Bár a műszerfal olcsó és kizárólag kemény plasztikokból épülő, kifejezetten funkcionális, ott is sok a rakodóhely, az opciós tolatókamera kijelzője a legutóbbi frissítéssel ideális helyre, középre került – volt már a napellenzőben és a szélvédő tetejénél is. Most pedig a teljesen korrekt, magyarul is beszélő navigációval meg persze a szokott kormányoszlopi távirányítóval is vezérelhető rádióval osztozik a kijelzőn. Funkcionalitásban nemigen találhatunk kivetni valót, a vezetőfülke pakolóhelyeit megfejeli még az utasülés alatti jókora tárolórekesz.
    Átlagautóból átülve meglepő, hogy a Master mennyire személyautós. Vezethetősége persze furgonos, de korrekt a váltója, motorja pedig elég jó szigetelésű. Még autópályán is egészen csöndes a 12,4 négyzetméteres alapterületű és mintegy 5 négyzetméter homlokfelületű Master. Ha megelégszünk 120 km/óra alatti tempóval, akkor könnyedén 9 liter környékén fogyaszthatunk vele. Hasonlóan korrekt, hogy a raktérbe az oldalajtókon keresztül is beférnek akár széltében is az EUR raklapok, de azok még a kerékdobok közé is betolhatók, így aztán

    a 3,7 méteres raktérhossz a középső szélességgel jól gazdálkodva 5 raklapnyi/palettányi árut is elbír

    . Igaz, a nem egész 1,5 tonnás terhelhetőséggel nem akármivel. Létezik persze nagyobb teherbírású Master is, ám ahhoz már C kategóriás jogosítvány szükséges. A profi felhasználók egyébként csupán a gyárból több mint 350 féle Master közül választhatnak, de hazai felépítménygyártók is építenek temérdek különféle felépítményt a gyárból a furgon mellett akár sima alvázként vagy platósként kigördülő alapokra. A felhasználhatósághoz hajtáslánc is van bőven, s itt nem is az akár 170 lóerős teljesítmény a lényeg, hanem az, hogy differenciálzárat a csupán hátul hajtó modellhez is kérhetünk, az összkerekes Masterbe pedig felező is jut. Igaz, a csak egyedi rendelésre szállított Master 4×4 felára nagyon nem szerény, de a konkurenciához mérten még mindig kedvező.
    Előző cikkÖnrepülő Audi? – Ígéretes ötlet vagy csak egy újabb vakvágány?
    Következő cikkIsmered a Toyota modelljeit? Ezeket aligha!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    2 HOZZÁSZÓLÁS